Hidrológiai Közlöny 1967 (47. évfolyam)
5. szám - T. Bratán Mária–Mohos Pál–dr. Zsuffa István: A Gerence patak hidrológiai tanulmánya
286 Hidrológiai Közlöny 1967. 5. sz. T. Bratán M.—Mohos P.—Zsuffa 1.: A Gerence patak Merték: 5 10 20 JELMAGYARAI AT: A Mlandó jellegű lapvlzmerce » Ideiglenesen elhelyezett » rajzoló vízmérce J Ideiglenes^ csapadéklró fi Forrós 1. ábra. A Gerence patak vízgyűjtőjének helyszínrajza Fig. 1. Situation du bassin versant du ruisseau Gerence Abb. 1. Lageplan des Einzugsgebiets des Gerence-Baches Az „Adatgyűjtemény Magyarország Felszíni Vizeiről" VITUKI kiadvány szerint a Gerencén Takácsinál 19-57 óta vízmérce állomás működik, amelynél 1964-ig 56 vízhozammérést végeztek. A megmért legnagyobb vízhozam 1,94 m 3/s volt 54 cm-es vízállásnál, a legkisebb pedig a többször is észlelt 0 l/s. A 4 észlelési év alatt a legnagyobb nyilvántartott vízállás 230 cm volt, a legkisebb pedig — 2 cm, aminél a patak vízszállítása már szünetel. A Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet „ Adatgyűjtemény Magyarország Felszíni Vizeiről" című kiadványában becslés szerű értékeket közöl a Gerence patak jellemző vízhozamairól [9] (m 3/s) Gerence, LK Q 9-% KÜQ N Q>°° Takácsi Q01 0>05 0 700 15>00 5>() 0 Az Országos Forrásnyilvántartás c. VITUKI kiadvány szerint a Venkovits István által összeírt több mint 100 forrás közül a VITUKI a legfontosabbakat méri. A megmért források összes vízhozama azonban nem éri el az 5 1/s-ot, a méretleneké is összesen ezzel egyenértékű lehet. 211. Az adatok értékelése és a szükséges kiegészítések A Takácsi-i vízhoza/nadatok vizsgálata A vízhozammérések alapján a közelítő vízhozamgörbék kisvízi szakaszait megszerkesztettük. Mivel a rövid észlelési adatsorból az árvízi értékekre úgysem lehet következtetni, ezért a vízhozamgörbe bizonytalan extrapolálását nem végeztük el, hiszen az extrapoláláshoz szükséges egyéb adatok (keresztszelvény, esés stb.) e szelvényben igen bizonytalanok. A különböző időszakokra érvényes vízhozamgörbék segítségével előállítottuk az időszak vízhozamainak idősorát úgy, hogy a 700 l/s-nál nagyobb vízhozamok pontos értékeit nem határoztuk meg. A vízhozamidősor tehát a nagyvizek hiányzó adatai miatt középvízhozam számítására nem alkalmas, viszont a belőle számított tartóssági görbe kisvízi szakaszából igen érdekes következtetéseket lehet levonni. A tartóssági görbe a vízgyűjtő területnek rendkívül jellemző sajátosságára utal. A kisebb vízhozamok — 10—100 l/s között — alig fordulnak elő, 100 és 350 l/s közöttiek viszont gyakoriak. A vízhozam-gyakoriság az egyes években a 0 és 10 l/s között ugyancsak nagy, más években pedig hosszú időszakon keresztül a Takácsi-i szelvényig semmi víz nem jutott el (lásd a 2. ábra görbeszakaszainak iránytangenseit). 1960—64 közötti vízhozam statisztikája azt mutatja, hogy az észlelési időszak rövid 4 évének 1460 napjából 164 napon át 0 volt a vízhozam, az 1960. csonka év 124 napjából 56 napon át volt a vízhozam 0. Kétségtelen, hogy ezekben az években a szelvény fölött Ugodnál mintegy 60 kh engedélv nélküli öntözés is működött, de ennek vízigénye legföljebb 20 l/s lehetett. Az öntözési gyakorlat a folyamatos vízkivételt még sehol sem alkalmazza, tehát a meder kiszáradása nem tulajdonítható az öntözések vízkivételének. A patak vízhozama 1962ben augusztustól októberig 0 volt, holott októberben ezen a területen már semmiféle vízhasználat sem üzemelhetett. A 0 vízhozamok mellett azonban az évi 80 százalékos tartósságú vízhozamok átlaga a 100 1/s-ot meghaladta. A patak tehát vagy kiszáradt, vagy viszonylag bő vizet szállított. A patak kisvízhozamának vízjárása és a csapadékviszonyok (száraz időszakok hossza) közötti kapcsolat elég laza. 1963. és 1964. évek nyara nem volt lényegesen nedÁtlagos évi tartósság [%] 2. ábra. A Gerence Takácsi szelvényében észlelt vízhozamok tartóssági görbéje és a Marcal vízhozamtartósságai Abb. 2. Dauerganglinien der im. Profil des GerenceBaches bei Takácsi beobachteten Abflussmengen Fig. 2. Gourbe des débits classés du ruisseau Gerence au droit de Takácsi et durées des débits de la riviére Marcal
