Hidrológiai Közlöny 1967 (47. évfolyam)

5. szám - T. Bratán Mária–Mohos Pál–dr. Zsuffa István: A Gerence patak hidrológiai tanulmánya

284 Hidrológiai Közlöny 1967. 5. sz. Nekrológ HIDROLOGIA A Gerence patak hidrológiai tanulmánya* T. BEÁTÁN MÁRIA — MOHOS PÁL — dr. ZSUFFA ISTVÁN" 1. Bevezetés 11. A többfeladatú vízgazdálkodási tervek hidrológiai előmunkálatainak módszerei Az ország vízkészletgazdálkodása és a vízkészletgazdálkodást jelenleg irányító Területi Vízgazdálkodási Keretterv azon a hidrológiai adatfeltáráson nyugszik, amelyet a VITUKI az 1953—58-as években végzett és amely a korábbi évtizedek adatgyűjtő munkáján alapul. A kerettervet azonban újabb olvan kisebb egységekre kell bontani, amelyekre készített tervek már közvetlen a kivitelezési munka irányadói lehetnek. E kisebb egységek — elsősorban a kisvízfolyások vízgyűjtői — ún. ,,többfeladatú vízgazdálkodási terveinek" elkészítése a vízkészletre vonatkozó hidrológiai adatok további finomítását követeli meg. A magyar hidrológia fejlődésének egyik iránya tehát épp e kisebb egységek, vízgyűjtő-területek feltárására kell hogy szolgáljon. Az erre vonatkozó munka teljesen más léptékű és teljesen más módszerekkel kell hogy dolgozzék, mint az országos léptékű feltárásoknál kidolgozott és sikerrel alkalmazott eljárások. Az újtípusú hidrológiai munkának egy szervezeti és egy módszertani sajátossága van 1. Szervezeti szempontból a munka — ami a hidrológiai munkának egyik fontos, de nem egyetlen területe — nem hárítható teljes egészében a központi szervre, a VITUKI-ra, hanem annak jelentős részét a helyszíni vízügyi problémákat jobban ismerő Vízügyi Igazgatóságnak kell elvégeznie. A lűdrológia a vízgazdálkodás problémáival, a vízügyi tervezés ún. szakágazati (öntözési, vízrendezési, vízellátási) kérdéseivel ilyen esetben annyira összefonódik, hogy ezekkel csak együttesen, a helyszíni viszonyok elemzésével lehet a vizsgálatokat eredményesen elvégezni. A helyszínviszonyoknak a részletes elemzését az ilyen esetekben általános hidrológiai adathiány fokozottan követeli meg. 2. Módszertani szempontból az ilyen hidrológiai munkának jellegzetes vonása, hogy statisztikai feldolgozásra alkalmas észlelési adatsorok vizsgálatára nem támaszkodhat, hanem az elemző (a franciák által analitikusnak nevezett) hidrológia módszeréhez kell hogy nyúljon [5]. * A Magyar Hidrológiai Társaság 1964. évi Bogdánffy pályázatán I. díjjal jutalmazott tanulmány. ** A Középdunántúli Vízügyi Igazgatóság, Székesfehérvár. 12. Az analitikus hidrológia módszereinek és a hidrológiai kutatás egyéb eszközeinek áttekintése A hidrológiai tényezők valószínűségi változó jellege közismert. Ezért a hidrológiai jellemzők meghatározása a valószínűségi változó eloszlására jellemző paraméterek kiszámításával azonos. Ez a jellemzés megfelelő hosszúságú adatsor esetén a matematikai statisztika elemi törvényeinek alkalmazásával egyértelműen és könnyen elvégezhető. A vízrajzi adatok statisztikai feldolgozása a hidrológiai feltáró munka legmagasabb szintjét jelöli, csak így lehet valamely vízfolyás vízjárását minden igényt kielégítően jellemezni és ez kell hogy a hidrológia célja legyen. Országos áttekintésnél, országrészek vízkészletének meghatározásánál az adathiány az ún. hidrológiai analógia eszközeivel pótolható. Ilyen feldolgozásoknál az észlelési adatokkal rendelkező és az adathiányos vízfolyások vízgyűjtői természetföldrajzi viszonyainak hasonlóságán alapuló összehasonlításokkal pótolják a hiányzó adatokat [3, 4, 6, 7], Egyetlen kisebb vízgyűjtő részletes vizsgálatánál azonban nem elégedhetünk meg a hidrológiai analógia módszereivel. Egyetlen adatnál a hidrológiai analógiának a statisztikai adatok pótlására való felhasználása nem vezet megbízható eredményre. Sokszor pedig e részletes vizsgálatoknál a hidrológiai analógia alkalmazásának tartományait is el kell hagynunk: például olyan kis részvízgyűjtőkre kell adatokat szolgáltatnunk, amelyek nagysága a hasonlósági vizsgálatok alapján elfogadott küszöbértéket meg sem közelítik. Például az ún. Csermák-féle ,,B" árvízi tényező, szerzője szerint, csak 100 km

2 területnél nagyobb vízgyűjtőjű vízfolyásokra alkalmazható, az ilyen vizsgálatoknál pedig 10 km

2 nagyságrendű egységekben kell a hidrológiai jellemzést megadni. A részletes, egyetlen olyan vízgyűjtőre vonatkozó vizsgálat, amelyről hidrológiai észlelési adatsor nincs, nem használhatja a hidrológiai statisztika eszközeit és a hidrológiai analógia segítségével is csak kétes adatokhoz jut. Az adathiányos kisvízgyűjtő hidrológiai feltárásának legcélszerűbb módszereit összefoglaló eljárások összességét francia példa nyomán analitikus hidrológiának nevezhetjük. E módszernek lényege, hogy a vizsgálandó vízgyűjtőn a rendelkezésre álló rövid idő alatt a hidrometeorológiai jelenségeket részletesen megfigyelik és a mérések és megfigyelések eredményeit elemzik. Ezeknek az elemzéseknek eredményeképpen határozzák meg a hosszabb időszakra is mértékadó jellemző értékeket [5].