Hidrológiai Közlöny 1967 (47. évfolyam)
1. szám - Az 1966. évi téli–tavaszi belvízvédekezés az Alsó-tiszavidéki Vízügyi Igazgatóság működési területén
28 Hidrológiai Közlöny 1967. 1. sz. Az 1966. évi belvízvédekezés ábra) feldolgoztuk a hótakaró vízegyenértékben kifejezett mennyiségét is. Véleményünk szerint a "rendkívüli belvízképződés és a február 8—11 között kialakult belvízcsúcs létrejötte tekintetében annak az elolvadt hőmennyiségnek volt a legdöntőbb szerepe, amely február első napjaiban, közelítőleg tehát a felvételi, 1966. január 31-i állapotnak megfelelően a területen kint feküdt. Természetesen, a belvízképződéshez szükséges összes további hatótényezőnek a szerepe sem elhanyagolható, azonban ezeknek egyike sem volt annyira rendkívüli, hogy akár önmagában, akár együttesen ilyen mértékű hirtelen belvízképződést indokolhatott volna. Ennek megfelelően nagyobb jelentőséget tulajdonítunk annak a számértéknek, amely az egyes öblözetekből elvezetett belvízmennyiséget a január 3l-e után elolvadt hómenynyiség százalékában fejezi ki, tehát a hótakaróra vonatkoztatott lefolyási tényezőnek. Ennek a lefolyási tényezőnek nyilvánvalóan kisebb az általánossága, mint a megszokott értelmezésűnek, esetünkben azonban fontos jellemző lehet. . A február l-re megállapított, hótakaróra vonatkoztatott lefolyási tényező az egyes öblözetekben igen változatosan alakult. Legkisebb értékűnek ott bizonyult, ahol az elvezetés gravitációs volt vagv a belvízcsatornák hálózata viszonylag ritkán volt kiépítve. Így pl. a Sámson—Apátfalvi, továbbá az élővízi gravitációs öblözetekben 0,28, a Dongér-vízrendszerében pedig átlagosan 0,23 volt a lefolyási tényező, míg a szivattyús elvezetésű öblözetek közül elsősorban a tiszántúli területeken, mint pl. a mártélyi, a Lúdvár—Körtvélyesi vagy egyes torontáli öblözetekben 0,74—0,79 értékű lefolyási tényező alakult ki. További területeken, így a vidreéri vízrendszerben a lefolyási tényező 0,8 fölötti érték. Itt nyilvánvalóan a visszatiltózott vizeknek, illetőleg a helyi csapadéknak a hatása is megmutatkozott. Az itt nem említett öblözetekben is gyakran 0,50—0,70 értékek közötti lefolyási tényezőt találtunk. Megemlítjük még a Kurcai vízrendszert, amelyben a mindszenti és a szentesi ideiglenes szivattyútelepek együttes hatására alakult ki a 0,55 értékű lefolyási tényező, ami arra mutat, hogy — ámbár a főcsatornán a vízvezetés jelentékenyen megnövekedhetett — a rendszer alacsonyabb rendű csatornáinak sűrűsége és működése még nem állhatott teljes összhangban a kívánatos és elérhető értékkel. Az egész Igazgatóságra vonatkoztatva a hótakaróból származó víz lefolyási tényezője a szivattyús átemelésü területre számítva átlagosan 0,56, míg a gravitációs elvezetésű területekre számítva 0,27 (1. táblázat). A területegységről levezetett belvízhozamok alakulásában az egyes öblözetek hasonló megoszlást mutatnak, mint a lefolyási tényező tekintetében. A sűrű csatornahálózattal rendelkező, szivattyús elvezetésű öblözetekben a fajlagos vízhozam is magasabb volt, és a ritkább csatornasűrűségű, illetőleg természetes lefolyású (gravitációs) öblözetekben a fajlagos vízhozam is viszonylag kisebb értékű maradt (3. ábra, 1. táblázat). Táblázatunkban kimutattuk a belvízvédekezés 40 napjára (február 8—március 20) vonatkozó, valamint a belvízelvezetés csúcsidőszakára (rendszerint a maximális elvezetés napjára) vonatkozó fajlagos vízhozamokat is. A csúcsértékek az átlagértékeknek kétszeresei, sőt gyakran több, mint háromszorosai. Ezek szerint, ha a 40 napos átlag gyakran 10 ljs-km 2-nél kevesebbnek is bizonyult, csúcsértékben sor került 20, sőt 30 l/s • km 2-né\ nagyobb fajlagos vízhozamok elvezetésére is (4. ábra). A lefolyási tényezőkre és a fajlagos vízhozamokra vonatkozó adatok rávilágítanak, hogy a vízrendezés műszaki beavatkozásainak az ered•oKCCSKEMfí •KONDOROS* KISKUHríl(SfHA7A 'OROSHATA yismM. pmumAiAs. •Tomoms s SZfűEOJELMAGYARAZAT: —(•>— Országhatár VÍZIG és tájegységi határa Belvízi öblözet határa © Belvízi öblözet sorszáma A február 8 - március 20. közötti átlagos fajlagos vízhozam P H << t/S-km 1 - 8 l/s km 2 H ü 8-t2 l/skm 2 •H tl-t6 l/skm 2 30 km 3. ábra. A belvíz elvezetés fajlagos vízhozamai a 40 napos elvezetési főidőszak (1966. február 8-tól március 20-ig) átlagában, öblözetenként Abb. 3. Spezifische Abflussmengeii der Polderwasserableitung im Durchschnitt der 40tagigen Hauptperiode (8. Február 1966 — 20. .Marz 1966), nach Poldern gegliedert
