Hidrológiai Közlöny 1967 (47. évfolyam)
5. szám - Dr. Hankó Zoltán: A nagymarosi vízlépcsőkismintakísérlete
270 Hidrológiai Közlöny 1967. 5. sz. Dr. Hankb Z.: A nagymarosi kismintakísérlet 3. ábra. A természet a =f(H) függvénye, a modell méretére átszámMva Abb. 3. Funktion a =f(H) der Natúr umgerechnet auf die Abmessung des "Modells 10 50 100 Arányossági tlnyezH, W*a [cms 2/l !] A természetben végzett vízszintészlelés a jobbpartra, vagy a balpartra, vagy mindkét partra vonatkozik. Tekintettel arra, hogy a vizsgált szakasz erős ívben fekszik, a két part közötti vízszintkülönbség dm nagyságrendű. A rendelkezésünkre álló adatok egy része a balpartra, egy része a jobbpartra, s egy része mindkét partra (egyidejűleg) vonatkozik. A két partra vonatkozó egyidejű adatok felhasználásával meghatároztuk a redukció mértékét, hogy valamennyi mérési adatunkat a folvóközépre vonatkoztathassuk. A fent leírt élőkészítés után mind a három szelvényre (1696, 1697, 1698 fkm) meghatároztuk az (1) és (2) függvények segítségével az a = f(H) adatokat, a értékét az 1: 75 méretaránynak megfelelően átszámítva a modellre. Ezeket kettős logaritmikus koordinátarendszerben ábrázolva láttuk, hogy a pontok közé kiegyenlítő egyenes húzható mindaddig, míg a víz a hullámtérre ki nem lép (3. ábra). Végeredményképpen, mint az ábrán is látható, a pontokat három szakaszból álló poligonnal egyenlítettük ki. Az alsó szakasz a mederre vonatkozik, a felső szakasz a hullámtérrel megnövelt mederre, míg a középső, rövid szakasz az átmenet. Természetesen az 1954. évi árvíz szintje (106,46 m A.f. = 8,30 m) fölötti szakasz minőségi megfontolásokkal alátámasztott extrapoláció eredménye. A 3. ábrán feltüntettük a felhasznált adatokat is (apadó, tetőző, áradó). A mérési adatok kiegyenlítését kényszerfeltétellel végeztük el, éspedig az egyes szakaszokon a kettős logaritmikus rendszerben az egyenesek iránytangenseit azonosnak vettük. Ezt az alábbiak indokolják : Két gázló közötti bögében a vízfolyással ellentétes irányban távolabb fekvő szelvényhez tartozó vízszintkülönbségnek nagyobbnak kell lenni, mint a közelebb fekvő szelvényben, tehát 696• (3) Miután a = zl/Q 2, tehát (la) (J'1698^>0'1697^> <íl696, (4) mert a vízhozam közelítőleg azonos, Q 1698 = Ql6»7 — Ql696 = Q- (5) Ahogy a vízállás csökken, vagyis H^O, úgy d-*OésQ->0, (6) mert II a vízszállítás zéruspontja (gázlóküszöb) fölötti vízállást jelenti. Ebből következik, hogy lim a/ess = lim a i69 7 = lim a 169 6, (7) //—> 0 H~> 0 H-> 0 tehát a kettős logaritmikus koordináta rendszerben ábrázolt a = í(H) (8) egyeneseknek párhuzamosaknak kell lenniök, mert metszéspontjuk (H = 0) a végtelenben van. A 3. ábrán az 1696 fkm szelvényre vonatkozó H = 8,3 m, a = 3,45 • 10~ 4 cm s 2/l 2 pont rendkívül kiugrik a többihez képest, feltehetően hibás, ezért kihagytuk. Az a = l(H) függvény ismeretében számítottuk a A = f(//) függvény egyes pontjait. Eredményül a 4. ábrán látható görbéket kaptuk. Ezt az ábrázolási módot Győrke Olivér vezette be, mely tulajdonképpen egy rendkívül nagy érzékenységű mércekapcsolati vonal. Természetesen az előbbiek annak feltételezésével határozhatók meg, hogy ismeretes a Nagymarosi Vízmérce szelvényére vonatkozó vízhozamgörbe is. A rendelkezésünkre álló — a VITUKI 1. Osztályától származó — adatok alapján ábrázoltuk a Q = f(//) görbét is kettős logaritmikus papíron. S miután ez — a két végétől eltekintve — egyenes| AM TERMÉSZET 40 5s 8> bMt 30 §20 f J§ & 10 f 0 <a)16S6 tapadó btihzoLorodo » £ --o —II— » — n— ® --£ £ A A (Ö 1 _ ; ! 3 4 5 S 7 8 9 10 11 Vízállás a Nagymarosi Vízmércén a vízszállítás zéruspontja fölött, H [ml (.0"-98,16 mA.f.) 4. ábra. A természet A =f(H) függvénye Abb. 4. funktion A =f(H) der Natúr
