Hidrológiai Közlöny 1967 (47. évfolyam)

4. szám - A Magyar Hidrológiai Társaság 50 éves jubiliumi ülésének előadásai - Dr. Kertai Ede: A vízgazdálkodás szerepe a népgazdaságban

Kertai E.: A vízgazdálkodás szerepe Hidrológiai Közlöny 1967. 4. sz. 209 kisvízfolyások vízgyűjtő területének rendezésénél is, ahol a vízgazdálkodási feladatokat az erózió el­leni védelemmel és az erdészeti feladatokkal szoro­san összehangolva oldják meg. Szorosabbá vált a vízgazdálkodási és regionális tervezés közötti kapcsolat A vízgazdálkodási tervezést nem lehet függet­leníteni az érintett terület általános fejlesztési el­gondolásaitól és a gazdaság-földrajzi összefüggések­től. A területfelhasználás, a termelőerők elhelye­zése és a természeti adottságok közötti kapcsolatot a regionális tervek és a vízgazdálkodási tervek össz­hangja határozza meg. A két átfogó tervezési mód szoros kölcsönhatásban van egymással. A terület­fejlesztési tervkoncepció célkitűzései feltétlenül víz­gazdálkodási kérdéseket vetnek fel, míg a vízgaz­dálkodási terv az adottságok és a lehetőségek olda­láról hat vissza az előbbire. A kielégítő megoldást folyamatos egyeztetéssel, fokozatos megközelítés útján lehet elérni. Ez az elv az utóbbi időben örvendetesen mind­inkább érvényesül. Szükség volna azonban a két tervezési mód programjának egyeztetésére. Kialakult a tudományosan megalapozott, közgazda­sági vizsgálatokkal alátámasztott, operatív vízkészlet­gazdálkodás A tervszerű vízgazdálkodás alapja a felhasz­nálható vízkészletek feltárása, azoknak a társada­lom igényeivel való egyeztetése és elosztása oly módon, hogy az a népgazdaság szempontjából op­timálisan hasznosuljon. Ezt a műszaki, gazdasági és igazgatási tevékenységet nevezzük vízkészlet­gazdálkodásnak . -•§§ | nssmaris \ Amíg a vízkészletek bősége, vagy a kismér­tékű vízhasználat miatt az igények kielégítése nem okoz gondot, a vízkészletgazdálkodás nem idő­szerű. Azonban a vízkészletek területi és időbeli egyenlőtlen elosztása egyfelől, a vízigények nagy­mértékű emelkedése és helyi koncentráltsága, vala­mint a folyóvizek nagyarányú elszennyeződése másfelől, az egész világon előtérbe helyezte ezt a tevékenységet. A Föld megújuló édesvízkészletét évi 37 000 km 3-re s az emberiség vízszükségletét 1000- 1200 km 3-re becsülik. A vízkészlet kihasználtsága tehát mintegy 3%. S mégis számos példa mutatja, hogy sok helyen még az életszükségletet jelentő ivóvíz biztosítása is a legnagyobb nehézségekbe ütközik, s erre a célra a tenger vizét, sőt a tisztított szenny­vizet is felhasználják. E. Trueb a Svájci Gáz- és Vízellátási Egylet 1966. évi közgyűlésén tartott előadásában ismer­tette, hogy Svájc 50 milliárd m 3 vízkészletéből je­lenleg 2 milliárd m 3-t hasznosítanak. Ennek elle­nére a csapadék tér- és időbeli ingadozásai, továbbá az ipari- és lakótelepülések eloszlása miatt ivóvíz­hiánv lép fel. Magyarországon a korlátozott vízkészletek és az ugrásszerűen emelkedő vízigények már most megkövetelik a céltudatos vízkészletgazdálkodást. Az országos összesítés nálunk is kedvező képet mu­tat, hiszen felszíni vízkészletünk kihasználtságá­nak országos átlaga jelenleg a kritikus időszakra vonatkoztatva csak 17% (4. és ö. ábra). Ha azon­ban a vízmérleget kisebb területegységekre készít­jük el, mindjárt kitűnik vízkészleteink korlátozott volta. A 13 vízgazdálkodási egységre készített víz­JELMAGYARÁZAT : • 0-10 X Felnin: és feis:in- Q 11-30% alatti mkesM területi otiogps Í^U •» W * kihasinaUsigo sí-70% E3 >70% 6. ábra. Magyarország felszíni és felszínalatti vízkészletének kihasználtsága a Duna, a Tisza és a Dránt nélkül, vízgazdálkodási egységenként (1970. év, aug. S0 % ) Puc. 6. HcnoAb3oeaiuiocmb noeepxnocmHbix u nod3eMHbix eodnux pecypcoe Bempuu őe3 pp. JHynaű, Tuca u Zpaea, no omdeAbiibiM eodoxo3HÚcmeeHHbiM edunuifaM (Aeeycm, 1970 a. — 80°/ o) Abb. 6. und Ausnützungsgrad der Oberfláehen- und unterirdisehen Wasservorráte Ungarns ohne (ler Donau, Tisza I Drau nach wasserwirtsc.haftlichen Einheiten. August des Jahres 1970 bei 80 % Wahrscheinlichkeit

Next

/
Thumbnails
Contents