Hidrológiai Közlöny 1967 (47. évfolyam)

4. szám - A Magyar Hidrológiai Társaság 50 éves jubiliumi ülésének előadásai - Holló István: A vizek tisztaságának védelme

Hidrológiai Közlöny 1967. 4. sz. 196 A vizek tisztaságának védelme HOLLÓ ISTVÁN 1. Általános vízminőségi lielyzet hazánkban Magyarországon fél évszázaddal ezelőtt a háztartások és az ipar szennyvizeinek káros hatása a vizek élővilágára még nem volt különösebben észlelhető. A második világháború után az ország lakosságának csak mintegy 18%-a élt csatornázott területen és mindössze néhány kommunális szennyvíztisztító telep (Eger, Nagykanizsa, Vác, Hévíz, Kaposvár) volt működésképes. A miskolci szennyvíztisztító telep romokban hever mindmáig. Az ugrásszerűen növekedő gyáripar és a városi lakosság számának növekedése nemcsak hirtelen vízfogyasztásemelkedést idézett elő, hanem ugyanilyen mértékben növelte a keletkezett szennyvizek mennyiségét is. A szennyvizet elvezető csatornahálózat építése, bővítése fázisban eltolódva bár, de megindult és 1965-ben az ország lakosságának csatornaellátottsága megközelítette a 27%-ot. Pénzügyi és építési kapacitás hiányában a házi és ipari szennyvíztisztító berendezések létesítése azonban nem tudott lépést tartani a megnövekedett szennyvízmennyiséggel és így élővizeink mind több tisztítatlan szennyvíz befogadójává váltak. A nagyságrend érzékeltetésére megemlíthető, hogy hazánkban 1965-ben 14,7 m

3/sec házi és 47,2 m

3/sec ipari szennyvíz (amelynek egy része tisztítást nem igénylő hűtővíz) került a befogadókba. Ez törvényszerűen előidézte élővizeink fokozott szennyeződését. Évtizedünk elején a VITUKI által mért oxigénfogyasztás alapján felszíni vizeink 38%-a tisztának 43%-a elfogadhatónak 12%-a szennyezettnek és 7%-a erősen szenyezettnek volt mondható. Ez az arány esős években valamivel kedvezőbb, száraz években pedig rosszabb. Különösen zavarja a képet, hogy élővízfolyásaink több mint 95%-a külföldi eredetű, tehát a szomszéd államokban ugyancsak emelkedő irányzatot mutató iparosodás és városiasodás a hazánkba érkező vizeknek a határszelvényben kimutatható szennyezését a jövőben bizonyára emelni fogja. Az eddig alkalmazott mérési módok még nem tették lehetővé a folyamatos, nagy adathalmazokat szolgáltató mérést és ezért ez az osztályozás inkább csak általános tájékoztatásra alkalmas. A változó életkörülmények, a vegyipar előretörése, a detergensek és a rádioaktív anyagok fokozott felhasználása, a mezőgazdaság kemizálása még tovább rontja a képet, tehát ha a katasztrófákat meg akarjuk előzni, akkor mindjobban szigorítani kell a vizek tisztaságának védelmét. Mindenekelőtt meg kell állapítani élővizeink minőségét jellemző paramétereket. Rendszeres automatikus mintavételező és analizáló, valamint regisztráló eszközöket kell a kritikus helyeken beépíteni. A vízszennyezés mérésére vonatkozó analitikai módszereket a magyar szabványok tartalmazzák, de bizonyos esetekben lehetőség van más, tudományosan megalapozott vizsgálati módszer (gázkromatográfia, papírkromatográfia stb.) alkalmazására is. A mikroanahtika fejlődésével a víz- és szennyvíz vizsgálati szabványok korszerűsítésére is sor kerül. A paraméterek megállapításához a KGST államok együttműködése során jelentős segítséget nyújtott az. . .„egységes víztisztítási kritériumok, normák, valamint osztályozások elvei" c. közlemény. A vizek minősítése metodikájának kialakításához a négy szennyezési osztályhoz tartozó oxigénháztartási, ásványanyagtartalmi és különleges mutatók (ammónia-ion, nitrát, pn érték, összes vastartalom, mangán, fenol) a legfontosabbak. Ezenkívül a vizsgálatok szükségszerint kiterjednek a vezetőképesség, összes-, oldott- és lebegő szerves, valamint ásvány anyagtartalom vizsgálatára is. Mindezeknek a paramétereknek a határértékei megállapítottak, de erre itt nem kívánok részletesebben kitérni. A KGST által megadott elvek alapján a VITUKI folyamatosan feltérképezi vizeink minőségi állapotát. Az 1. ábra az 1965 évi vízminőségi térkép. Az átlagok alapján készített térkép statikus helyzetet rögzít, tehát inkább csak tájékoztató jellegű. Egyelőre még nem jutottunk el annyira, hogy a víz minőség és mennyiség értékeit szorosabb korrelációval egy térképen tudjuk ábrázolni. A mintavételek sűrítése, valamint a fokozatosan nagyobb adathalmazok értékelése folytán remélhető ennél pontosabb minőségi térképek szerkesztése is. Mindenekelőtt a Duna, Tisza, Zagyva, Sajó, Hernád, Körös, Maros, Dráva folyók minőségi és mennyiségi feltérképezése a cél, hogy a további terhelhetőség mértékére megbízhatóan következtetni lehessen. Az ugyancsak a VITUKI által készített Vízkészletgazdálkodási Évkönyvek eddig megjelent kötetei (1962, 1963, 1964) tartalmaznak vízminőségi adatokat, de az 1965 évre kiadás alatt álló Vízminőségi Évkönyv részletesebb elemzésével a közel 70 éves múlttal rendelkező Vízrajzi Évkönyvhöz hasonlóan hasznos segédeszköze lesz mind a tervező, mind az ellenőrző szerveknek. A vizek védelme érdekében természetesen nem csak a fizikai, kémiai és radiológiai, hanem a biológiai, bakteriológia, toxikológiai, virológiái és parazitológiai vizsgálatok is fontosak. A fizikai, kémiai és rutinrádiológiai elemzéseket az OVF Vízminőségvizsgáló laboratóriumai végzik, míg az elsősorban egészségügyi szempontokat tisztázó többi vizsgálatot a KÖJAL-ok, az OKI, az OMMI, a Duna-kutató állomás, az MTA Tihanyi Biológiai Intézete, Állategészségügyi-, Táplálkozástudományi- és egyéb kutatóintézetek végzik. A vizsgálati területek koordinálása a VITUKI feladata. II. Jogi intézkedések a vízvédelem fejlesztésére A vízvédelem fejlődését vizsgálva megállapítható, hogy hazánkban már az 1885. évi XXIII. törvénycikk 24. §.-a előírta, hogy a víznek ártalmas anyagokkal való fertőzése tilos és a tilalom megszegőire pénzbírság róható ki. Az 1913. évi XVIII. törvénycikk kiegészítette a múlt-