Hidrológiai Közlöny 1967 (47. évfolyam)

4. szám - A Magyar Hidrológiai Társaság 50 éves jubiliumi ülésének előadásai - Dr. Papp Szilárd: A vízminőségi követelmények és a víztisztítási technológiák fejlődése a vízgazdálkodásban

Fapp Sz.: A vízminőségi követelmények Hidrológiai Közlöny 1967. 4. sz. 191 egyre több nagyterhelésű rendszer is felépült. Mellettük nemsokára megjelentek a toronyalakú csepegtetőtestek is. Térhódításuk azonban nem volt hosszú idejű, mert az elevenített iszapos biológiai tisztító berendezések fejlődése mellett lassan háttérbe szorulnak. Az elevenített iszapos rendszerű biológiai tisztítóberendezések terén szerzett régi, háború előtti tapasztalatok nem voltak összegyűjthetők, így tulajdonképpen hazai hagyományok nélkül indult meg újra a tervezés. Az úttörő munka a Fővárosi Csatornázási Művek érdeme, mivel a Pestlőrincen 1957-ben üzembehelyezett Kessener-rendszerű kísérleti elevenített iszapos berendezés lehetővé tette számos vizsgálat elvégzését és üzemi tapasztalat gyűjtését. A MÉLYÉPTERV és a VITUKI Pécsett állított fel kísérleti berendezést. A kísérletek elvégzése után — melynek eredményeit a szennyvízszakosztály részletesen megvitatta — 1960 óta gvörs egymásutánban épülnek az elevenített iszapos berendezések. Az utóbbi időben a figyelem egyre inkább a kisebb telepek felé kezd fordulni. Olyan rendszer megvalósítása a cél, ahol egy-két műtárgyba összpontosítható a tisztítás technológiájának sokrétű művelete, tehát az előülepítés, a biológiai tisztítás, az utóülepítés és az iszaprothasztás. A megoldás kulcsa az ún. teljes oxidáció. Ennek mikrobiológiai, illetve egészségügyi részleteivel itt nem kívánok foglalkozni, kétségtelen azonban, hogy technológiai szempontból az e téren elvégzett kísérletek és vizsgálatok, valamint a szennyvízszakosztályban megtartott beszámoló olyan biztató kezdetnek tekinthető, melyen feltétlenül tovább kell haladni (VITUKI [42]). Legújabban, főleg kisebb szennyvízmennyiségek esetében az ún. szellőztetőárok vagy oxidációs árok típusú berendezések keltettek érdeklődést. Ezek építésére 1963—65 között került sor nagyobb számban. Az oxidációs árkokban tulajdonképpen elevenített iszapos szennyvíztisztítás történik. Az itt végbemenő folyamatok elméletével a MÉLYÉPTERV foglalkozott részletesen [43], Építésük olcsó, működésük szagtalan és tisztítási hatásfokuk még mostoha kezelés mellett is megfelelő. Az oxidációstavas szennyvíztisztítás hazánkban még kevésbé van elterjedve. A szennyvízoxidációs tavakban tulajdonképpen a szennyvíz természetes biológiai tisztítása megy végbe. A szennyvizet általában mechanikai előtisztítás után, többnyire hígító vízzel, természetes vagy mesterséges tóba vezetik. Itt a tó öntisztítóképessége bontja le a szennyvíz rothadóképes szerves anyagait biokémiai folyamatok útján. A szennyvízszakosztály előadóülésein elhangzott előadások és a Hidrológiai Közlönyben megjelent tanulmányok alapján megállapítható, hogy a tavas szennyvíztisztítás megfelelő helyi adottságok esetén egyszerű, olcsó és a mesterségesnél hatásosabb tisztítási mód (OKI [44]). A szennyvízszakosztálynak a halastavas szennyvíztisztítás kérdéseit megvitató előadásaiból kiderül, hogy az algák felhasználása a szennyvíztisztítás területén igen nagy lehetőségeket nyújt (OMMI. [45]). A szennyvízszakosztály működésének eredményeképpen az is kitűnik, hogy a halastavakban a szennyezések lebomlása nagy mértékben végbemegy és a tisztítási hatásfok sokkal jobb, mint ami mesterséges szennyvíztisztító eljárásokkal elérhető (OKI [46]). Sok esetben, elsősorban egészségügyi szempontból, felmerült a szennyvizek fertőtlenítésének kérdése is. Hazánkban a legalább ülepítéssel tisztított szennyvizek folyamatos fertőtlenítésére a klórgáz vagy valamilyen klórkészítmény, pl. nátriumhipokloritlúg bizonyult alkalmasnak, amely a kórokozókat a szokásos ] /4 vagy 1/2 órás behatási időtartamon belül elpusztítja. A szennyvízszakosztály régebben sokat foglalkozott a szennyvízfertőtlenítés kérdésével (Finály, MÉLYÉPTERV [47]). Ipari szennyvizek. Az ipari szennyvizek tisztításának fejlődése során egyre inkább előtérbe nyomul az ipari szennyvizek üzemen belüli megtisztításának kérdése, elsősorban a megtisztított víznek újra való felhasználása céljából. Az erre használt, nálunk eddig még alig alkalmazott mechanikai tisztító berendezésnek, a hidrociklonnak a vizsgálata azt mutatta, hogy a földes, homokos, pernyés, revés szennyvíz mechanikai tisztítására alkalmas, de a cellulózrostos, valamint ehhez hasonló szerkezetű és fajsúlyú szennyvizek tisztítására a jelenlegi ismereteink alapján még nem ajánlatos (MÉLYÉPTERV [48]). A nagyszámú és összetételében igen sokféle ipari szennyvíz tisztítására szolgáló eljárások mai állását és ezzel kapcsolatban a szennvvízszakosztály tapasztalatait Herédy Sándor szerint az alábbiakban lehet összefoglalni. A konzervgyári szennyvizek helyi tisztítóberendezések, mint rács, savsemlegesítő, zsírfogó után házi szennyvizekkel együtt csepegtetőtestes vagy elevenített iszapos berendezésben biológiai úton egyaránt tisztíthatók. A húsipari szennyvizek kezelése túlnyomórészt mechanikai úton oldható meg. Nagyobb mennyiségű házi szennyvíz jelenlétében biológiai eljárással a tisztítás hatásfoka jobb. A tejipari szennyvizek tisztítása még nem tekinthető hazánkban véglegesen megoldottnak. A hazai kutatások azonban azt mutatják, hogy ha nagyobb mennyiségű savó nem kerül a szennyvízbe, akkor biológiai úton jó hatásfokkal megtisztítható. A nagyobb mennyiségű házi szennyvíz itt is kedvező hatással van a tisztítás hatásfokára. A legújabb kutatások elevenített iszapos eljárással félüzemi nagyságban eredményesen zárultak, a fölös iszap kiküszöbölése majdnem teljesen sikerült (VITUKI). A bőrgyári szennyvizek elevenített iszapos berendezésben házi szennyvízzel 1:3 arányban hígítva jó hatásfokkal tisztíthatók. Házi szennyvíz hiányában elevenített iszapos berendezésben legalább 5-szörös hígítóvízzel szintén tisztíthatók, ele csak több órás levegőztetéssel. Az olajtartalmú szennyvizek tisztítására kidolgozott olajfogóba tangenciálisan érkezik a víz, hogy forgó mozgásával a homokot és az iszapot a tölcséres rész aljára terelje. Az olaj lefölözése szakaszosan vagy folyamatosan középen történik.