Hidrológiai Közlöny 1967 (47. évfolyam)

1. szám - Dr. Szigyártó Zoltán: Vízveszteség és mederérdesség vizsgálatok a K. IV-1. öntözőcsatornán

Hozzászólások Hidrológiai Közlöny 1967. 1. sz. 15 HIDRAULIKA Vízveszteség és mederérdesség vizsgálatok a K.IV-1. öntözőcsatornán D r. SZIGYÁRTÓ ZOLTÁN a műszaki tudományok kandidátusa Előzmények A Tiszántúli Vízügyi Igazgatóság megbízásából a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet 1963. óta végez vizsgálatokat a Keleti Fó'csatorna K. IV. fürtjében. E vizsgálatok közvetlen célja a vízszolgáltató rendszer szivárgási és mederérclességi viszonyainak a meghatározása [1], s azoknak a műszaki és üzemviteli módosításoknak a megállapítása [2], amelyek az előzetesen elvégzett hatásfok-vizsgálatok [3] eredménye szerint elengedhetetlenül szükségesek az üzem megfelelő színvonalának biztosításához. E mellett feladatként szerepelt az is, hogy a vizsgálatok eredményeit a lehetőség határain belül általánosítva, javaslatokat dolgozzunk ki az öntözőcsatorna rendszerek tervezési irányelveinek továbbfejlesztésére [4, 5], s (a csatornákon végigvonuló vízhozam-hullámok törvényszerűségeinek tisztázása [6] után) a különböző vezérlési rendszerű vízszolgáltató csatornarendszerek üzemviteli szabályzatára. Ezekhez a feladatokhoz szervesen illeszkedtek azok az 1965. évi vízveszteség és mederérdesség vizsgálatok, amelyekre a K.IV. fürt 1. öntözőcsatornáján került sor, s amelyek távolabbi célja az volt, hogv a fürt főcsatornák után [1] adatokat kapjunk a Vízügyi Igazgatóság, mint szolgáltató kezelésében levő egyéb öntözőcsatornák hidraulikai jellemzőire is. A kísérleti körülmények A kísérletek céljára az erősen kötött agyagtalajban haladó K.IV-1. öntözőcsatorna felső, kereken 3,6 km hosszú szakaszát választottuk ki (1. ábra). Ez a csatorna a K.IV. fürt-főcsatornából az 1 +479 szelvénynél ágazik ki, s már több, mint tíz éve, hogy folyamatosan szállítják rajta az öntözővizet. Eredetileg, az első időkben a mostani folyásiránnyal ellentétes irányban üzemelt, s vízkivétele a csatorna jelenlegi végén, a Hortobágy főgyűjtő csatornánál volt. Ennek az időnek a maradványa a csatorna fenékvonalában az utolsó 3,8 km-en — vagyis a Hortobágy főgyűjtő csatorna és az általunk vizsgált szakasz vége között — tapasztalható ellenesés. Ez az ellenesés természetesen lénvegesen csökkentette a vízszállító-képességet. Emellett idők folvamán a csatornában tartható vízszín sem bizonyúlt elég magasnak. Ezért azt 1962. és 1965. között részlegesen felújították: az időközben deformálódott szelvényalakot kiigazították, a töltéseket megmagasították; anélkül azonban, hogy a fenék említett ellenesését megszüntették volna. 1. ábra. A K.IV-1. öntözőcsatornán végzett vízveszteség és mederérdesség vizsgálatok helyszínrajzi elrendezésének vázlata Puc. 1. CxeMa pacnoAOJKeHUH na Mecmnocmu uccAedoeaHUÜ, npoeodüMbtx na opocumeAbnoM KanaAe K.IV-1 öah onpedeAemiH nomepu eodu u mepexoeamocmu pycAa [a] uijiK)3 Ha Ha^ajibHOM ynacTKe HCC/ieAOBaHHoro naHa^a, [e>] LHJIIO3 Ha KOHue HCCJienoBaHHoro ynacTKa Fig. 1. Layout of seepage loss- and bed roughness studies on the K. IV—1. irrigation canal [a]: sluice on the upstream end of the reach under study, [6]: sluice at the downstream end of the reach Az így kialakított csatorna keresztszelvényeit kísérleteink céljára a Tiszántúli Vízügyi Igazgatóság saját személyzetével vetette fel. Az általunk végzett ellenőrző szintezések eredményei szerint a magassági adatokban levő hiba szélső értéke szelvényről szelvényre változva 0 és —6 cm közé esik, ami a keresztszelvények magassági helyzete szempontjából megnyugtató eredménynek tekinthető. Az ismertetésre kerülő kísérletek során vizsgált szakasznak a helyszíni felvételek eredményei alapján meghatározott hossz-szelvényét a 2. ábra, jellemző keresztszelvényét pedig a 3. ábra tünteti fel. Az utóbbit szemügyre véve megállapíthatjuk, hogy a csatorna eredeti trapéz szelvénye az idők folyamán némileg deformálódott. Az üzemi viszonyok jellemzésére meg kell említeni, hogy a K.IV-1. öntözőcsatornát három zsilip három bögére osztja. Ezek közül az első a 0 + 966 szelvényben, a Kadarcs—Karácsonyfok-i csatorna bujtatója előtt néhány száz méterrel, a második a 3 + 619 szelvényben, a vizsgált szakasz végén, míg a harmadik a 7 + 398 szelvénvben, a csatorna legvégén volt, amelven, mint túlfolvón keresztül a víz a Hortobágy Főgyűjtő csatornába távozhatott. Ezek a zsilipek a kísérlet ideje alatt teljesen nyitva voltak, hogy így a csatornán minél kisebb teltséggel, minél nagvobb vízhozamokat lehessen lebocsátani. Ugyanakkor a vizsgált szakaszból