Hidrológiai Közlöny 1967 (47. évfolyam)

3. szám - Dr. Bolberitz Károly: A felszíni vizeket terhelő anyagok és mérgező határértékeik

131 Hidrológiai Közlöny 1967. 3. sz. SZENNYVÍZTISZTÍTÁS A felszíni vizeket terhelő anyagok és mérgező határértékeik DK, BOLBERITZ KÁRÓL Y* A természet egyensúlyát számos körfolyamat biztosítja. Ha ezeket a körfolyamatokat természetes vagy külső behatás megzavarja, a természet automatizmusa ezt kiküszöbölni igyekszik és beállnak azok a jelenségek, melyek a természetes egyensúlyi helyzetet újra visszaállítani törekszenek. Ilyen egyensúlyt biztosító körfolyamatokat szép számmal ismerünk a természetben, így a növény- és állatvilágban is. A hidrológia terén is ismeretesek ilyen körfolyamatok, mint pl. a víz nagy és kis körforgása, a nitrogén-körforgás, a foszfor-körforgás és ugyanígy a szennyezések keletkezése és eltűnése, az ún. öntisztítás. Az embertől származó szennyezéseknek ebbe a természetes körfolyamatába a nagy lakos-tömörülések keletkezése, a városodás, iparosodás és a kemizálódás nagymértékben beleavatkozott. A mérgező anyagok jellege Az urbanizációnak ez az ismert beavatkozása a természetes körfolyamatokba, a természeti egyensúlyba, nem csupán mennyiségi"— értve ez alatt azt, hogy adott helyeken mindig több és több szennyezés megsemmisítéséről kell gondoskodni — a kulturális fejlődés minőségileg is belenyúl a természetbe azáltal, hogy az ipari termelés során olyan anyagokat és hulladékokat hoz létre, melyek a természetben általában nem jelentkeznek. Míg az élő világ életfolyamatai révén keletkező szennyezések természetes szennyezések, melyeket a természet automatizmusa meg tud emészteni, addig az ipari termelés során, különösképpen a vegyipari műveletek révén keletkező anyagok nagy és mind nagyobb hányada már természetidegen, melyek a természetbe jutva, a természetes körfolyamatban kisebb-nagyobb zavarokat idéznek elő. Ezek az iparból kikerülő anyagok idegenként viselkednek a természettel szemben azáltal, hogy: 1. vagy nem fordulnak elő a természetben, mint pl. számos mesterségesen előállított és szintetikus vegyi termék, mint az erősen oxidáló és redukáló vegyületek, a fenol, a szerves oldószerek, az erős biológiai hatású anyagok (rovarirtók, gyomirtók stb.) és számtalan egyéb vegyi anyag; 2. vagy előfordulnak ugyan a természetben, de más formában, mint pl. a nehézfém-ionok, melyek a természetben gyakorlatilag oldhatatlan formában vannak jelen, az ipari tevékenység során azonban ezekből oldható vegyületek készülnek; 3. vagy előfordulnak ugyan a természetben, de teljesen elszigetelten (sótelepek) vagy nem olyan töménységekben, mint az ipari termelésben és így töménységük révén válnak természetellenesekké. * Országos Közegészségügyi Intézet, Vízügyi Osztály. Ilyen pl. akár maga a konyhasó is, mely a természetes vizekben pl. a tengervízben elég nagy töménységben fordul elő, de mégsem olvan töménységben, mint a sófeldolgozó üzemek szennyvizeiben vagy ezek befogadóiban, pl. a Rajnában. Ide kell sorolnunk egyes antibiotikumokat is, melyek ugyan nem természetidegenek, előállításuk során azonban olyan töménységek juthatnak a szennyvizek útján vissza a természetbe, hogy bizonyos szervezetek életfolyamatait teljesen megbénítják. 4. Jellegüknél fogva kívánkoznak különálló csoportba a sugárzó anyagok, melyek részben az 1., részben a 3. csoportba lennének sorolandók. Ezek között is vannak olyanok, melyek a természetben is előfordulnak, de csak nyomnyi töménységekben, az iparból viszont igen töményített formában kerülnek ki; de vannak olyanok is, melyek természetidegeneknek tekinthetők. Fő jellegzetességük ezeknek a mérgező ipari szennyezéseknek az, hogy a szennyezéseknek egyes helyekre, pontokra való tömörülése az iparosodás következtében sokkal fokozottabban jelentkezik, mint a lakosság városba áramlása révén keletkező szenny-koncentrálódás. Minél jobban fejlődik az ipari termelés, akár mennyiségileg, akár a termelt anyagok skáláját tekintve, annál nagyobb mértékben tömörül az egyes pontokra, egyrészt a gazdaságosabb gyártás, másrészt a nagy specializálódást megkívánó eljárások révén. Ha csak Magyarország példáját vesszük: a kénsav-, a nátronlúggyártás, a szuperfoszfát- vagy nitrogén-műtrágyagyártás, az ásványolaj-feldolgozás csak néhány pontra sűrűsödik, ahonnan az egész ország szükségletét látják el. Műszálakat már csak egy helyen gyártanak az egész ország részére. Egyes gyógyanyagokat (antibiotikumokat, alkaloidákat) csak egy-két helyen termelnek nemcsak az országos szükséglet kielégítésére, hanem az ennek többszörösét kitevő exportra, tehát óriási területek ellátására. Ha azok a szennyvizek, melyek az ilyen gvarakban keletkeznek, eloszolnának azon a nagy területen, melyen a gyártott cikkeket fogyasztják, különösebb problémát nem jelentenének, a természet saját erejével megemésztené ezeket, mert mint Paracelsus mondta: „Sola dosis facit venenum"; minthogy azonban a kulturális fejlődés mind szűkebb területekre tömöríti ezeket és mind újabb, természetidegen szennyezésekkel lepi meg a természetet, megsemmisítésük, kiküszöbölésük fokozódó gondot jelent. A mérgező anyagok csoportosítása Ezek tehát azok az anyagok melyek a szennyvizek útján a talajba, de elsősorban a befogadó élővizekbe jutva, a vizek élő jellegét megszüntetik és ezáltal nemcsak közvetlen károkat okoznak, hanem lehetetlenné teszik azt, hogy a folyók vizét további szennyezések be-