Hidrológiai Közlöny 1967 (47. évfolyam)

2. szám - Könyvismertetés

100 Hidrológiai Közlöny 1967. 2. sz. Beszámoló KÖNYVISMERTETÉS Csongrád megye rét-, és legelőgazdálkodása. (írták: Bállabás Sándor, Dragon József, Grátzl Dénes, dr. Gruber Ferenc, Harmati István ós Vida László, szerkesztette: Rallabás Sándor és Sas Béla.) Csongrádmegyei Rét-, Legelő Alap kiadása, Szeged. 1964. (76. o., 29 ábra és kép, 10 tábl.) A hazai gyepgazdálkodás megjavítása évszázados probléma. A Csongrád megyei Rét- és Legelőgazdálkodási Operatív Bizottság 1958-ban alakult meg, hogy a megyében levő rétek és legelők elhanyagolt területein a gyepgazdálkodást elősegítse és fellendítse. A bizottságban a tudomány, a kutatás, az államigazgatás és a gyakorlat képviselői dolgoznak együtt. A bizottság az 1958-tól 1964-ig eltelt 6 évi munka eredményeit adta közre az ismertetendő füzetben. A kiadvány történelmi visszapillantásban mutatja be Csongrád megye rét és legelőgazdálkodásának helyzetét, majd a gyepek hozamának növelésére vonatkozó módszereket: a gyephasznosítás, az öntözés, az erdősáv telepítés, a homoki legelő telepítés kérdéseit tárgyalja. Foglalkozik a gvepvetés, a talajelőkészítés lápanyagellátás megoldásával. Végezetül rögzíti az elvégzendő feladatokat a gyepterületek ápolása, illetőleg a legelőhasználat legokszerűbb meghatározása szempontjából. Az eddigi műti'ágyázási, talajjavítási, öntözési ós fásítási kísérletek egyértelműen bizonyították, hogy a rétek és a legelők hozama helyes gazdálkodás mellett többszörösére növelhető. A kiadvány jelentősége a mezőgazdasági és a vízügyi szakemberek szempontjából egyértelműen fontos. Dr. Vágás István Tájékoztató az 1965. éri mezőgazdasági vízhasznosításokról. Szerkesztette: dr. Balogh János. A tájékoztatót összeállították: az OVF Vízhaszn. öá. Oszt., az FM Öntözési és Talajerőgazd. Igazg. ós az Orsz. Halászati Felügy. munkatársai. (Közlekedési Dokumentációs V. kiadása, Budapest, 1966., 65 o., 31 ábra ós kép, 53 tábl.) Az öntözés nagyarányú fejlődósének megindulása óta ezúttal ötödször jelent meg az öntözések, a víztározás ós a halastavak fejlesztésének eredményeiről szóló éves beszámoló. Az 1965. év a II. ötéves terv utolsó éve volt, s az erről szóló beszámolóban a tervidőszak főbb eredményeit is összefoglalták. Egyúttal tájékoztatnak a III. ötéves terv előirányzatairól is. A tájékoztató bemutatja az 1 965. évi öntözési idény és az 1964—1965. gazdasági óv időjárásának legfőbb jellemzőit, az 1965. évi mezőgazdasági vízhasznosítások előkészítését, az 1965. évi vízhasznosítások területi adatait, azok vízellátásának biztosítását, az elért eredmények értékelését, a fejlesztések eredményeit. Áttekinti az 1965. évben megjelent vízhasznosítási témájú fontosabb FM és OVF kiadványokat, majd a II. ötéves terv mezőgazdasági vízhasznosítási irányzatainak ismertetése és a III. ötóveS terv előirányzatainak részletezése következik. A tájékoztató bőséges táblázati anyaga kiterjedt értékelési lehetőségeket biztosít. A közölt adatok bizonyítják: öntözni még az 1965. évhez hasonlóan csapadékos években is érdemes. A II. ötéves tervidőszakban az öntözéses növénytermesztésben jelentős volt a fejlődés. A technikai haladás mellett a kutató, oktató és tudományos tevékenység is kiszélesedett. Mindezek alapjai a jövő továbbfejlődés eredményességének is. Dr. Vágás István Nyuli Gyula—dr. Oroszlány István—Szász János. Az öntözés gépei. Mezőgazdasági Kiadó. Budapest, 1966. Szerkesztette: Szász J. (208. o., 246 ábra, 24 tábl., 21 irod.) Az ismertetendő könyv az Agrártudományi Egyetem Mezőgazdasági Gépészmérnöki Karának hivatalos tankönyve. A szerzők — az előszó tanúsága szerint — arra törekedtek, hogy az egyetemi hallgatóságnak kellő ismeretanyagot adjanak és a gyakorlatban dolgozó mérnököknek segítségére legyenek különböző tervezési és üzemi kérdések megoldásában. A könyv 8 fő fejezetre tagolódik. Az 1. fejezetben dr. Oroszlány István tárgyalja a vízgazdálkodás jelentőségét, fejlődésót, valamint állami ós üzemi feladatait. A 2. fejezet (Nyuli Gyula, munkája) 37 oldalon keresztül ismerteti a folyadékok — elsősorban a víz — fizikai jellemzőit, nyomását, valamint áramlásával kapcsolatos legfontosabb törvényeket és azok gyakorlati alkalmazását. A 3. fejezet (Oroszlány I.) a csőben mozgó víz hozamának mérésére használatos berendezéseken kívül — a könyv témájától kissé eltérve — a nyílt medrekben alkalmazott vízhozammérési megoldásokat is ismerteti. A legterjedelmesebb a 1. fejezel, amelyben a szerző, Nyuli Gyula a dugattyús szivattyúktól kezdve sorra veszi a különböző szivattyú-fajtákat, ismerteti azok jellemzőit, működési elvét, méretezését és szerkezeti felépítését, majd bemutat — sajnos csak néhány — az öntözésnél használatos átemelő szivattyút (T0-300, PT), ós a kisebb vízmennyiségek szállítására szolgáló különleges szivattytikat. Ezután a szivattyúk jelleggörbe szerinti kiválasztásával és a jelleggörbe meghatározásával, végül a szivattyúk üzemi jellemzőivel kapcsolatban a szívóképesség, kavitáció, csővezetékkel való kapcsolat, párhuzamos kapcsolás, üzembehelyezés és meghajtás kérdéseivel, valamint az üzemelés során előforduló hibákkal foglalkozik. Az 5 .fejezet (Oroszlány J.) általános tájékoztatást, ad az öntözőmódszerekről és különböző öntözési eljárásokról. A 6. fejezet (Nyuli Gy.) az esőztető berendezések csoportosítása után egészen röviden tárgyalja az esőztető szivattyúkat és esővezetékeket, míg a csőkötóseket és a különböző szerkezeti megoldású szórófejeket részletesebben. Az esőztető gépcsoportok (Ma, MV) szintén vázlatosabb ismertetése után a kapcsolódó segédberendezéseket és a motorvédő berendezéseket tárgyalja, végül az üzemeltetés kérdéseivel foglalkozik. A 7. fejezetben Szász János az öntözőtelepek építésénél és fenntartásánál alkalmazott földmunkagépeket: a tereprendezés, felszínalakítás, alagcsőhúzás, alagcsőfektetés, csatornaépítés és csatornatisztítás gépeit ismerteti. A 8. fejezet (Szász J.) a vízbeszerzés módjainak egészen rövid áttekintése után lényegében a kútból való víznyerés kérdéseivel foglalkozik. A különböző kút-típusok bemutatása után részletesen ismerteti a csőkutak építését és az üzemükkel kapcsolatos problémákat. Bár tankönyvtől általában nem kívánható meg az adatok kózikönyvszerű teljessége, mégis indokolt lett volna pl. a hajtómotorok, az öntözésnél használatos átemelő szivattyúk, az esőztető gépcsoportok, a nyomásközpontok gépi berendezései (automatizálás) és a gyorskapcsolású csövek műszaki adatainak részletesebb közlése is. Vízgazdálkodásunk természetesen ma már nem terjedhet ki egyoldalúan csak az öntözésre vagy csak a vízrendezésre. így nyilvánvaló, hogy ,,Az öntözés gépei"-1 — az oktatás és a gyakorlati felhasználás szempontjából egyaránt — folytatásoknak is követniök kell, a mezőgazdasági vízgazdálkodással kapcsolatos összes gépészeti kérdések maradéktalan összefoglalása érdekében. D . T ralfai Imre