Hidrológiai Közlöny 1966 (46. évfolyam)
2. szám - Műszaki hírek
90 Hidrológiai Közlöny 1966. 2. sz. Miháltz I.: A Tisza-völgy déli részének vízföldtana Die Schichtenreihe der erwafrnten Auflandungsphase ist nicht überall vollstándig, in solchem Fali führt die auf die Sandschichten gelagerte Schluffschieht bis zur Oberflache, wobei die tonigen Schichten fehlen. Der jüngste Hochflutschlamm, als Schlussglied iles gesamten Alluviums der Tisza, ist eine beinahe einheitliche Decke, nur in Nahe der Flussufer etwas sandiger und geht nur selten mit dünnen Zwischenschichten in einen schluffigen Feinsand über. Ali diese Unterschiede gestalten sich entsprechend der Entfernnng vom geschiebeführenden Flussbett. Besonders wird das zwischen den Schutzdeichen im Überschwemmungsgebiet zustandegekominene Alluvium erwahnt. Infolgé der künstlich veránderten Geschiebeverháltnisse erfolgt hier eine rasche Auflandung, die zur Folge hat, dass das Überschwemmungsgebiet höher aufgeschüttet worden ist, als die Oberflache des natürlichen Poldergebiets. Die charakteristischen Eigensehaften der Flussablagerungen — wie die mit grösserer Entfernung vom Ufer abnehmende Máchtigkeit, der Übergang in feinkörnigere Sedimente, die keilartig verschwindenden Schichten treten hier starker in Augenschein als in den Ablagerungen des natürlichen Poldergebiets. Der grösste Unterschied im Vergleich zum Letzteren besteht in der gröberen Körnung der Ablagerungen im Überschwemmungsgebiet. Wáhrend im Poldergebiet die oberste Formation der Hochflutschlamm mit seiner beinahe einheitlicher Zusammensetzung bildet, überwiegt im Überschwemmungsgebiet der schluffige Feinsand, im Wechsel mit losen feinkörnigen Sanden. Diese Schichten füllen das Überschwemmungsgebiet in kapriziösem Durcheinander auf, wobei selbst innerhalb kleiner Entfernung erhebliche Veranderungen eintreten. Am linken Ufer befinden sich östlich vom Alluvium auf dem pleistozánen Gelande unter dem Löss Sandschichten, mit von untén nach oben hinzu feiner werdenden Körnung. Die Tonniveaus der westlichen Seite können in tieferer Lage auch an diesem Ufer verfolgt werden ( Abb. 6, 7 und 8). Ein weiterer Unterschied ist, dass wáhrend dort die Schichtenreihe vollstándig ist, hier die Ur-Tisza aus dem Pleistozán neben der Auflandung auch eine Denudation verursacht hat. TÁJÉKOZTA T Ó A Nemzetközi Völgyzárógát Egyesület 1967. szeptember 4. és 8. között tartja 9. kongresszusát Isztambulban. A kongresszuson a következő kérdések szerepelnek: 32. Völgyzárógátak alapozásának és a tározó partjainak biztonsága. a) Különleges tervezési feltételezések és eljárások az állékonyság és a biztonság szavatolására, figyelemmel az alapozásra vagy a partokat alkotó rézsűk adottságaira. b) Vastag áteresztő rétegben a lezárás megoldása és hatásossága. c) Az állékonyság biztosítására irányuló intézkedések az üzemelési észlelések vagy a részleges tönkremenetel nyomán és aa ilyen intézkedések sikere. 33. Árvizek biztonságos átvezetése építéskor és a végleges üzemben. a) A gát és a műtárgyak tervezéséhez szükséges hidrológiai és hidraulikai megfontolások, az építés alatti és az üzemelés során jelentkező árvizek biztonságos átvezetése érdekében. b) Túlfolyók és árapasztók üzemeltetése és fenntartása során jelentkező kérdések. 34. Völgy zárógátak viselkedése és meghibásodása. a) Völgyzárógátak és műtárgyaik meghibásodása, valamint az alkalmazott megfigyelési, védekezési és javítási eljárások. b) A szivárgásra vonatkozó megfigyelések, továbbá a szivárgás csökkentésére alkalmazott javítási eljárások és ezek hosszabb idő után jelentkező hatása. c) A gáttestben és az alapozásban üzemelés közben fellépő feszültségek és alakváltozások megfigyelése. 35. Földrengéses övezetekben és más kedvezőtlen helyen épített völgyzárógátak. a) Szeizmikus hatásoknak esetleg kitett völgyzárógátak tervezési feltételei. b) Földrengésnek kitett gátak rezgéseinek és feszültségeinek tanulmányozása, továbbá az ezen ok hatására bekövetkező tönkremenetel, vagy részleges tönkremenetel bármilyen különleges összetevőjének leírása. c) Völgyzárógátak építése különösen szélsőséges éghajlati viszonyok között. d) Völgyzárógátak építése víz alatt. e) Olyan kőhányás gátak, melyeknél az építés során az árvíz meghágta a gátkoronát. A kongresszusra az egyes országok bizottságai öszszefoglaló jelentéseket küldhetnek a kitűzött négy kérdéssel kapcsolatban. Ezenkívül egyénileg is lehet tanulmányt vagy közleményt kiküldeni, a Nemzetközi Völgyzárógát Egyesület alapszabályai szerint azonban kizárólag az illetékes ország nemzeti bizottsága útján. A tanulmány a négy kongresszusi kérdés egyikére vonatkozik; a közlemény napirenden kívüli olyan völgyzárógáttal kapcsolatos kérdést, vagy eseményt tárgyal, mely általános és fokozott érdeklődésre tarthat számot. A továbbítható tanulmányok (közelmények) száma és terjedelme erősen korlátozott. Felkérjük az érdeklődőket, hogy kidolgozásra javasolt tanulmányaik (közleményeik) címét és rövid kivonatát 1966. február 28-ig küldjék meg a Nemzetközi Völgyzárógát Egyesület Magyar Nemzeti Bizottsága címére: Budapest, V., Alkotmány utca 29. Az érdeklődők 1966. március 31-ig írásbeli értesítést kapnak pályázatuk elfogadásáról, továbbá a részletes kidolgozás feltételeiről. Tájékoztatásul közöljük az alábbiakat: a) A tanulmány (közlemény) csak angol vagy francia nyelven küldhető be. A tanulmány terjedelme angolul vagy franciául nem haladhatja meg a 1Ü nyomtatott oldalt (oldalanként 50 sorban átlag 60 betűhely). A terjedelembe beszámítanak az ábrák, táblázatok, grafikonok; legfeljebb négy rajzolt ábra közölhető. b) A Nemzetközi Völgyzárógát Egyesület olyan völgyzárógátak (duzzasztóművek) tervezési, építési és üzemeltetési kérdéseivel foglalkozik, melyek: — legalább 15 méteres vízoszlopot tartanak, vagy — a maximális vízmélység 10 és 15 m közé esik, de a tározott víz térfogata meghaladja az 1 millió m : ,-t. A tanulmányok (közlemények) szabványos formában kiállított kéziratát 1966. augusztus l-ig kell beküldeni a'Magyar Nemzeti Bizottságnak, mely gondoskodik a fordításról és a kiküldésről.
