Hidrológiai Közlöny 1966 (46. évfolyam)

2. szám - Dr. Miháltz István: A Tisza-völgy déli részének vízföldtana

86 Hidrológiai Közlöny 1966. 2. sz. Miháltz I.: A Tisza-völgy déli részének vízföldtana jn SOAOH pjoifdq + fiudA/dZ? '//X t ilÉ 1 m-nél vastagabb réti agyag folt. Feltűnően nagy ez a vastagabb agyag Tápé —Lebőhalom—Nagyfa között, Dóc és a Tisza között és Szegvártól a Tiszáig terjedő alluviumon ( 7. ábra). A Tisza alluviumát szelvényeink harántolták (4., 6. és 7. ábra). A holocén eleji erózió Algvőnél kb. 15 m mélységig távolította el a pleisztocén rétegeket (7. ábra),Szeged D-i részénél 20 m-ig (4. ábra). A völgy feltöltődése először kisközépszemű homokkal kezdődött, felfelé mind több a finomhomok, majd iszapos finomhomok és homokosiszap következik gyakran változó lencsés településben. A legfiatalabb lefűződött medreket többnyire homokos iszap, agyagos iszap és legfelül réti agyag tölti ki. A vékonyabb-vastagabb réti agyag a tiszai alluvium legnagyobb részét beborítja. Aránylag kicsi az öntésiszap területe. Ahol a réti agyag a 0,5 m-t nem haladja meg, ott felszíni vízzáró jelentősége nincs, mert eddig a mélységig a talajművelés fellazítja. A réti agyag vastagságát megrajzolhattuk ott, ahol a feltáró fúrások sűrűn vannak (1. ábra). Erre csak Szeged környékén volt lehetőség úgy, hogy a fekűt feltüntető térképen csak egységes foltban ábrázolhattuk az alluviumot, nem különböztetve meg az öntésiszapot a folyóvízi rétegekre települt réti agyagtól. Vannak olyan részek, ahol a réti agyag már jelentős területet borít. Megemlítendő még, hogv a felszíni öntésiszap a réti agyagot sok helyen kisebb vastagságban borítja. A földtani térképek az alluviumon nagyrészt ezt a vékony felszíni öntésiszapot jelölik, annak ellenére, hogy alatta sok helyen 0,5—1 m-re már vízzáró réti agyag van. A Tisza-völgy alluviumánaJc települése tehát a