Hidrológiai Közlöny 1966 (46. évfolyam)

2. szám - Dr. Miháltz István: A Tisza-völgy déli részének vízföldtana

Miháltz I.: A Tisza-völgy déli részének vízföldtana Hidrológiai Közlöny 1966. 2. sz. 81 Íven kierodált és a Tisza felé tartó iszapos honiokot lerakó egykori kis vízfolyás helyenként eltávo lította. Az eddig tárgyalt rétegsor kb. 10 m vastag. Kő jellege, hogy középtájon a két agyagréteget elválasztó finom homokos közbetelepülés a Tisza 0 pontja körüli magasságban vízbenyomulást tesz lehetővé. Ahol a finomhomok kivastagszik, az első agyagréteg hiányzik. tehát a finomhomok útján beáramló víz a löszön át a felszínre juthat. Ennek nagy akadálya az, hogy ez a finomhomok réteg a legtöbb helyen igen vékony, sok helyen kiékelődik és csak kerülővel lehet összeköttetésbenaz ebben a mélységben más helyen megjelenő finomhomokkal. A vízmozgás másik akadálya ennek a homoknak 10 ~

s cm/sec-nál nem nagyobi) vízáteresztő képessége. Ez olyan lassú vízáramlást eredményez, hogy a felszín párolgása már rövid út után ellensúlyozhatja. A Hátságról nagyobb mélységben erősen vízátbocsátó rétegeken keresztül érkező nyomás alatti talajvíz felfakadására nincsen lehetőség. A felszíni lösz Kiskundo rozsma—Szatvmaz irányában 3 m-t emelkedik Szeged felől, benne lassú talajvízi szivárgás irányulhat Szeged felé. A lösz vízátbocsátó képessége 10 ~

5—10(

i cm/sec, de hosszú időn át benne lassú átszivárgás lehet, mert a talajvíz szintje Szeged altalajában mindenütt a löszben, vagy a lösz alatti homokos iszapban van. Ezért erősen belvizes években az Alsóvárosban, tehát a város legmélyebb részein a pincékben víz fakad fel és a talajvíz a felszínhez olyan közel kerül, hogv a lakóházakban kárt okozhat, -o t— CQ Q DqDSOg jnn w ^ - pDJÖUOi ^