Hidrológiai Közlöny 1966 (46. évfolyam)

12. szám - Könyvismertetés

Hidrológiai Közlöny 1966. 11. sz. 580 oldal, a szemcsés közegben (talajban, szűrőtestekben) szivárgó vízről 15 oldal, ós a vízépítési modellkísérletezésról 27 oldal. Az irodalmi jegyzék 301 német, angol, francia, olasz és orosz nyelvű munkát sorol fel. Szerzőik közül dr. Kovács György az egyetlen hazai. Értékes az egységes betűjeleknek ós a fogalom-meghatározásoknak a jegyzéke, amelyeket a kötet bevezetője tartalmaz. A könyv nyomdai kiállítása is szép. Ábrái kicsinyek, világosak, így a könyv gazdag tartalma ellenére sem túlságosan terjedelmes. Dr. Lászlóffy Woldemár Háztartási és ipari szennyvizek iszapjának értékesítése és felhasználása. (Die Verwertung und Beseitigung von hauslichen und industriellen Awbasserschlammen.) „Münchener Beitrage zur Abwasser-Fischerei- und Flussbiologie" 13. kötet. Szerk. dr. Ilans Liebmann. Verlag R. Oldenbourg kiadása, München, 1966. (346 o., 133 kép és ábra, 25 tábl., szövegközötti részletes irod. hivatkozások, német ny. szövegű angol ny. összef.) Az 1965. év őszén megtartott müncheni szennyvízbiológiai tanfolyam legfontosabb előadásainak any

Tagát, kiegészítve azt több azóta befejezett tanulmánnyal, dr. Hans Liebmann szerkesztésében könyvalakban is kiadva a III. Nemzetközi Szenny vízkonferencia müncheni ülésszakának kezdetére készült el, s a szerkesztő előszava szerint ezzel is e konferencia színvonalát kívánták emelni. A gondosan szerkesztett ábrákkal ós fényképekkel kísért kötetben összefoglalt tanulmányok száma: 25. A tanulmányokon kívül a szerkesztő által írt bevezetőt, valamint német ós angol nyelvű összefoglalót találhatunk még benne, kiegészítve természetesen a tárgykör legújabb irodalmának jegyzékével és tárgymutatóval. A közölt tanulmányok röviden és igen tömören foglalják össze tárgyukat, hiszen máskülönben nehéz lett volna ilyen, viszonylag rövid terjedelemben, ilyen rövid idő alatt összeállítani ekkora részletességgel ezt a meglehetősen újszerű megállapításokban bővelkedő anyagot. Ebben az ismertetésben nem szándékozunk részletesen megemlékezni minden közölt tanulmányról. E helyett inkább csak cím szerint említünk meg néhány fontosabb tárgykört. Az összeállítást átlapozva legelsősorban a szennyvíziszap felhasználásának különböző gyakorlati kérdéseivel találkozunk, így a mezőgazdasági ós halászati vonatkozásaival, nemkülönben a közegészségügy által felvetett problémákkal. Az iszapszárítás, iszapkezelés kérdései kísérleti és elméleti megalapozást is kaptak számos tanulmányban. Szó kerül a továbbiakban az iszaprothasztás, metánkezelés, iszap- és szemétkomposztálás kérdéseiről, az olaj jal, illetőleg radioaktív anyagokkal szennyezett iszapokról. Külön tanulmányok foglalkoznak az Emscher-folyó tisztítóberendezéseinek tapasztalataival, illetőleg München város iszapkezelési kérdéseinek megoldásmódjaival. A szerkesztői összefoglaló nem egyszerű témaösszegezés, hanem az iszaphasznosításnak elsősorban gyakorlati oldalról elvégzett értékelése. Ez a közölt kutatási és kísérleti eredményeknek alkalmazási lehetőségeit lényegesen közelebb hozza a sikeres megvalósításhoz. A közölt tanulmányok irodalmi hivatkozásaikban néhány magyar szerző nevét is említik, bár talán kevesebbet ismernek a magyarok közül a kötet szerzői, mint ahányan a feldolgozott tárgykörökben eredményesen tevékenykedtek. A magyar szerzők közül Vántos R., Zsolt ,7., Ribiánszky M., Benedek P., Ábrahám E., és Farkas P. nevével találkozhat az olvasó. Az ismertetett könyvet hasznos volna mielőbb közkincsévé tenni a magyar szakembereknek is, s lefordításával korszerű és a gyakorlati alkalmazás számára fontos segédkönyvet adhatnánk mérnökeink kezébe. Dr. Vágás István Quentin, K. E. és Lingelbach, H.: Az ivóvíz fluorozása Európában és annak kémiai technológiai kivitele. (Trinkwasserfluoridierung in Európa — ihre chemisch technische Durchführung.: Gesundheits—Ingeneur, 1963. 85. 139. A fluorhiányra visszavezethető fogbetegség (caries)' megelőzésére Európa 9 államának összesen 17 városában a vízművi előkészítés során fluorid vegyületek rendszeres hozzáadásával biztosítják az ivóvíz szükséges fluor tartalmát, vagyis a lakosság fluor szükségletét. Anglia, Belgium, Csehszlovákia, Hollandia, Magyarország, NDK, NSzK, Svájc és Svédország azok az államok, ahok az ivóvizet egyes vízműveknél fluorozzák. Magyarországon a Szolnok városi vízműveknél vezették be az ivóvíz fluorozását. Jelenleg egyébként mintegy egymillió európai lakos részesül fluorozott ivóvíz szolgáltatásban ós várható, hogy ez a szám később négymillió fölé emelkedik. A fluor kutatás ós fog-caries megelőzés elméleti és gyakorlati kérdéseivel intézményes programmal egy európai munkaközösségi szervezet foglalkozik. Az ivóvíz fluorozás terén jelenleg a legelőrehaladottabbak a viszonyok az Egyesült Államokban, ahol ma 41 millió lakost látnak el fluorozott ivóvízzel. A fluorid vegyszer kiválasztásánál a mértékadó szempontok: a könnyű beszerezhetőség, a könnyű oldhatóság és az olcsó beszerzési ár. Fluortartalmú vegyszerek, amelyek ivóvíz fluorozásra alkalmazhatók: nátriumfluorid, nátriumsziliko fluorid, magnéziumszilikojluorid, ammóniumsziliko fluorid, kalciumfluorid és hidrogénszilikofluorid. Mindezen vegyszereknek a fiziológiai hatása nagyjából egyenértékű. Az európai városok vízműveinél a nátriumfluoridot és a nátriumszilikofluoridot alkalmazzák. Az Egyesült Államokban szórványosan előfordul a H,SiF

6 alkalmazása is. A fluorozásra használt vegyszerek ún. technikai tisztaságúak. Nagyobb' tisztaságú vegyszerek használata feleslegesen drágítaná, az eljárást. A fluorozás száraz, vagy nedves úton eszközölhető. Leginkább az utóbbi eljárás terjedt el. A fluorozás rendesen az ivóvíz víztechnológiai előkészítésének utolsó művelete. Ahol az üzemi körülmények ezt nem engedik meg, ott a fluorozás a megelőző müveletek egyike is lehet. Pl. a Karl-Marx-Stadt-i vízműben a fluorozás sorrendben az első művelet. A természetes vizek fluortartalma Európában általában 0,4 mg/l alatt van. Kassel ós Szolnok városok kivételével — amelyeknél a nyár folyamán a fluorid koncentrációt csökkentik — egységesen 1 mg/l-t tartanak az egész óv folyamán, + 10% eltűrte ingadozással. A fluorid-tartalmú vegyszer adagolásánál feltétlenül tekintetbe kell venni a feloldóvíz keménységét. A vízlágyítás ioncserélőkkel történik. Az 1 mg/l fluortartalmú ivóvizek ízbeli, vagy bármely másféle érzékelhető elváltozást nem szenvednek. Ez a körülmény igen fontos olyan élelmiszeripari, vagy élvezeti cikkeket gyárt ó üzemek részére, amelyek fluorozott ivóvizet használnak fel. A fluortartalmú vegyszerekkel való bánásmód természetesen védelmi intézkedéseket tesz szükségessé, úm.: a vegyszerpor exhausztoros elszivatását a csomagok kirütésénél; védőöltözék és vódőálarc viselését, adolgozók időnkénti orvosi ellenőrzését, a csomagolási anyag eltávolítását (megsemmisítését). A fluorozási eljárás olcsó művelet, költségei csak jelentéktelen hányadát képezik a szokásos víztechnológiai eljárások üzemkiadásainak. A fluoridtartalom meghatározására (ellenőrzésére) vizekben a cirkonalizarin- és a cirkon-eriolcrómcianineljárást alkalmazzák. Egyszerűségénél fogva legtöbb helyen az első helyen említett módszer használatos. A szerző 3 táblázatban összefoglalt adatokban közli a fluorozást végző európai városok vízműveinek idevonatkozó jellemzőit. Szolnok városi vízműre jellemző adatok: a fluorozáshoz használt vegyszer: NaF, 1,2" „-os oldatban, víztechnológiai műveletek: előklórozás, csapadékos kezelés, szűrés, klórozás, fluorozás. A fluor tartalom: fluorozás előtt: 0,1 mg/l, fluorozás után: 1 mg/l (télen 0,8 mg/l). Évi (1959) vízszükséglet 3 800 000 m\ melyből háztartásokra 2 100 000, ipari üzemekre 1 700 000 m

3 esik. Befejezésként megemlíthetjük, hogy az említett tárgykörben dr. Tóth András jelentetett meg a Hidrológiai Közlöny 1966. évi 3. számában az ivóvíz fluorozás gazdasági és stomatológiai vonatkozásairól részletesebb tanulmányt. id. Sarudi I mre