Hidrológiai Közlöny 1966 (46. évfolyam)

11. szám - Dr. Korim Kálmán: A pannónia rétegek víztároló- és vízadóképességét meghatározó földtani tényezők

Dr. Korim K.: A pannóniai rétegek víztároló és vízadóképessége Hidrológiai Közlöny 1966. 11. sz. 525 fejlődés mélyebb vizű, a felsőpannoniai pedig sekélyvizű, mindjobban feltöltődő, tavi, folyóvízi közegben ment végbe. A sekélyvízi képződésre utal a felsőpannoniai rétegösszletben gyakori keresztrétegződés, a hullámbarázdák, a homok és agyagagyagmárga sűrű váltakozása", léncséssége. Ezzel szemben az alsópannóniai rétegsort egyenletes rétegvastagság, vastag, jól tagolt, szintálló homokkőrétegek és agyagmárga-márgapadok jellemzik. Megjegyzendő azonban, hogy már az alsópannóniai alemelet felső szakaszán mutatkoznak helyenként sekélyvizi közegre utaló üledékfolyásos, iiledékrogyásos jelenségek (pl. Budafapusztai—Kiscsehi kőolajmezőben), valamint keresztrétegződések és hullámbarázdák (Hahót—Edericsi földgázmezőben) [8], A pannóniai víztároló kőzetek alakja és nagysága A pannóniai víztároló rétegek túlnyomórészt homokok ós homokkövek, ritkán konglomerátumok és breecsiák, kivételesen repedezett mészmárgák. Mivel az egyedi homok-homokkőrétegek alakja és nagysága számos földtani és üledékképződési folyamat függvénye, ennek következtében eltérő dimenziójú és mértani alakú homok-homokkőtestek fejlődtek ki a pannóniai rétegsor különböző rétegtani szintjeiben. A helyi sajátosságok és különbözőségek ellenéibe a homokkifejlődésben az ország egész területén az egyes szintekre jellemző egyöntetűség és rendszer ismerhető fel. Az alsópannóniai alemelet alsó részén a 10—30 m vastag egyedi homokkőtestek egyenletes vastagságúak és nagy kiterjedésűek, de középső és különösen felső szakaszán a homokkőrétegek vastagság és oldalirányú kiterjedése már kisebb, s jóval szeszélyesebb. Gyakoriak az ún. homokkőösszeolvadások, vagyis több egyedi homokkőrétegből álló, agyagmárga-márga közbetelepülésekkel megszakított, de összefüggő 40—80 m vastag homokkősorozatok. Az összefüggést a homokkősorozat egységes hidrodinamikai rendszere bizonyítja. így pl. a délzalai kőolajmezőkön az ilyen homoksorozatot egységes telepfolyadék fázishatár jellemzi, s e viszonylag nagy vastagságú rétegösszletben nemcsak a szegélyvíznek, hanem a talpi víznyomásnak is szerepe van. A felső-alsópannóniai átmeneti szintben és a felsőpannóniaial emelet alsó szakaszában az 5—15 m vastagságban kifejlődött homoktestek egyes medencékben még mindig jelentős kiterjedésűek. Ilyen kifejlődést tapasztaltunk a délalföldi nagy süllyedékben Szeged—Hódmezővásárhely—Szentes körzetében. Ugyanakkor a pusztaföldvári kőolajmezőben ezek a homoktestek már jóval korlátozottabb oldalirányú kiterjedésűek, erősen lencsések (Puszta szint). A fentiekben felsorolt homok-homokkőtestek háromdimenziós ábrázolásában táblás lepelszerű kifejlődésnek, vagyis oldalirányú kiterjedésükhöz képest vékonyak. Még az egymással összefüggő homoksorozat sem haladja meg a kb. 80 m vastagságot, ugyanakkor kiterjedése 30—50 km

2, sőt egyes medencékben még ennél is nagyobb lehet. Ugyanakkor még a legvastagabb, iegszintállóbb, legegyenletesebb kifejlődésű homok-homokkőtestek is kőzettanilag lehatárolódnak, még a részmedencéken belül. A magyarországi pannóniai üledékösszletben nem alakulhatott ki olyan nagyméretű, egységes ós a medenceperemeken kibukkanó homokkőösszlet, mint pl. Texasban a Woodbine homokkő, amely egyetlen nagy összefüggő és egységes hidrodinamikai viszonyokkal jellemzett tárolórendszert alkot. A legtöbb részmedencében a pannóniai homokhomokőktestek átlagos vastagsága egyenesen arányos azok kiterjedésével. A szabályszerűség alól, azonban kivételek is vannak, különösen a felsőpannoniai rétegsorban. A 3. ábra a pannóniai homok és homokkőtestek oldalirányú kifejlődési jellegeit mutatja be vázlatosan. Az agyag-agyagmárga rétegekkel sűrűn váltakozó vékony, rendszertelen kifejlődésű felsőpannon iai homokokkal szemben a mélyebb rétegtani szintek felé mind tagoltabbá, vastagabbá váló egyedi homok-homokkőtestek oldalirányú kiterjedésében már bizonyos, a fentiekben említett rendszer nyilvánul meg. Víztároló és vízadóképesség, kiváltképpen hévíztermelési szempontból legfontosabbak a felsőpannoniai alemelet alsó, valamint átmeneti szakaszán kialakult homok és laza homokkőrétegek. Ezzel szemben a vastag alsópannóniai konszolidált homokkőrétegek vízadóképessége már kedvezőtlen. A pannóniai víztároló homok-homokkőtestek mértani alakjának az iiledékképződéssel kapcsolatos törvényszerűségei jelentősen megkönnyítik az oldalirányú dimenzió becslését. A homok-homokkőtestek kiterjedését különösen jól tanulmányozhattuk a kőolaj - és földgázmezők feltárásakor, ahol a sűrű kúthálózat, a 150—300 méteres kúttávolság nagyban elősegítette a mély földtani térképezést, s így a pannóniai homokkifejlődés sajátságainak megismerését. Ennek során azt tapasztaltuk, hogy a feltárt kőolaj és földgázmezőkön, valamint kutatási területeken belül is csak vékony, lencsés homoktestek határolódnak le. A vastag homokhomokkőrétegek a feltárt terület határán túlterjednek. A dimenzióra nézve azonban támpontul szolgál, hogy még a megkutatott területen belül, bizonyos irányokban a homoktest kiékelődik, kimárgásodik, ami gyakran fordul elő csaknem az összes hazai kőolajmező pannóniai rétegösszletében. A homokkőtestek nagysága a pár száz m

2-es elszigetelt lencséktől nagykiterjedésű homok-homokkő testekig változik, melynek felső határa ezidőszerint még nem állapítható meg, de korlátozott jellege kétségtelen. Az eddig tárgyalt homok-homokkőtestektől merőben különböző mértani alakja van a felsőpannoniai alemelet középső és felső szintjeiben kifejlődött homokoknak. Ezek túlnyomórészt vékony, gyorsan kiékelődő, lencsés homoktestek, amelyek helyenként egybekapcsolódnak. Rétegazonosításuk rendszerint nehéz, s még a nagyobb vastagságú homoksorozatok esetén is a szeszélyes oldalirányú kifejlődés miatt keresztülvihetetlen. Amilyen mértékben megszűnt a rétegek tagoltsága függőleges irányban, ugyanúgy megszűnt az oldal-