Hidrológiai Közlöny 1966 (46. évfolyam)

11. szám - Könyvismertetés

508 Hidrológiai Közlöny 1966. 11. sz. Muszkalay L.: A Balaton hossz- és keresztirányú kilendülése létrejövő hosszirányú kilendüléseket, ahol U

r = 0, ugyancsak a 4. ábrán tüntettük fel a szél időtartamát is megadva órában. Végül megállapítottuk, hogy a keresztirányú kilendülések elérik a 40 cm-t és gyakoriságuk lényegesen nagyobb, mint a hosszirányú kilendiiléseké. Keresztirányú kilendüléseknél a víztükör erősen görbült. Emiatt a vízszinesésekkel való számolás nem vezet megbízható eredményre. Közelítő számítások szerint keresztirányú kilendülések nél a vízszinesés 3—4-szer akkora, mint a hosszirányú kilendüléseknél. A keresztirányú kilendüléseket jelentős keresztirányú (25—30 cm amplitúdójú, 10—60 perces periódus idejű) lengések zavarják, míg a hosszirányú (5—25 cm-es amplitúdójú, 6—24 órás periódus idejű) lengések általában a kilendülésektől függetlenül, vagy azokat követve jelentkeznek. A közölt két összefüggés és a keresztirányú kilendülés közelítő meghatározása alapján, a széladatok ismeretében a Balaton bármely pontjára kellő pontossággal, szuperponálás segítségével meghatározható a kilendülés mértéke. A mértékadó kilendülések a Meteorológiai Intézet keszthelyi és siófoki szélméréseinek gyakorisági és tartóssági elemzése és az általunk meghatározott összefüggések alapján kellő hosszúságú adatsor segítségével számítható. IRODALOM | I] Hamvas Ferenc: A parterozióra vonatkozó tanulmányok a Balatonon. IA HS. Garda-tavi szimpózium, 1966. [2] A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei, 32 kötetben, Budapest, 1896. [3] Muszkalay L.—Starosolszky ö.: A szél hatására létrejövő mozgások a Balatonon. Hidrológiai Közlöny, 1964. 8. [4] Muszkalay L.: A Balatonszemesi Kutatóállomás.Kísérleti Területek, 4. sz. A Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet Munkássága 4., Budapest, 1965. PA3MEP nOllEPEMHOrO M IIPOflOJlbHOFO CMElIÍEHMfl 03EPA EAJ1ATOH Jl. MycKaA.au yCJTOBHM KOJieÖaHHH I'0pH30HTa BO.tbl II yCJIOBIIH reMeHHM HeruySoKoro H cpaBHHTe.nbHo y3i<oro 03epa BajiaT0H OTJUmaiOTCÍI OT xopouio H3yMCHHblX 03ep. HweHHO no3T0.My BbiBeaeHHbie FLJIH Apyrnx 03ep 33BHCHMOCTH He MOryT őbiTb npiiHíiTbi fljiH 03epa Ea;iaTOH. B HacTOHmeü craTbe onpeAejuieTCM CBH3b \ie>K;ty pa3Mepo.M KOJIEŐAHHH ropii3OHT0B BOAI>I (/ yicioH ropn30HTa BOABI B CM/KM) H xapaKTepHCTiiKaMii BCTpa. 3aB!ICHMOCTH FLEIÍCTBHTEJIBHBIE ;UW NYHKTA EAJIATOHCEMEUI N HA cpe^Hiie NOKA3AHH5I ciamuin Kecrxejib U I11H0(|)0K, H.weIOUUIX A-THHHBIIL PNA HaOjnoaeniin (Puc. 1). IIOA BJiHHHHeM Berpa MO>KCT B03HiiKarb KOJieöaHHe r0pti30HT0B BOflbi B pa3Mepe 1 m (npn rjiyőnne 03epa 3,25 m B cpeAHew) (Puc. 2). CiwemeHne B ripoflOJibHOM uanpaBJieHHH 3aBiiciiT OT pe«ynnpoBaHHofi AJUI npoaojibHoíí ocn CKOPOCTH BeTpa (U -cosa=Ur m/s), OT npo/iojOKi-rTejibHOCTH BeTpa (t, Mac) n OT nanpaiijieHitH BeTpa (a°). Ha Puc. 3. noKaauBaioTCH 33BHCHMOCTH c BeTpa.MH, HMeiOmHMH HaKJlOH OT npO/lOJlbHOH OCII 22,5° (npOAOJIbHbie BeTpbi), na pucymce /. NOKASBIBAIÖTOI 33BHCHMOCTH ripn őojibuieM, weM 22,5° OTKJiOHeHHH (nonepeMHi.ie BeTpbi). Ha ocHOBamiH aaHHbix H3MepeHHít M0/KH0 onpenejiiiTb, MTO pa3.wep CMeiuem-ui 1 (CM/KM) H pejiyunpoBaHHaíi CKOpOCTb BGTpa JlHHeHHbie II HaXOAHTCÍI B KOpHeHHOH CBH3H o npoAOJiHCHTejibHOCTii BeTpa t. XapaKTep 3amicnMOCTen MENJIETCH B ^YHKUHH OT HanpaBJiemiH BeTpa H B CJiynae a weHbwe 22,5° n Mower őhiTb H30öpa>KeH c paflHycaMH, HammaioiHHMiiCH c 3HaneHMeM 2,8 M/ceK (ripo/iojibHbie BeTpw) II Tor.ua J—0,038 t'/

4. (Ur—2,8), BepHee AJIH CJiyiaH, Koraa a öo;ibuie, iieM 22,5° TO pafluycbi COCTOHT noiTii H3 napajuiejibHbix npHMbix n nepeceKaior rio:io>KHTejibHyio ocb opaHHaT (noneneMHbie BeTpw) H B TaKOM cxiyqae J = 0,0105 VU, (Ur+13,5)—0,16. lloa BJiiiMHiieM BerpoB, nepneHfliiKyjiíipHbix K npoAOJibHOH ocn B03HiiKaeT npoflojibHoe ciwemeHHe, 3aBiiCHmee OT npo,ioji>KIITEJIBHOCTN Berpa (HA OPÍUMATE puc. 1) H3-3a ŐOJlbUIOI'O TeweHHji. llpn iionepeMHbix CMemeHH>ix KOJieöaHHe ropii30HTa na 3—4 pa3a öojibiiie, <teM npn npoao.'ibHbix cwemeHHflx. üonepeMHbie CMemeHHa AOCTiiratOT 40 CM H CONPOBOWAA10TCSI 3HaHHTeJlbHbIMIl TeTCHHHMH (PUC. .3) . KÖNYVISMERTETÉS G. M. Zjulikov, Ja. Sz. Lovcova, E. N. Nyecsajev, V. A. Krjukov, V. M. Főnyin: Polietilén öntöző csővezetékek építési tapasztalatai. (Opit sztroityelsztva napomih polietilenovih truboprovodov pri orosenyii.) Gidrotehnika i Melioracija, 1965. 10. sz. (9 old., 5 ábra, 2 tábl.). A Szovjetunióban a zárt (felszín alatti) csővezetékes öntözőrendszerek építéséhez eddig elsősorban az aszbesztcement csöveket használták. A szovjet ipar az utóbbi időben azonban erre a célra alkalmas polietilén csöveket is gyárt, 300 mm belső átmérőig. A polietilén csövek kb. az azbesztcement csöveknek megfelelő áron kerülnek forgalomba, azonban ezekkel szemben egész sor előnyös tulajdonságuk van: plasztikusak, fagyállók, hajlékonyak még —60°-on is, a szokásos eszközökkel könnyen megmunkálhatok, könnyűk, korrózióállók, súrlódási ellenállásuk kicsi stb. E tulajdonságaik miatt alkalmazásuk igen előnyös. A polietilén csővezetékek szereléséhez különleges eszközöket alkalmaznak. A csővégeket az e célra készített berendezéssel az építés helyszínén hegesztik össze. Hegesztés előtt a csővógekét elektromos fűrésszel készítik elő, hogy a csővógek illesztése hézagmentes legyen. Ezután elektromos hevítő gyűrűvel 180°-ra hevítik a csővógeket, majd összepréselik I kg/cm

2 nyomással. A fémszerelvények felszereléséhez a helyszínen készítenek peremes csőcsonkokat. A csőcsonkok végeit 70 mm mélyen 125—130°C hőmérsékletre hevített glicerinbe mártják, a meglágyult csővéget peremformáló készülékbe préselik. Negyedórai hűlés után a peremes csőcsonkok felhasználhatók, a szokásos módon szerelhetők, míg a csővezetékhez a megfelelő helyen hegeszthetők. A fenti módszerrel szerelt csővezetékek megbízhatók, s a hegesztések szilárdsága átlag a 95%-át teszi ki az alapanyag szilárdságának. A szerelvényekkel megbízhatóan összekapcsolható a vezeték. Az ilyen munkát a jó minőség mellett igen olcsón lehet kivitelezni, ezért a polietilén csövek felhasználása az öntözőtelepek építésénél igen előnyösnek bizonyult. Szekeres László