Hidrológiai Közlöny 1966 (46. évfolyam)
10. szám - György István: A vízügyi tervezés időszerű kérdései
György I.: A vízügyi tervezés időszerű kérdései Hidrológiai Közlöny 1966. 10. sz. 441 19. ábra. A nicki 1,70 mX 24 m-es nyergesgát gyártása a Ganz Mávag szabadtéri telepén Fig. 19. Construction of the bear-trap gate measuring 1.70 by 24 m for the Nick Dam, at the yard the Ganz Mávag factory zetnek. Ilyenre kerül sor többek között a II. Tiszai Vízlépcső jászsági főcsatornájánál is. Itt különös jelentősége van a szivárgás elleni védelmet szolgáló burkolatok gazdaságos megoldásának. A homokos kavicsban vezető csatornák, az ott épülő tározók felvetik a szivárgás elleni védelem és egyben a kolmatáció problémáját is. Hasonló, de egészen más formában jelentkező feladat az árvédelmi töltések építésére vonatkozó újabb előírások megteremtése. A vonalas földmunkákra vonatkozó jelenlegi szabványaink, előírásaink lényegében mind a vasút- és útépítés nyomán alakultak ki és azokat nem vonatkoztathatjuk az állandóan, vagy időlegesen vízzel érintkező árvédelmi töltések, víztartó gátak, halastavak töltéseinek földmunkáira. Nagyon sok tapasztalat és megfigyelés, ma pedig már vizsgálati adat is igazolja, hogy a vízépítési földművek: az árvédelmi és csatorna töltések, öntöző és lecsapoló csatornák rézsűi stb., üzeüzemelés közben másképpen viselkednek, mint azt a talajmechanikai vizsgálatok eredményei alapján várni lehetne. A töltések tömörsége megváltozik, a csatornák rézsűi pedig a megállapítottnál hol lényegesen nagyobb, hol lényegesen kisebb állékonyságinak. Mindezekből az következtethető, hogy a vízépítésben a talajok olvan adottságait is figyelembe kell venni, amelyeknek az út- és vasútépítés, majd az alapozás igényeire kialakult talajmechanikában jelentős szerepe nincs. Ezek az ismételt átnedvesedés és kiszáradás hatására, vagy a talajjal érintkező víz kémiai jellegének a megváltozására bekövetkező ásványi és kémiai átalakulások. Minden agyagos jellegű talajnak lehetnek olyan alkatrészei, amelyek érzékenyen reagálnak a környezet megváltozására. Egyes alkatrészek, az agyagásványok bázist cserélhetnek, más alkatrészek pedig oxidálódhatnak. Ezáltal természetsesen a talaj más jellegű talajjá alakulhat át. Ezek az átalakulások a vízépítési földművek szempontjából javíthatják, de ronthatják is a talajok műszaki tulajdonságait. Ha javulnak ezek a tulajdonságok, mind a töltések, mind pedig csatornák meredekebb rézsűkkel építhetők meg, ha pedig romlanak, ennek várható mértéke szerint kell a 20. ábra. A Nyugati-főcsatorna 3,4 m 3/sec-os automata felszíni szabályozója Fig. 20. Automatic sirface regulator of 3.4 cu.m/sec capacity on the Western Main Canal méretezést elvégezni, vagy nem szabad a talajt a vízépítésben építőanyagként felhasználni. Igen nagy súllyal jelentkezik a talajmechanikában a vízépítési földművek szükséges és elégséges tömörségének a kérdése. A töltések tömörítésének a szabályai az út- és vasútépítési töltések követelményei szerint alakultak ki. Ezeknek a töltéseknek dinamikus terheléseket kell elviselniük, mégpedig a merev burkolatok repedésmentessége, vagy a vasúti felépítmény magassági követelményei miatt, a lehető legkisebb utólagos tömörödéssel. Ezen a vonalon jogos tehát az a követelmény, hogy ezek a töltések olyan tömörséggel épüljenek, aminőt a talajminőség lehetővé tesz. Ezek a követelmények azonban nem vonatkoztathatók a vízépítési földművek legnagyobb részére, különösen az alacsony földgátakra, mert más folyamatok játszódhatnak le üzemelés közben a dinamikus hatásoknak kitett száraz út, vagy vasúttöltésben, mint pl. a vizet tartó árvédelmi gátban. Még nagyobb a különbség akkor, ha számbavesszük, hogy a sorozatos kiszáradás és átnedvesedés hatására ennek a gátnak az anyaga át is alakulhat és a gát a térfogatát is jelentékenyen megváltoztathatja. Az irodalomból már régebben ismert annak a „stabil tömörségnek" a fogalma, amit egy-egv átnedvesedő talaj a reá ható külső terhelő erőkkel szemben meg tud tartani. Ez tehát az a tömörség, amelyre egy-egy vízépítési földművet még érdemes betömöríteni, mert a túltömörítés az anyagok duzzadása, vagy éppen átalakulása miatt, esetleg igen sok fölösleges, nagy költségű munkát jelent. A stabil tömörség elmélete már tisztázottnak tekinthető. Tisztázatlanok azonban azok a rutin vizsgálatok, amelyekkel az egyes talajokra vonatkozó számszerű nagyságát meg lehetne állapítani. Ezért ma még a vízépítési töltések szükséges tömörségének az előírásai is hiányoznak. Összefoglalva a vízépítési talajmechanikának a klasszikus talajmechanikai vizsgálatokon túlmenően, tisztázni kell az agyagos talajok tulajdonságainak a stabilitási kérdéseit és ennek számbavételével az egyes vízépítési földművek szükséges tömörítésének a kérdéseit is. A kérdéshez csatlakozik a szivárgás elleni védekezés, a szivárgást gátló talajstabilizációs szigetelő
