Hidrológiai Közlöny 1966 (46. évfolyam)
1. szám - Tölg István: Irányelvek a kelet-ázsiai növényevő halak meghonosításához
Tölg I.: Irányelvek a kelet-ázsiai növényevő halak meghonosításához Hidrológiai Közlöny 1966. 1. sz. 45 is képes szervesanyagot felvenni. Ez a vízi életben, az élelmi-lánc megrövidülése következtében, energia megtakarítással jár [21]. Az új halakkal benépesülő vizekben a növényi .szervesanyag közvetlenül halfehérjévé és zsírrá alakul. Más szempontból a fehér amur olyan táplálkozási pozíciót, táplálék-niche-t [6, 15] tölt be vizeinkben, mely eddig nem volt kellőképpen kihasználva. A fejlettebb vízinövényzet tömeges .legelése és a növényi szervesanyag egy részének közvetlen beépítése a halak állományába vizeinkben újdonságnak számít. A széleshomlokú halak, de főként az algaevő Hypophtalmiehthys molitrix lényegében ugyan olyan tevékenységet végeznek, mint a szűrő plankton állatok, vagyis lebegő algákat fogyasztanak. Ez a táplálkozási forma már korábban is megvolt vizeinkben, de az algaevő halak betelepítése a táplálék-niche intenzívebb betöltését jelenti az új szervezetek nagyságrendjénél fogva. A növényevő halak betelepítése, táplálkozásuk sajátossága miatt, változást idéz elő a befogadó víz termelési folyamatában. Az 1. ábra A diagramja a vízi táplálékszintek piramisszerű összefüggését mutatja [.Elton, 6, 14]. A piramisok alapján, tehát a legalsó szinten u vízi termelés nagyságát eredendően megszabó oldott sók mennyiségét ábrázoljuk, felette a sókat felhasználó növények szintje, majd a növényevő állatoké és a piramis felső részén a mindenevő és a ragadozó halak rétege látható. A növények, majd a különböző szinten levő állatok mennyisége, az energia-veszteségnek megfelelően, fokozatosan csökken. Az A piramis jól szemlélteti, hogy a halállomány nagyságának alapját a táplálékul szolgáló szervezetek adják. Ezt a természetes vizekben emberi beavatkozás nélkül kialakuló piramisszerű összefüggést az ember — éppen a törvényszerűség ismeretében módosíthatja. A halzsákmány csak úgy növelhető, ha az alapot nagyobbítjuk. Ennek módja halastavainkban a növények, vagyis a szintbe tartozó szervezetek szaporodásának fokozása, szerves és műtrágyázással. Ez a beavatkozás a víz sótartalmát, így az egész rendszer alapját növeli. Tógazdaságainkban a táplálkozási alap növelésének másik fontos, ugyancsak allochton módja a takarmányozás, vagyis növényi szervesanyag (magvak) bevitele a vízbe. Ez költségesebb a trágyázásnál. A gazdaságosság és a természetes táplálékkészlet nagysága korlátot szab a halak takarmányozásának. A pontyhozamnak 20—40%-át természetes táplálékból kell biztosítanunk. (Halastavaink gazdasági termelésének fokozására tehát vannak hagyományos lehetőségeink, de ezek nem korlátlanok.) A hozam a meglevő élelemkészlet jobb kihasználásával növelhető. Erre új lehetőséget biztosítanak a növényevő halak. Ezek a fajok táplálkozásukkal nem a már eléggé kihasznált A 2, illetve A a szintre, hanem a bőséges tartalékokkal rendelkező /, szintre támaszkodnak. Ezt az 1. ábra B diagramjával szemléltetjük. A növényevő halak betelepítésével tehát trágya-, illetve takarmány adagolás nélkül is növelhetjük a hal zsákmányt, mert lehetőséget adunk a megfelelő élelmi szint gazdaságosabb kihasználására. A termelés növelésének ezt a módját egyesítve a trágyázással és a takar mányozással, halastavaink zsákmánya ugrásszerűen fokozható. Az új növényevő fajok megjelenése miatt szükségesnek látszik, hogy halaink táplálkozásbiológiai csoportosítását (békés halak, ragadozó halak) az eddigi beosztást kibővítve módosítsuk. Javasoljuk a következő módosítást: I. Békés halak: 1. Apróállat evők (pl. vágó durbincs, gorda stb. j. 2. Mindenevők (pl. ponty, dévérkeszeg stb ). 3. Növényevők (pl. fehér amur). II. Ragadozó halak (pl. süllő, csuka stb.). Természetszerűleg a javasolt csoportosítás sem tökéletes. Több faj besorolása vitás lehet. A hibátlan csoportosítás kidolgozása nem lehet feladata ennek a tanulmánynak, így csupán a növényevő halak miatt szükséges módosítás javaslatára szorítkoztunk. Néhány gyakorlati kérdés A három új halfaj közül, elsősorban a fejlettebb növényeket fogyasztó fehér amur állományát kell növelnünk. Tógazdaságaink, holtágaink, •de természetes tavaink is a túlburjánzott hínárnövényzet hátrányait sínylik. Halastavainkban évente jelentős összeget fordítunk a keményszárú vízinövényzet irtására. A fehér amur a növényzettől ellepett vizekben bőséges „legelőt" talál, és ugyanakkor segít a káros vegetáció visszaszorításában is. Főként ez indokolja, hogy ezt a fajt helyezzük előtérbe. HA LA SÍ AT Iclteti A /.i szintbe az oldott sókból és a CO a-ból az asszimiláció során szerves anyagót épító növényeket, a A. szintbe az ezeket fogyasztó állatokat, a / 3 szintbe a növényevő állatokkal táplálkozó szervezeteket (a halak közül pl. ponty, dévérkeszeg stb.) a ?. t szintbe pedig a A, szint állatait elfogyasztó szervezeteket, főként a ragadozó halakat (pl. süllő, csuka stb.) soroljuk. A B. piramisban a vonalkázott háromszög a növényevő halak helyét mutatja a vizek életközösségében : jól érzékelhető, hogy velük a halállomány táplálékbázisa megnagyobbodik. és hogy az új halak egy olyan szinten helyezkednek el. ahonnét eddig a halászat nem nyert halhúst (A,). Puc. I. JluazpaMMii A (nupa.MuOa nuinanun) uioápum aem KOAUtecmeo u coomunutenue oówiubix opeamuMoe pbiőuux npydoe. Ha ypoBHe Jli noKa3hiBaercfl paccTenne, CTpoHineeCH orpammecKMH vtaTepiiaji U xose accuMHJiauHu N3 paccTBopeHHbix cojieft H H3 CO >. Ha ypoBne M3o6pa>KaK)TCFI >KHBOTHbie, yrKJ7neö;iHK)ii^ne VKaaaHUbie paccreHHfl, na ypoBHe Jl 2 noKa3biBaKrrcn opraHM3Mbi, >KHByuuie c pacCTeHHeKyinaiomHMH >KHBOTHJDIMH (H3 pbiő Kapnbi, n r. fl.), HaypoBHe -/7, H3ü6pa>KaiOTCfl 0praHH3Mb[, WHBYIHHE C >KÍ1B0THblMH Jlt, B OCHOBHOM xmuHbie pbiőbi (myKa, H T. a.) Ha nnpaMHae B. 3auiTpnxoBaiiHbiii rpHyro/iHHK noKa3biBaeT MecTo paccreHHe-Kviuaioiniix pbiő B >Kii3HeHHOM oőmecTBe BOA ; xopouio MOHCHO HaöJitojiaTb, HTO C HMMH yHe. RMmmaeTCH iinmeitoM pecypc puö H MTO HOBbie pbiöbi paeno;iorajoTCH na TaxoM ypoBHe, OTKyna pbi60B0HCTB0 no CHX nop ne no.iiyMn.io pwőHoro MHca fit).