Hidrológiai Közlöny 1966 (46. évfolyam)

9. szám - Dr. Molnár Béla–Dr. Mucsi Mihály: A kardoskúti Fehértó vízföldtani viszonyai

Molnár B.—Mucsi M.: A kardoskúti Fehértó Hidrológiai Közlöny 1966. 9. sz. 417 5. ábra. A 6-os tóparti és l-es tavi fúrások üledékeinek szemcseösszetételi százalékos megoszlása és karbonáttartalma. Az első oszlop jelzése azonos a 2. ábránál használt jelzésekkel 6. fúrás 50 1. fúrás • 50 talajvízszint alapján szerkesztett térkép a 7. ábrán látható. A talaj víztérkép szerint a vízállás nem követi a tó mai tengelyét. A tótól É-ra is van egy kisebb mélyedés — amely a fúrások idején szintén száraz volt. A tó környezetében jellemző tehát a talajvízszintre, hogy még igen száraz esztendőkben sem süllyed 2,2 m-nél mélyebbre. 1965 igen nedves tavaszán az előző évi fúrások mellett talajvízészlelő fúrások mélyültek, ezeknek és a bemért ásott kutak vízállásának eredményeit a 8. ábra mutatja. A tóban ekkor 0,30—0,35 m-es víz volt. A tó partján levő ásott kutak egy részéből, amelyeket a térképen (8. ábrán) -f jelek mutatnak kifolyt a tó felé a víz. Ezt a jelenséget a tavaszi magas vízállás idején már többen is észlelték és ez hívta fel a mi figyelmünket is a tó vizsgálatára. Tavasszal a víz legmagasabban (0,0—0,2 m között) a tó Ny-i részén, az északi és déli part mellett, kisebb területen a III. és a IV. szelvény között volt. A tó déli része mellett harminc évvel ezelőtt még a mai tóhoz hasonlóan gyakran vízzel borított terület volt. Később csatornázták, a terület kiszáradt és azóta füvesedett. A tónak ezen a részén három helyen van felfakadó, túlfolyó talajvíz. Egyik a 12. fúrás helyén volt, ahol a fúrás utáni napon a felfakadó víz elborította a lyuk környezetét. A tó északi oldalán ebben a sávban két ásott kútból szintén kifolyt a víz. Az összes túlfolyó kút közül a víz legtovább a 24-es fúrás (III. szelvény) melletti kútból folyik ki, és a legtöbb víz is.