Hidrológiai Közlöny 1966 (46. évfolyam)

9. szám - Dr. Molnár Béla–Dr. Mucsi Mihály: A kardoskúti Fehértó vízföldtani viszonyai

Molnár B.—Mucsi M.: A kardoskúti Fehértó Hidrológiai Közlöny 1966. 9. sz. 415 3. ábra. I. szelvény A 1. fúrás: 1. 1. fúrás 0,1—0,2 m. 2. 1. fúrás 0,3—0,4 m. 3. 1. fúrás 0,6—0,8 m. 4. 1. fúrás 1,5—1,8 m. 5. 1.' fúrás 2,0—2,6 m. 6. 1. fúrás 2,6—3,0 m. I. szelvény B. 1. fúrás: 7. 1. fúrás 3,4—4,2 m. 8. 1. fúrás 4,2—4,5 m. 9. 1. fúrás 4,5—5,2 m. 10. 1. fúrás 5,5—6,0 m. 11. 1. fúrás 7,8—8,6 m. 12. 1. fúrás 9,5— 10,1 m. I. szelvény C 3—5 fúrás: 13. 3. fúrás 1,9—2,5 m. 14. 3. fúrás 2,8—3,4 m. 15. 3. fúrás 4,2—4,6 m. 16. 3. fúrás 6,0—6,4 m. 17. 3. fúrás 6,4—6,7 m. 18. 3. fúrás 8,8—9,0 m. 19. 5. fúrás 1,1—1,5 m. 20. 5. fúrás 1,5— 1,7 m. 21. 5. fúrás 4,5—5,6 m. 22. 5. fúrás 7,4—7,8 m. II. szelvény D 19—21 fúrás: 23. 19. fúrás 0,8—1,1 m. 24. 19. fúrás 2,8—3,1 m. 25. 19. fúrás 3,6—4,0 m. 26. 21. fúrás 0,3—0,55 m. 27. 21. fúrás 2,5—3,2 m. 28. 21. fúrás 4,0—4,3 m üledékkel is. A 3-as fúrásban talált liolocén folyóvízi szakasznak megfelelő üledéksor nem követhető messzire, csak az egykori folyómeder területén van meg. A szelvényben a folyóvízi eróziós felületeket vastag vonalak jelzik. II. szelvény Az I. szelvénytől 700 m-re K-re készült (8. ábra), s attól lényegesen eltér. A legmélyebben elért üledék a szelvény ÉNy-i részén középszemű homok, a DDK-i részén pedig durvahomokos középszemű homok, tehát az I. szelvény hasonló mélységben talált kötött üledékével szemben itt jóval durvább jó víz vezető rétegek találhatók. A szelvény DDK-i részén a durvahomokos középszemű homoktól a durvakőzetlisztes finomkőzetlisztig terjedő összetételű rétegek vannak (2. ábra). Az üledékek szemcseösszetételét a 3. ábra D 23-as (infúziós lösz), 24-es (durvakőzetlisztes finomkőzetliszt) és a 25-ös (durvakőzetlisztes finomhomok) görbéje mutatja. A folyóvízi üledéksor felett ebben a szelvényben is lösz települ. Az I. szelvényhez hasonlóan a 21-es fúrás a II. szelvényben egykori folyómedret tárt fel. A 10 m-es fúrás azonban itt nem érte el a régi meder feneket, nagyobb folyóág volt. A meder feltöltése alul főleg homok, feljebb finomabb szemű üledék. A 21-es fúrásban felül a partról leszakadozott, szétteregetett és szikesedett üledék van (3. ábra D 26). A peremekről a csapadékvízzel bemosott lösz szintén részt vesz a feltöltésben (3. ábra D-27-es görbe). Durvakőzetlisztes finomkőzetliszt feltöltést a 3. ábra D 28-as görbéje mutatja. III. szelvény A III. szelvényben a folyómeder — tómeder két oldalán alulról felfelé finomodnak az üledékek. A tóparti 6-os és a tóban készült 7-es fúrások mintáinak szemcseösszetételi görbéit a 4. ábra mutatja, az 5. ábrán még a fúrások szelvényében, százalékos eloszlásban is bemutatjuk. A frakciók százalékos eloszlásán kívül vastag vonal jelzi a karbonáttartalmat. A tóparti 6-os fúrás feljebb van, mint a tavi 7-es fúrás. A tóparti fúrásban az üledéksor felfelé fokozatosan finomodik. A 7-es fúrásban a középszemű homok felett átmenet nélkül több mint 4 m-es agyagos finomkőzetliszt települ. Ez részben már a tavi szakaszban rakódott le. A karbonáttartalom a 6-os fúrásban a felső kilúgozott szint alatt -— a löszben — a legnagyobb és lefelé a folyóvízi üledék felé csökken. A 7-es fúrásban a kötött üledékben végig több a karbonát és csak a homokban lesz kevesebb. A két egymás melletti fúrás üledékei és a karbonáttartalom változása, meg a kettő közötti terület morfológiája jelzi, hogy a két fúrás közé esik az eróziós, majd feltöltött folyómeder. A 7-es fúrás kötött anyagának — különösen a felső részének — nagyobb karbonáttartalma pedig a morotvatavi szakaszt jelzi.