Hidrológiai Közlöny 1966 (46. évfolyam)

8. szám - Dr. Uherkovich Gábor: Adatok a Tisza potamofitoplanktonja ismeretéhez. V. További adatok a Keleti-főcsatorna fitoplanktonjához

Hidrológiai Közlöny 1966. 8. sz. 368 LIMNOLÓGIA Adatok a Tisza potamofitoplanktonja ismeretéhez V. További adatok a Keleti-főcsatorna fitoplanktonjához Dr. ÜHEKKOTICH GÁBOR* a biológiai tudományok kandidátusa Bevezetés A tiszalöki vízlépcső a hozzátartozó öntözőrendszerrel szocialista tervgazdálkodásunk és az egész eddigi magyar vízgazdálkodás egyik legjelentősebb alkotása. A duzzasztás révén a Tisza Tiszalöktől Dombrádig, a Bodrog pedig az országhatárig vált hajózhatóvá (összesen 130 km). A tiszalöki vízlépcsőhöz tartozó öntözőrendszer a Keleti-főcsatorna fürtcsatornáinak és a Nyugati-főcsatornának építésével egyre inkább betölti a vízgazdálkodásunkban neki szánt szerepet. Ennek a fokozódó jelentőségű, a magyar belterjes mezőgazdaság további fejlődése szempontjából több vonatkozásban is útkereső és példamutató öntözőrendszernek tudományos megismerése a vízkutatás összes ága számára fontos feladat. A Tiszakutató Állomás nyújtotta szerény lehetőségek között 1960-ban kezdtük meg a tiszalöki duzzasztómű feletti mederszakasz, a visszaduzzasztott Tisza limnológiai sajátságainak tanulmányozását [10, 11, 13], majd előzetes tájékozódó vizsgálatok után 1963-ban a Keleti-főcsatorna planktonjának rendszeresebb feldolgozását. Utóbbiról az első limnológiai áttekintést és az 1963. évi kutatások quantitatív és qualitatív fitoplankton-adatait, valamint a fontosabb zooplankton-csoportokra vonatkozó adatokat tartalmazó tanulmányok már megjelentek [12, 4]. A tiszalöki viszszaduzzasztott mederszakaszban, valamint a Keletifőcsatornában meglelt algák taxonómiai adatai belekerültek a Tisza és mellékvizeiről készült első algataxonómiai összefoglalásba is [15], úgyszintén ezeknek a vizeknek a Seenedesmus zöldalganemzetséghez tartozó fajai a közelmúltban megjelent Scenedesmus-monográfiámba [14], A tiszalöki visszaduzzasztott mederszakasz ós a Keleti-főcsatorna limnológiai kutatására tehát már megtörténtek az első lépések. Ez a kutatómunka természetesen sokkal hatékonyabb volna, ha több kutató nagyobb időráfordításával és komplexebb formában történhetne, erre azonban csak akkor kerülhetne sor, ha hazánkban legalább egy hidrobiológiái főprofilú kutatóintézet lenne. Hazai és külföldi kutatók számára egyaránt érthetetlen tény, hogy hazánkban — ahol a víz több vonatkozásban is rendkívül fontos tényezője népgazdaságunknak ós ahol jól hasznosítható ós limnológiailag is igen érdekes felszíni vizek vannak — nincsen a hidrobiológiái kutatásoknak megfelelő intézménye. A szomszédos országoknak 20—30 évvel ezelőtt még alig voltak hidrobiológus szakembereik és nem voltak hidrobiológiái kutatóintézményeik. Ma már mindegyikük rendelkezik ilyen intézményekkel, ahol egyben a kutatóutánpótlás nevelése is megoldódik. A Keleti-főcsatorna fitoplanktonjának a Tiszakutató Állomás által 1963-ban megkezdett tanulmányozása az 1964. és 1965. esztendőkben is folytatódott. A főcsatornának az első évi kutatások alapján nyert limnológiai képét ezekkel a további * Tiszakutató Állomás, Szeged, Tudományegyetem. kutatási eredményekkel hasznosan egészíthetjük ki. A következőkben súlypontilag az 1964. évi adataimat mutatom be. A fitoplankton összetételének, mennyiségi viszonyainak áttekintése Az 1964. év folyamán három, jellegzetes átfolyási, illetőleg évszaki sajátságokkal jellemzett időszakban vettünk a csatornából hossz-szelvényszerűen a 0. fkm-től Berettyóújfaluig, illetőleg Hajdúszoboszlóig vízmintákat. Merített vízminták az Utermöhl-íéle [16] módszerrel mennyiségi feldolgozásra kerültek, az egyidejűleg vett hálós planktonminták a qualitatív planktonviszonyokhoz nyújtottak további adatokat. Az 1964. V. 14—15-én végzett mintavétel idején a főcsatornán kismérvű átfolyás volt, a p# végig 6,8 körüli, a víz hőmérséklete 16—17°C közötti volt. Az 1964. VII. 20-án végzett mintavétel idején maximális (50—55 m

3/sec) átfolyás volt a főcsatornán, p/í 6,8—7, vízhőmérséklet 25,5—26,3°C között. Az 1964. XI. 13—14-én végzett mintavétel idején az átfolyás minimális volt, pu 6,5—6,9, a vízhőmérséklet a 0. fkm-nél 6,7°C, magában a csatornában 8,5—8,8°C-ig emelkedett. A három mintavételi időszak fitoplanktonjának mennyiségi viszonyait a mellékelt 1., 2., 3. táblázat foglalja össze. Az 1. táblázat tanúsága szerint 1964 májusában a főcsatorna tiszai kezdeténél, a 0. fkm-nél észlelt összegyedszám először jelentősen lecsökken, majd a főcsatorna távolabbi szakaszain, de nem egyértelműen, ismét emelkedik. A fitoplanktont kovamoszat-dominancia jellemzi, ez a kezdeti 90% os értéktől a főcsatorna távolabbi pontjaiig némileg csökken (69%). Szembeötlik a tisztább folyóvizekre jellemző kovamoszatok (p. Ceratoneis arcus, Diatoma vulgare, Diatoma elongatum) egyedszámának . határozott csökkenése a főcsatorna hosszában. Viszont a nagyobb folyók planktonjára elég jellemző Synedra-fajok egyedszámának emelkedése a, .folyóvízzé való visszalakulást" hangsúlyozza a főcsatorna hosszában. Egyes mederszakaszokon, valószínűleg szerves szennyeződés hatására, kialakult eutrofizálódást a Nitzschia palea és az Ankistrodesmus-fajok egyedszámának szignifikáns emelkedése jelzi (Hajdúszoboszló, Berettyóújfalu). A főcsatorna minden szakaszán jelentős számmal megtalálható moszatszervezetek alapján az ekkori plankton-aszpektust Nitzschia acicularis-Synedra ulna-Ankistrodesmus-aszpektusnak nevezhetjük. A főcsatorna hosszában kis mérvű szaprobiológiai