Hidrológiai Közlöny 1966 (46. évfolyam)

8. szám - Egyesületi és műszaki hírek

Bényey Z.: A jog szerepe a vízgazdálkodásban Hidrológiai Közlöny 1966. 8. sz. 361 pedig számos nagy vízilétesítményt kell megvalósítani több milliárd forint értékben. Az új vízügyi törvény ugyanúgy, mint az elődje, elsősorban a gazdasági élet szükségszerűségéből született, hogy biztosítsa az élet minden terén a vízzel való gazdálkodás alapjait és lehetőségeit. Világos, hogy ez a feladat csakis állami feladat lehet, amely nagy távlatokban tud gondolkodni. Ebben a gondolkodásban túl kell tekintenünk az ország határain. Nem függetleníthetjük magunkat a bennünket körülvevő államoktól; az országos vízgazdálkodási tervezéseket egyeztetnünk kell az érdekelt szomszéd államokkal. Már az előbbiek során rámutattam, hogy a felhasználni kívánt víz előteremtése nagy anyagi áldozattal jár, természetes, hogy ennek a megvalósítása, minden részletében átgondolt, egész országra kiterjedő gazdasági programot kíván. Erről gondoskodik az új törvény 4. §-a, amikor kimondja, hogy a gazdálkodás alapja a Vízgazdálkodási Keretterv, amelynek az elkészítését és folyamatos fejlesztését a végrehajtási rendelet 1. §-a az Országos Vízügyi Főigazgatóság kötelességévé teszi. Ehhez jól meg kell szervezni a vizek számbavételét, másrészt meg kell ismerni és nyilvántartani az igényeket. Az új vízügyi törvény továbbfejleszti a régi, 1885. évi XXIII. t. c.-t, —amely elsőnek törte át a magántulajdon elvét, megteremtve a magán vízzel szemben a hatósági rendelkezés alatt álló, vagyis köztulajdonban álló víz fogalmát, és ezzel a mai fejlődésnek sietett elébe, — amikor a törvény 17. §-a kimondja, hogy a vizek a nép vagyonát képezik. Hasonlóképpen alapokat talált az új törvény a régi törvényben, amely 80 évvel ezelőtt kimondotta a vízhasználat engedélyezésénél, hogy a közgazdasági tekintetben fontosabb érdek az irányadó. Ugyanezen a gondolaton épül fel a jelenlegi vízgazdálkodás, amikor az igények kielégítését a Vt. 6. § szerint a népgazdasági jelentőség szerinti sorrendben és az indokolt szükséglet alapulvételével kell kielégíteni. Meg kell azonban jegyezni, hogy az első esetben a döntés egyszerűbb alapokon nyugodott, az új törvény alapjai eléggé szerteágazók, és sok politikai és gazdasági hatóság együttműködését kívánják meg. Amíg azonban a múltban ez az elv csak egy jogi rendszernek volt hasznos iránymutatója és gátja a közösséggel szemben az egyéni haszon érvényesítésének, addig a mai törvénybe beépítve egy nagy egységnek, egy egész ország vízgazdálkodásának a helyes vezérelve, amely lehetővé teszi a nagyarányú fejlődést. Egyesületi és műszaki hírek Rovatvezető : Dr. VÁGÁS ISTVÁN Az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetemen az 1967. évben indul a Vízellátás és csatornázás szakmérnöki taníolyam, melynek célját, programját, s államvizsga tárgyait az alábbiakban tájékoztatás céljából röviden ismertetjük. A szak célja, hogy az egyetemi oktatásra épített, magasszínvonalú, elmélyült vízellátási és csatornázási szakirányú képzést adjon. A szakot elvégzők a vízellátás, vízkezelés, csatornázás és szennyvízkezeléssel kapcsolatos kutatási, tervezési, kivitelezési szakterületeken hasznosítják a mérnöki oklevél megszerzéséhez biztosított egyetemi oktatásnál magasabb színvonalú képzettségüket. A szak tananyaga elsősorban a vízművek és csatornaművek, a vízelőkészítő és szennyvíztisztító telepek korszerű tervezésének és építésének kérdéseivel foglalkozik. A szak tárgyai: Vízkémia-vízhigiénia, Szennyvízkómia, Alkalmazott hidrológia, Hidromechanika, Alkalmazott hidraulika, Hidrobiológia, Mélyfúrású kutak, Vízgépészet, Vízgépészeti automatika, Vízellátás és vízkezelési—III., Csatornázás és szennyvíztisztítás I—III., Városgazdaságtan, Vízgazdálkodás és vízügyi államigazgatás, Tervgazdasági, pénzügyi és üzemgazdasági ismeretek. A tárgyak felsorolása mutatja, hogy a szak hallgatói központi feladatként valóban a vízellátás és csatornázás, vízkezelés és szennyvíztisztítás egészségügyi, műszaki és gazdasági feladatait sajátítják el igen magas szinten. A tanfolyam államvizsgával zárul, melynek tárgyai: Vízellátás és vízkezelés I—III. vagy Csatornázás és szennyvíztisztítás I—III. a hallgató szabad választása szerint. Általános tudnivalók a szakmérnöki tanfolyamokkal kapcsolatban » A szakmérnöki tanfolyamok négy félévesek. A szakok tanulmányi anyagának összeállításánál az 1960—64. évi — tehát még nem az ún. reform — tananyagot vették a szakok figyelembe. A tananyagot jegyzetek vagy útmutatók formájában a hallgatók megszerezhetik. Á tanfolyam államvizsgával zárul, melynek sikeres letétele esetében a hallgató a megfelelő szakmérnöki cím viselésére jogosult. A szakokra általában azok vehetők fel, akik az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetemen, illetve jogelődjén mérnöki képesítést szereztek, és legalább 2 éves szakmai gyakorlatuk van. Feltételesen az olyan jelentkező is felvehető, aki fentiektől eltérő egyetemi végzettséggel rendelkezik, de a szakmérnöki tanulmányok eredményes folytatásához szükséges alapismereteket legfeljebb 1 év alatt megszerzi. A feltételesen felvett hallgatónak a dókán által megállapított egy vagy több tárgyból különbözeti vizsgát kell tennie. A hallgató félévenként 500 Ft tandijat, az államvizsga előtt pedig 150 Ft vizsgadijat köteles fizetni. A tanfolyam hallgatói a 14/1956. (V. 30.) MT., valamint a 19/1960. (IV. 13.) Korm. számú rendeletben meghatározott munkaidő kedvezményben részesíthetők. A felvételi kérelmet a TÜ. 821 sz. nyomtatványon a mellékletekkel felszerelve a munkáltatónál kell benyújtani, amely azt véleményezi és f. év szeptember hó 15-ig megküldi az illetékes Kar dékáni hivatalának. A jelentkezőket a felvételi bizottság határozatáról november hó végéig értesíti a Kar. Közelebbi felvilágosítást a szakmérnöki tanfolyamokkal kapcsolatban az illetékes Karok dékáni hivatalai adnak. (Folytatás a 379. oldalon.)