Hidrológiai Közlöny 1966 (46. évfolyam)

1. szám - Dr. Vetró János–Dr. Kiss Melinda–Mindszenty László: Higiéniai vizsgálatok a Tisza szegedi szakaszán

38 Hidrológiai Közlöny 1966. 1. sz. Dr. Vetró—dr. Kiss—Mindszenty: Vizsgálatok a Tisza szegedi szakaszán a tápéi szivattyútelep alatt vett vízminták sem jobbak coli szám szempontjából a többi mintavételi helyről vett vízmintánál. A magyarázatot a magasabb vízállásban és ami ezzel összefügg, nagyobb mennyiségű csapadék lehullásában lehet keresni, amely a tápéi csapadékvízátemelőnél is éreztette hatását. 1959-ben sem vizsgáltuk a Béke úszóház előtti folyószakaszt. Az említett 3 év közül ebben az évben mérték a legmagasabb vízállást. Az értékek két kivétellel pozitív előjelűek. Figyelembe véve azt a tényt, hogy magasabb vízállásnál a Tisza az árterek közül az újszegedit önti el előbb, más szóval a víz emelkedésével a Bertalan emlékmű környékén éri el leghamarabb az árteret — ahol viszont többször megfigyelhető volt állatfürdés —, összefüggést figyelhetünk meg a partfürdő magasabb coli száma és az említett körülmény között. Feltehető, hogy a partot szennyező állatfürdés, legeltetés és a partfürdő kedvezőtlen bakteriológiai képe kapcsolatban van egymással. Kémiailag oxigénfogyasztás szempontjából hasonlítottuk össze a fenti Tisza szakaszokat. Hasonlóan a bakteriológiai eredményekhez, 1961-ben és 1960-ban a Ságvári vízitelep előtti folyószakasz nyújtja a legkedvezőbb képet. 1959-ben ugyanezen a helyen valamivel kedvezőtlenebb a helyzet. Megállapítható, hogy a vizsgált időszakban a Tisza szegedi szakaszának fürdőzésre használt helyei oxigénfogyasztás tekintetében szennyezettebb csoportba sorolhatók, mint amilyenbe az OKI vizsgálatai ebből a szempontból besorolták. Viszont az a tény, hogy az ugyanezen időpontokban a felsővárosi és gyermekklinikai szennyvízbefolyások közelében vett oldott oxigénminták 80—90%-os oxigéntelítettséget mutatnak, arra vall, hogy a víz öntisztulása kielégítő mértékben biztosítva van, Az adatokat az 1. táblázatban foglaltuk össze. Az eredmények összehasonlítása bakteriológiai szempontból a szennyvízbeömlők és a fürdőhelyek esetében A szennyvízbeömlők környezetében vett vízminták eredményeit, a fürdőzésre használt helyekkel összehasonlítva megállapítható, hogy a beömlők alatt 50 m-re vett vízminták coli száma általában magasabbak azoknál az értékeknél, mint amelyeket a fürdőzésre használt Tisza-szakaszokon észleltünk. A tápéi szivattyútelepnél vett vízminta — tehát az a víz, amely a Tiszán a városhoz érkezik — alacsonyabb coli számot mutat, mint az összes többi helyen vett vízminta. 1959-ben tapasztalt magasabb coli szám véleményünk szerint a magasabb vízállással és a több csapadékkal lehet kapcsolatban. A felsővárosi szennyvíz beömlőhőz legközelebb a Szabadság úszóház esik. A két vízmintavételi hely között coli szám szempontjából nem sok a különbség. Ugyanezen az oldalon elhelyezett Béke úszóház előtt a vízminták coli száma (196l-es adatok alapján) kedvezőtlenebb, mint a felsővárosi szenny vízbeömlőnél kapott érték. A Gyermekklinika szennyvízbeömlő vonalában a coli szám 1959-ben a legmagasabb, amikor a minták 25%-a 100—1000 colit tartalmaz ml-enként. x\z újszegedi betorkollás alatt vett minták coli száma főleg 1960-ban magasabb a többi mintavételi helyhez képest. Minden vizsgált minta coli tartalma 100—1000/ml nagyságrendű volt. Az újszegedi Kenderfonógyár főleg ipari szennyvize 1959-ben szennyezte legjobban a Tiszát. A szennyeződés a beömlés alatt, még az ún. Hatházak vonalában is szinte teljesen azonos nagyságrendű mint a bcömlőnél kapott érték. A 3-as kőlyuk szennyvízbeömlőnél vett vízminták coli száma kedvezőtlen: mindhárom évben főként 100—1000/ml érték közé esett. Összehasonlítás az oxigénfogyasztás alapján A szennyvízbeömlők környezetében vett vízminták oxigénfogyasztása nagyobbrészt 1959-ben 2,5—6 mg/l, 1960-ban 2,5—6 mg/l, 1961-ben 6—10 mg/l közé esett, vagyis a Papp Szilárd-féle beosztás 2., illetve 3. csoportjába tartozott. Összehasonlítva a fürdőzésre használt helyek és szennyvízbeömlők környezetének oxigénfogyasztását megállapítható, hogy azok kb. azonos nagyságrendűek. ]. táblázat Oldott oxigéntartalom a mért hőfokokhoz tartozó oxigéntelítettség %-ában kifejezve Tabelle 1. Gelöster SauerstofIgehalt, ausgedrückt ím % der zum gemessenen Wármegrad gehörenden Saaerstoffgesattigtheit 1. A felsővárosi szennyvízbeömlő alatt .50 m-re 1955. 84,0 90,0 85,0 79,5 89,9 87,1 71,5 70,0 79,2 72,4 80,6 1957. 86,0 82,0 75,0 86.0 84,0 92,0 88,0 86,0 84,0 1961. 94,4 90,1 2. C 88,0 'yermekkli 93,6 80,0 ni ka i szén n yoízbeö m 96,0 'és (Tisza 96,6 közepén a sodorvona Iban ) 1955. 78,5 78,0 75,0 81,0 , 87^,8 89,5 71,5 79,0 68,8 72,4 73,5 1957. 82,0 82,0 78,0 88,0 64,0 91,0 86,0 83,0 84,0 1961. 90,8 86,1 100.0 96,8 79,0 95,0 96,0