Hidrológiai Közlöny 1966 (46. évfolyam)
8. szám - Domokos Miklós–Déri József: A vízgazdálkodási mérleg ábrázolása
342 Hidrológiai Közlöny 1966. 8. sz. Domokos M.—Déri J.: A vízgazdálkodási mérleg felelően felosztva, az ábrázolt adat részei ill. összetevői ugyancsak jól szemléltethetők. A síkidomokkal történő ábrázolásban — a statisztikai irodalom szerint — a szemléletesség nem érvényesül olyan mértékben, mint más ábrázolási módoknál. A szemlélő gyakran bizonytalankodik a tekintetben, hogy a statisztikai adat a területtel vagy csak egyik dimenzió méretével arányos. Optikai csalódás akkor is érheti, ha az ábrázolás tulajdonságait ismeri. A statisztikai ábrázolás céljaira ritkábban térbeli idomokat (kocka, gúla) is felhasználnak. A perspektivikus ábrázolás következtében a jellemzett adat két-, sőt akár háromféle módon is osztható. A három dimenziós alakzatokat csak síkon lerajzolva lehet az ábrákon szerepeltetni. A számszerűség érzékeltetése a mértani testeknél nagyobb csorbát szenved, mint a síkidomoknál. Ezt az ábrázolási módot a vízmérleg-ábrázolásban nem alkalmazzuk. b) Az önálló mértani alakzatok elsősorban az összesítő vízmérleg, másodsorban a kevés elemű nem-folytonos vízmérleg-sorok ábrázolására alkalmasak. A síkidomok területe legtöbbször az ábrázolt vízmérleg(ek) hasznosítható vízkészlet-karjának nagyságával arányos; részei a vízkészlet szabad és igénybevett részét, továbbá esetleg ezek elemeit szemléltetik. A vízmérleg-sorok egyes vízmérlegeit általában külön-külön síkidomok (vagy síkidom-csoportok) képviselik, de az is előfordul, hogy egy területi sort egyetlen síkidom, a sor elemeit ennek részei szemléltetik. Az utóbbi megoldásnál a kartodiagramon való ábrázolás sokszor célszerűbb. A vízmérleg ábrázolásban a kör és a négyszögdiagramok használata szokásos, de a háromszögdiagramok alkalmazása is hasznos lehet. Önálló síkidom felhasználásával területi sort ábrázol a 4. ábra [6], amely Magyarország hasznosítható felszínalatti vízkészletének és az azt terhelő vízigényeknek Területi Vízgazdálkodási Keretterv egységenkénti (a továbbiakban TVK-egység) megoszlását mutatja be. E koordináta-rendszer nélküli diagramon a vízmérleg-sor egyes tagjait egy-egy körcikk ábrázolja. A körcikk területének vonalkázott része a vízigényt (lekötött vízkészletet), nem vonalkázott része a szabad vízkészletet jelöli; a kettő összege a TVK-egység hasznosítható felszínalatti vízkészletét adja [m 3/s]. Az ábrán a koncentrikus körök az egyes vízgazdálkodási egységek hasznosítható vízkészletének elméleti kihasználtságát jelölik százalékban. Az elméleti kihasználtság (%) átlagérték: feltüntetése az ábra kifejezőerejét növeli, azonban csak nagyvonalú tájékoztatásra ad lehetőséget, mivel (egy-egy aktív vízmérlegű egység) alegységeinek elméleti kihasználtsága 100%-ot meghaladó értéket is felvehet, ami az ábrázolt átlagértékkel már nem érzékeltethető. Önálló síkidom alkalmazására egy másik példát az 5. ábra mutat be, amely a Duna, ill. a Tisza magyarországi vízgyűjtőjének vízmérlegét ábrázolja. A két vízmérleg ábra egybevetésével jól szemléltethető a hasznosítható felszíni és felszínalatti vízkészletek, valamint a jellemző vízhasználatok területi megoszlása. 3.22 Sáv-diagramok (Shankey-diagramok). a) A sáv-diagramok lényege, hogy bennük az adatok együttesét és kapcsolatait irányított sávok rendszere szemlélteti. Az adatok nagyságát a sávok szélessége érzékelteti. A sáv-diagram alkalmazása különösen szövevényes, bonyolult adatrendszerek áttekinthető szemléltetésére célszerű [6]. Az áttekinthetőségek fokozza, ha a sávokat megfelelő módon színezzük. b) A sáv-diagram a vízmérleg-elemek kölcsönös összefüggéseinek, táblázattal gyakorlatilag nem követhető kapcsolatainak szemléltetésére, és a táblázatban nem szerepeltethető fontos adatokkal való kiegészítésére is kiválóan alkalmas, sőt a — tulajdonképpen sztatikus állapotot mutató — összesítő vízmérleg adatainak területi megoszlásáról is bizonyos tájékoztatást adhat. A sáv-diagram egyik jellegzetes példáját a 6. ábrán [7, 8] mutatjuk be. Az ábra az összesítő vízgazdálkodási mérleget a vízháztartási elemekkel (csapadék, párolgás stb.) kiegészítve tünteti fel, amely tulajdonképpen Magyarország összesítő vízháztartási mérlege. A természetes vízháztartási elemek ábrázolásán túl az ábra az összesítő vízgazdálkodási mérleg karjainak, továbbá az azokat alkotó vízmérleg-elemeknek a nagyságrendi összehasonlítását teszi lehetővé. E sáv-diagramon az egyes sávok szélessége a vízmérleg-karok 10 9 m 3/évben kifejezett nagyságával arányos, azonban az évi összegek helyett vízoszlopmagasságok [mm/ év] vagy évi középértékek [m 3/s] is írhatók. A sávok irányításával a vízmérleg-karok azon kapcsolatait érzékeltettük, amelyek a táblázatos vízmérleggel csak nehezen követhetők, így például az emberi beavatkozások és a természetes vízháztartási elemek közti kapcsolat ábrázolása igen szemléletes. Az ábra a hazai és külföldi eredetű hasznosítható felszíni vízkészlet, a felszínalatti vízkészlet, az ezeket terhelő (vízfogyasztó áganként csoportosított) vízigények, továbbá a visszavezetett szennyés használt vizek mennyiségének nagyságrendi összehasonlítására és kapcsolatainak leegyszerűsített érzékeltetésére ad lehetőséget. A felsorolt mennyiségek térbeli megoszlását és időbeli változását az ábra nem mutatja be. E vízmérleg-ábra gyakorlati jelentősége csekély; elkészítése azonban mégis célszerű, mert — a miénktől eltérő vízgazdálkodási adottságú — külföldi államokban jórészben nem vízhozam, hanem vízmennyiség-mérleg készítése szokásos, így ábránk a hazai adatoknak ezek eredményeivel való összehasonlíthatósága szempontjából érdekes lehet [8], A sáv-diagramot eddig elsősorban ipartelepek belső vízforgalmának szemléltetésére [7], továbbá egy-egy összesítő vízmérleg szemléltetésére alkalmazták. Valószínű azonban, hogy kevés elemű területi sorok szemléltetésére is eredményesen alkalmazható. 3.3 Ábrázolás a térképen a) A területi sorok ábrázolására alkalmas különleges ábrák fő fajtái: a kartogram, a kartodiagram és a ponttérkép. A kartogram és a kartodiagram a síkidom-diagram különleges válfajai, amelyeknél térkép szolgál az ábrázolás alapjául.
