Hidrológiai Közlöny 1966 (46. évfolyam)
7. szám - Könyvismertetés
322 Hidrológiai Közlöny 1966. 7. sz. Marton L.: Vízadó kutak elöregedése B a kút vízhozamát visszaállítani, vagy ahogy mondták: a kutat regenerálni. Többféle eljárással próbálkoztak, így pl. a magasnyomású vízsugárral való és erősen hígított inhibitoros sósavval való szűrőmosatással, száraz jéggel való robbantásos kezeléssel. A gyakorlati tapasztalatok alapján kialakult bizonyos nézet arra vonatkozólag, hogy milyen kémiai adottságok és iizemi viszonyok kedveznek az okkeresedés kiváltódásához, részletes adatgyűjtést és feldolgozást azonban nemigen végzett, legalább is nem publikált senki a magyar kutatók közül. Marton Lajos munkáját azért tartom igen nagv jelentőségűnek, mert ebben a tárgykörben első részletes tanulmány a magyar szakirodalomban, mely foglalkozik a jelenség okával, megnyilvánulásával, azok elméleti magyarázatával, és ismerteti a külföldi szaksajtó idevonatkozó tanulmányait is. Végül találóan állapítja meg, hogy az eredmények szintézise még hátra van. A kutatási munka továbbfolytatása keretében, bár az okkeresedés — amint a tanulmányból kitűnik—több tényező együttes hatására vezethető vissza, amely összetevőknek az aránya s így szerepe is a jelenség hidrogeológiai, hidraulikai és vízkémiai viszonyaitól függően különböző kell hogy legyen, javasolom a jelenséget laboratóriumi modellen is tanulmányozni, mert ennek keretében meg lehet valósítani, hogy az okkeresedést előidéző többféle jelenségből csak azt a folyamatot állítsák elő, mely a lerakódást kiváltja. Ugyancsak elősegítené a kutatási munkát, ha több eltömődött k útból ki lehetne szerelni a szűrőt a lerakódás anyagának kémiai vizsgálata céljából. A kutatást azonkívül ki kellene terjeszteni az esetleg preventive meg nem akadályozható okkeresedés minél egyszerűbb, hatásosabb és gazdaságosabb eltávolítási módjainak kidolgozására is. Könyvismertetés Fodor György: A Laplace-lranszformáció műszaki alkalmazása. (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1966. második átdolg. és bőv. kiadás. 423 o., 135 ábra, 20 irod. hiv.) A műszaki és fizikai feladatok matematikai tárgyalása a legtöbb esetben közönséges vagy parciális differenciálegyenletekre vezet. A tárgyaihatóság érdekében a problémát általában úgy egyszerűsítik, hogy a differenciálegyenletek lineárisak és állandó együtthatósak legyenek. Megoldásukat a Laplace-transzformáció alkalmazása nagymértékben megkönnyíti. A Laplace-transzformáció azonban további feladatok megoldására is használható, s a könyv — a mai hagyományoknak nevezhető alkalmazási lehetőségek mellett — új műszaki alkalmazások lehetőségeire is rámutat.. A könyv mérnökök számára készült, s a matematikai tételeket műszaki alkalmazások keretében mutatja be. Szükség esetén a matematikai általánosság rovására is engedményeket tett, ami által a mű értéke nem csökkent, hiszen az általánosítási lehetőségekre az adott esetekben rámutatott, s a mű érthetőségét, hasznosíthatóságát egyúttal nagymértékben fokozta. A könyv végén egyébként a mérnökök számára mindenkor igen hasznos részletes transzformációs táblázat is található, amelyet a második kiadás még jelentősen ki is bővített. A második kiadás a továbbiakban igyekszik az elvont ós a gyakorlatilag közvetlenül is hasznosítható anyagot különválasztani, hogy a mű használhatóságát ezáltal is elősegítse. Ismertetésünk kereteit kimerítené, ha részleteiben mutatnánk be a könyv által tárgyalt nagy és részletes anyagot. Mégis rámutathatunk, hogy a feldolgozott anyag zöme mechanikai, illetve elektromosságtani jellegű. Az egyik tudományterület minden mérnöki szak alaptudománya, a másik pedig a műszaki fejlődés eredményei nyomán egyre inkább azzá válik. Áramlástani alkalmazást, is találhatunk a könyvben, bár viszonylag röviden. Hogy további vízügyi alkalmazásokat a könyv nem tartalmaz, ez aligha a szerző hibája. Talán éppen ez a könyv, vagy hasonló kiadványok segíthetik a vízimérnököt abban, hogy kiilönlegés feladataiban megkeresse, megtalálja, sőt továbbfejlessze a Laplace-transzformáció alkalmazási lehet őségeit. A modern mérnöknek szűkebb szakterületén kilépve bátran kell tudnia hasznosítani a fizika és a matematika régebbi ós legújabb fejezeteit, amelyek ugyan látszólag távolabb esnek gyakorlati munkájától, a műszaki fejlődés azonban erősen sürgeti megismerésüket. A műszaki képzettségű emberek számára átdolgozott., előkészített hasonló művek hivatottak elsősorban arra, hogy a mérnöki látókört bővítsék, vagy a jövő problémáit a mérnöki közvélemény számára is előkészíthessék. Dr. Vágás István A nagy dunai árvíz, 1965. (A Vízgazdálkodás c. folyóirat külön melléklete ; az Országos Vízügyi Főigazgatóság kiadványa.) Budapest, 1966, 158 old., 54 ábra ós kép. Az Országos Vízügyi Főigazgatóság a Vízgazdálkodás c. folyóirat külön kiadványában foglalta össze az 1965. évi dunai árvíz műszaki munkáit és a védekezés során tanúsított hősies helytállás 120 napját. A kiadvány ábrái és képei azok számára is érthetővé teszik a 120 nap emlékezetes történetét, akik nem a vízügyi szakember, hanem a népgazdaság más ágazatainak szemléletében tanulmányozzak árvizeinket. A kiadvány bevezetőjét, az árvízvédekezés általános áttekintését Dégen Imre, az Országos Vízügyi Főigazgatóság vezetője írta. Ezt követte a 1 20 napos küzdelem műszaki történetének leírása Breinich Miklós, az OVF vezetőjének helyettese tollából. Megtaláljuk ezután a nemzetközi együttműködésről, a védekezés szervezeti és igazgatási kérdéseiről, az árvízvédekezés műszaki fejlesztésének kérdéseiről, az árvízvédekezés anyagi- műszaki ellátásáról, az árvízvédekezés központi műszaki irányításáról, az árvízvédekezés időszerű pénzügyi kérdéseiről, a munkaerőgazdálkodásról és a szociális ellátásról szóló beszámolókat és tanulmányokat. A továbbiakban részletes beszámolók következnek az árvízvédekezés legfontosabb védvonalairól, az árvízvédelmi osztagok munkájáról, az árvíz kialakulásának hidrometeorológiai körülményeiről, illetve a helyszíni mérések és észlelések védekezési felhasználásáról. Beszámolnak saját munkájukról a tanácsi, honvédségi, belügyi, közlekedésügyi, egészségügyi ós belkereskedelmi szervek is. Befejezésül közli a kiadvány a Magyar Forradalmi MunkásParaszt Kormány 1965. július 23-án közzétett nyilatkozatát az 1 965. évi árvízvédekezésről. Az árvízvédekező mérnök számára különösen azok az árvizek a legtanulságosabbak, ós maradnak a legemlékezetesebbek, amelyeknél a védekezés sikeres volt. Az 1965. évi árvíz tudományos, műszaki, gazdasági stb. értékelése még hosszú idők munkája lesz. Ennek a munkának rendkívül jelentős állomása az OVF ismertetett kiadványa, és abban a tekintetben talán az első, hogy az áradást követően viszonylag ilyen rövid idő alatt, ekkora teljességgel közlésre kerülhetett. Dr. Vágás István