Hidrológiai Közlöny 1966 (46. évfolyam)

6. szám - Tóth József: Hozzászólás dr. Szebényi Lajos: „Az artézi víz forgalmának mennyiségi meghatározása” című tanulmányhoz

Tóth J.: Hozzászólás dr. Szebényi Lajos tanulmányához Hidrológiai Közlöny 1966. 6. sz. 263 1. ábra. Kétdimenziós elméleti árarnképek. A vízzáró réteg különböző mélységben jelentkezik, a talajvízszint lejtős egyenes képviseli (Tóth, 1962. 3. ábra) latilag változás nincs. Ennek a jelenségnek a megfigyelésére alkalmas körülmények télen, a talajfagyos időszakban jelentkeznek, amikor a párolgás és beszivárgás talajvízszintet változtató hatása jelentéktelen. 12. A vízbeszivárgás és vízkilépés következtében a legnagyobb mértékű évszakos vízszintingadozások a helyi (viszonylag sekély) áramlási rendszerekben lépnek fel. A mélyenfekvő, regionális áramlási rendszerek vízszintingadozása a viszonylag kis kiterjedésű belépő és kilépő területek (2. ábra) miatti kisebb mértékű vízforgalom következtében rendszerint mérsékelt (Tóth, 1963. 4810. old.). Igen érdekes lenne ezeket a következtetéseket gyakorlati munkák részletes eredményeivel összehasonlítani. Helyszűke miatt azonban csak néhány, a fenti elméleti eredményeket alátámasztó példára utalok. A potenciáleloszlás geometriai vonatkozásaira többek között a következő tanulmányokban találhatunk jó példákat: Geraghty, 1960. 3. ábra; Léczfalvy, 1963. 1. ábra; Pluhowsky and Kantrowitz, 1964. 12. és 13. ábra; Rónai 1963. 4. ábra; Wood and Dale, 1964. 8. ábra. Vízszint-változásokra vonatkozó és a fenti fejtegetésekkel egybehangzó utalásokat találunk a következő munkákban: fíefani, 1961. 21. és 23. old.; Meinzer, 1923. 34. old.; Rónai, 1961. 37. old.; Plotnikov és Bogomolov, 1958. 90. old.; Szebényi, 1965. 1. és 3. ábra. A vizek vegyi összetételének az áramlási rendszerekben történő változásait tárgyaló széleskörű irodalomból csupán az alábbiakra utalok: Back, 1960. 4. és 5. ábra ; Chebotarev, 1955. 12. ábra ; Schoeller, 1962. 372. old. 4. Szebényi módszerének elemzése Az előző fejezetben vázolt elméleti eredmények és gyakorlati példák alapján dr. Szebényi tanulmányával kapcsolatban a következőket megjegyzések tehetők. 1. A közölt vízszínszelvények (1965. 1. és 2. ábra) potenciáleloszlásából és egyéb megfigyelésekből levont azon következtetése, hogy az Alföld déli részén — 1000 m geodéziai magasság fölött ,,regionálisan tekintve tökéletes vízzáró réteg nem található" és ennek következtében „az artézi víz 2. ábra. A különböző szivárgási rendszerek jellemzése a medence közepe és vízválasztója között (Tóth, 1983. 3. ábra) lényeges mennyiségben a csapadékból pótlódik és állandó körfolyamat van a beszivárgási és megcsapolási területek között . . .", azaz, hogy a talajvíz és artézi víz hidraulikai kapcsolata létezik, helyesnek tűnik. 2. Az a két érv, azonban, amelyre alapozva dr. Szebényi az artézi vizek „oldalirányú áramlásának a lehetőségét" elveti, vitatható. A „helyi szivárgási rendszerek" létezésének fentebb bemutatott lehetősége alapján arra lehet következtetni, hogy a „nagy egységes felületen" (Szebényi, 1965. 128. old.) jelentkező vízszintváltozások a valóságban nem feltétlenül annyira öszszefüggőek, mint ahogy az a mérésekből kitűnik. A folytonosság lehetséges hiányának a bemutatására példaként hozható fel a Kiskunhalas környékén található helyi süllyedék mélypontja körül észlelt talaj vízszintemelkedés (Szebényi, 1965. 1. és 3. ábra). Ezt a vízszintemelkedést minden valószínűség szerint a süllyedék peremén eredő sekély, helyi talaj vízrendszereknek a felszálló ágában szivárgó víz okozta. A Kiskunhalas környéki talajvízszintemelkedés tehát genetikailag független lehet a pl. Kiskőrösnél észlelttől, és részletes mérések a két terület között feltehetően mutattak volna ki talaj vízszintsüllyedést a térkép készítésének alapjául szolgáló mérések időszakában. A Szeged környékén észlelt talaj vízszintemelkedés eléréséhez szükséges időtartam számításához használt feltételezés, hogy ti. ezt a vízszintváltozást 19 m-es keresztmetszeten át szivárgó vízmeny nyiség okozta, ellentétesnek tűnik a tanulmány 2. ábrájával, amely szerint a vízmozgás közel 1000 m mélységig az adott méretarányban homogénnak tekinthető. Márpedig még egészen alacsony szivárgási tényező mellett is a 12 cm-es vízszint változás eléréséhez a teljes szivárgási keresztmetszettel a számítottnál feltétlenül rövidebb időre van szükség (a példa kedvéért itt feltételeztem, hogy a szóban forgó vízszintemelkedést az artézi rendszerben mozgó víz okozza, bár véleményem szerint ez a változás a helyi rendszerek vízforgalmának az eredménye). s*6096m(20000feet) A különBizd nagyságrendű áramlási terek közötti határfelület 2r3msrn(fí000feet) A hasonló nagyságrendű áramlási terek közötti határfelület c'- 0,02 —-— A vízmozgás iránya O-15,24m (SOfeet) AZ elméleti szivárgási tartomány felszínén kialakuló potencia/eloszlás •S09Sm (20000feit) ^SSfv^^^T !ZU