Hidrológiai Közlöny 1966 (46. évfolyam)

6. szám - Pohl Károly: A bányavízkitermelés jelenlegi helyzete és várható alakulása a Közép-Dunántúlon

254 Hidrológiai Közlöny 1966. 6. sz. Pohl K.: A bányavíz kitermelés helyzete és alakulása pl. az Izamajor I. vízaknából kitermelt kb. 30 m

3/ perc víz). A vízemelés gépészeti megoldásaira pedig azért tértünk ki, hogy felhívjuk a figyelmet arra, hogy a bányavízmentesítő berendezések a bánya felszámolása után is üzemeltethetők, különösen búvárszivattyúkkal felszerelt aknák esetében, amikor a bánya felhagyása után még újabb beruházásra sincs szükség. Ezután lehetőség van arra is, hogy az aknában a vizet — kevésbé vízigényes időszakokban — engedjék felemelkedni, amivel földalatti tározás valósítható meg, ugyanakkor a kisebb emelési magasság mellett csökken a víz kitermelési költsége is. A bányától függetlenített karsztvízkitermelőmű beruházási költsége 150 m mélységből, 50 m

3/p vízmennyiség emelése esetében 30—40 millió Ft, az aknamélyítés és kb. 600 m csáp vágat hajtás közben fakasztott víz mennyiségétől függően. A költségek felölelik a beépített búvárszivattyúk, tartalékegységek, elektromos energiaellátás (2 km távvezetékkel), a szivattyúk kiemelőszerkezete, valamint a kúttisztításhoz és ellenőrzéshez szükséges aknaszállítógép kivitelezési értékét is. Nem tartalmazzák a víz elvezetési költségeit, és az esetleges speciális — a víz tisztaságának megóvása érdekében szükséges — létesítmények költségeit. Körülbelül azonos (30 millió Ft) költségigénye van egy olyan 7 kútból álló kútcsoportnak, amelyek mindegyike 7 m

3/perc teljesítményű búvár szivattyúval van felszerelve. Megtakarítás az aknás megoldással szemben csak akkor jelentkezik, ha a rendkívül nagy vízbeáramlás miatt az aknamélyítés és csápvágatkihajtás költségei túl magasak. Hátránya ennek a megoldásnak, hogy esetleg nem biztosítható minden fúrásnál a kívánt 7 m

3/p menynyiségű vízhozam, továbbá, hogy az egymástól távol eső szétszórtan telepített vízemelő berendezések kezelése és ellenőrzése nehézkesebb. Az így termelt víz m

3-re eső üzemköltsége a bauxitbányászatnál előírt 14%-os leírási kulccsal számítva 70—75 fillér. A különálló vízaknás megoldás természetesen költségesebb, mintha a feltárórendszerben és zsompban összegyűjtött vizet emelnék a külszínre. Ezért a bánya-beruházás gazdaságosságának szemelőtt-tartása mellett erre ritkán van lehetőség, különösen ha figyelembe vesszük, hogy a bauxittermelés önköltsége a nagymennyiségű vízemelés és költséges feltárás miatt amúgy is magas. Ezért célszerűnek tartanám, ha a NIM és OVF kölcsönösen megvizsgálnák, hogy mely területeken van szükség a bauxitbányák körzetében milyen mennyiségű ivóvízre, ezeken a területeken biztosítanák a külön vízaknás megoldás pénzügyi feltételeit, továbbá megállapítanák a bányák által kitermelt, különböző minőségű vizek termelési értékét. Ennek figyelembevételével, a szükséges magasabb beruházási költség mellett is biztosítható lesz mind a bányaberuházás, mind a bauxit és víztermelés gazdaságossága. Derzeitiger Stand und voraussichtliche Gestaltung der Hergwasserförderung in Mittel-Transdanubien K. Pohl, Der überwiegende Teil des Bauxit- und Manganerzsowie der Kohlenvorkommen Ungarns befindet sich im ungarischen Mittelgebirge. Die Karsthöhlen der Kalksteine des Mittelgebirges und im Hauptdolomit des oberen Trias speichern grosse Wassermengen und habén stellenweise áusserst gute Wasserleitungsfáhigkeit. Der Bauxit der oberen Kreideformation lágert mit grosser Schichtendiskordanz unmittelbar auf dem karstigen KarbonatGrundgebirge. Wahrend der vergangenen drei Jahrzehnte wurden die über das Karstwasserniveau gelagerten Bauxitvorráte grösstenteils abgebaut und so musste man allmahlich zur Aufschliessung der unter dem Wasserspiegel befindlichen Vorkommen greifón. Da zwischen der Bauxit-Schichtenreihe und dem Hauptkarstwasserspeicher kein wasserdichtes Gestein vorhanden ist, wird mit dem Abbau erst nach vorheriger aktiver Absenkung des Karstwasserspiegels begonnen. Im Interesse der aktiven Entwásserung müssen an einigen Gebieten überaus grosse Wassermengen gehoben werden. Das bisher bekannte wassergefáhrdetste Gebiet ist das Bauxitvorkommen von Nyirád, wo wahrend einer anderthalbjáhrigen standigen Wasserförderung von 60 m

3/ min eine Wasserspiegelsenkung von nur 17 m entstanden ist. Um die erwünschte Wasserspiegelsenkung von 100 m erreichen zu können, wird in den Jahren 1970—75 mit einer Spitzenförderung von 200—350 m

3/min Wasser gereclinet. Die zur Entnahme gelangende statisehe Wassermenge betrágt ungefahr 1 Milliárdé m

3. Nach Aushub der statischen Wassermenge wird der dynamische Beharrungs-Wasserzufluss um 100 m

3/min liegen. In den Bauxitgruben bei Iszkaszentgyörgy wird der Bauxit schon seit Jahren über dem abgesenkten Hauptkarstwasserspiegel abgebaut. Auf diesem Gebiet verursachte die Wasserförderung von 26 m

3/min 60 m Wasserspiegelsenkung. Für die in der náchsten Zukunft erwünschte Wasserspiegelsenkung von ungefahr 200 m ist eine Wasserförderung von 100—200 m

3/min vorgesehen. Die Wasserförderungsanlagen — gebohrte, oder auf lierkömmlicher Weise abgeteufte Scháchte und Entwásserungsstránge werden in der Zukunft mögliehst unabhángig von den Bergwerken angelegt, damit das geförderte Wasser ohne Reinigung für Industrie- und Trinkwasserversorgung des ansonsten wasserarmen Karstgebiets geeignet bleibe. Die Möglichkeit einer Wasserverwertung vermindert die mit der Wasserförderung verbundenen hohen Kosten. Die von den Bergwerken unabhángig angelegten, mit leistungsstarken Unterwasserpumpen (7—15 m

3/min) versehenen Wasserschachte können nach Auflassen des Bergbaus als Wasserwerke in Betrieb gehalten werden. Die Wasserförderung der iibrigen Bauxitgruben, Manganerzgruben und Kohlenbergwerke ist voraussichtlich kleiner. Im Kohlenbergbau, wo zwischen dem Kohlenflöz und dem Grundgebirge eine entsprechende Schutzschicht vorhanden ist; geschieht der Abbau mit práventivem oder passivem Wasserschutz. Eigene Entwásserungssysteme werden nicht ausgebaut, so dass das von den Kohlengruben geförderte Wasser ohne Behandlung nur für industrielle und landwirtschaftliche Zweeke verwendet werden kann. Die in der Perspektive wahrseheinliche Wasserförderung der Bergwerke mit práventivem oder passivem Wasserschutz ist unsicherer berechenbar als im Falle des aktiven Wasserschutzes.