Hidrológiai Közlöny 1966 (46. évfolyam)

6. szám - Pohl Károly: A bányavízkitermelés jelenlegi helyzete és várható alakulása a Közép-Dunántúlon

248 Hidrológiai Közlöny 1966. 6. sz. Pohl K.: A bányavíz kitermelés helyzete és alakulása 2. ábra. Az aktív és a preventív vízmegcsapolás elvi vízhozam idősora Abb. 2. Dauerlinie der theoretischen Fördermenge der aktiven und praventiven Entwasserun g ELVI VI7H07AMGÖRBE AKT/V azaz tökéletes megcsapolás TTT , Karsztvízszint idT lőre még nem lehet a hidrodinamikai viszonyokat állandósultnak tekinteni, de az már ezek után is megállapítható, hogy a tartós vízkitermelés legalább 50 m

3/p lesz. A szénbányák esetében a várható vízemelés meghatározása még bizonytalanabb. Mivel a védőréteggel rendelkező bányák preventív vízvédelmi rendszerrel dolgoznak, azaz a művelt szintek és az alaphegység között védőréteget, a vízveszélyesnek minősített vetők mentén pedig védőpillért hagynak vissza, elvileg nem terveznek vízmegcsapolást, illetve csak a bánya biztonsága érdekében szükséges szivattyúkapacitást határozzák meg. A vízemelés tehát lényegében az előre nem látható vízbetörésekre korlátozódik, melyek egy-egy ismeretlen vető, elvékonyodott védőréteg, vagy egyéb előre nem ismert körülmény következményei. A 2. ábrán a két vízvédelmi rendszer gyakorlati különbségének érzékelése céljából szembeállítom egy védőréteg nélkül, aktív megcsapolás mellett művelt (bauxit) bánya és egy védőpillérrel rendelkező preventív vízvédelmi rendszerrel védett (szén) bánya elméleti vízhozamgörbéit. Feltételezzük, hogy a — védőrétegtől eltekintve — azonosak a vízföldtani viszonyok. Az a) esetben a bizonytalan vízbetörések szakasza csak a feltárási időszakra (és tervezett helyekre) korlátozódik, míg a b) esetben a bánya egész élettartama alatt jelentkeznek vízbetörések előre meghatározhatatlan időben (és helyen); ezzel szemben a bánya vízhozama kevesebb, mint a) esetben. 3. A bányák jelenlegi és várható víztermelése Az alábbiakban egyenként ismertetjük az egyes vizet termelő bányák, illetve bányakörzetek földrajzi helyzetét, jelenlegi és várható vízemelését, valamint a kitermelt víz felszíni elvezetésének irányát. Megjegyzendő még, hogy a bányák várható vízmennyiségeinek meghatározásánál a dinamikus készletek esetében a VITUKI-nak a Dunántúli Középhegység főkarsztvízrendszeréből tartósan kitermelhető vízmennyiségi adataira támaszkodtunk, javítva azokat a bányászat és hidrogeológiai kutatások során szerzett helyi tapasztalatokkal. A statikus készleteket 1—10%-os hézagtérfogat figyelembevételével állapítottuk meg a víztároló kőzetek helyi üregességének mérésével (próbaszivattyúzással), vagy felbecslése alapján. A statikus vízmennyiségek lecsapolásának üteme és ennek következtében a vízhozam-maximumok becsült, illetve tervezett számok, amiket bizonyos mértékig a bánya feltárási sebességével és irányával szabályozni lehet. A legnagyobb vízmennyiséget termelő bányakörzet a Bakony-hegység DNY-i peremvidékén települő nyirádi bauxitbányák körzete lesz. Ennek legnyugatibb tagja a Darvastó II. koncentráció nevű. bánya, amelyik Nyirád községtől 7 km-re Ny-ra fekszik. A bánya jelenleg részkapacitással működik, további feltárása folyamatban van. Jelenleg a főszállító és víztelenítő aknát mélyítik, melyből már most, mélyítés közben, 35 m mélyen a vízszint alatt 20—25 m

3/perc vizet emelnek. A darvastói bányák a Marcal vízgyűjtőterületéhez tartoznak. A kiemelt bányavíz természetes elvezetését a Nádtó-patak (illetve a Melegvíz) medre biztosítja. A területen a nyugalmi vízszint a +177 m-en volt. A bánya művelésének legmélyebb szintje a + 100as szint körül lesz. A sok számadat közlésének elkerülése érdekében a bauxitbányák várható vízhozamváltozásait grafikusan adom meg (3—6. ábra). A diagramokon a folyamatos vonallal húzott görbék jelentik a bánya számított, vagy tervezett maximális összvízliozamát arra az esetre, ha hatáskörzetén belül más mesterséges vízkivétel nem lenne. A vékony vonal a dinamikus vízkitermelés mértékét jelzi. Az ún. eredmény vonalak a vízkivételek egymásrahatásának figyelembevételével várható.maximális vízmennyiségeket jelentik, míg a területi összesítő diagramokon a vastag szaggatott vonal a minimális vízkitermelés változásait mutatja, mely mennyiségekkel a hasznosítás szempontjából feltétlenül számolni lehet. Ha a bányák feltárása és művelése a jelenleg érvényben levő távlati terveknek megfelelő ütemű lesz, a tényleges vízhozamok görbéi valahol a maximumok és minimumok között fognak elhelyezkedni. A Nyirád—darvastói területen a bauxit (és karsztvíz) kitermelésének folyamatosságát a Dar-