Hidrológiai Közlöny 1966 (46. évfolyam)

5. szám - Dr. Schmidt E. Róbert: Vízföldtani és hegységszerkezeti összefüggések

Dr. Schmidt E. R.: Vízföldtani és hegységszerkezeti összefüggések Hidrológiai Közlöny 1966. 5. sz. 209 50 100 Km 6. ábra. A Kraistidák és a Krassó-Szörényi-Érchegység tektonikai helyzete a Kárpát-Balkán-i orogénhez képest <t>uzypa 6. reomeKmoHuiecKoe cmpoenue Kpaucmudbi u pydHbix eop Kpamuio—Capenb no cpaenemiK) KapnamCKoeo EajiKanacozo opoeena Fig. 6. Tektonic position of the Kraistides and the Krassó— Szörény Ore Rangé in relation to the Carpathian—Balkan orogenic block tokból áll. A Kraistidákban kréta-kori, a Stajerlakaninai hegységben liasz-kori szén fordul elő. Csapásirányuk kb. 30°-kal nyitottabb mint a KárpátBalkáni hegységszárnyaké és redőik azok felé dőlnek. Az a benyomás, mintha egy megrekedt hegységképződésről lenne szó (6. ábra), amelynél a Kraistidák és a Stájerlak-aninai redőkötegek még nem simultak eléggé a Kárpát-Balkáni ívhez. A nagyjából K—Ny-i csapásirányú Kárpátok és a Balkán hegység É—D irányú hegységképző erők következményei. Ugyanezek hatására a kratogén jellegű moesiai tábla, kimmeriai tömb átlósan összetöredezett, amiről a folyóirányok ma is tanúskodnak. Ugyanekkor a kratogén tábla a hegységképzőerő hatására Ny—K-i irányban szét is tolódott. A Ny-i irányban történt tágulás, nyomás formájában jelentkezhetett az orogén külső peremén, redőkbe gyűrve a Kraistidákat és a Stájerlakaninai hegységet. Ugyanakkor az orogén ágakban horizontális irányú hajlító igénybevétel is fellépett. Az erősen ívelt szakaszokon radiális irányú szakadások, hegyszorosok keletkeztek, amelyeken át a Duna, a Timók, az Iszker és az Olt teljes egészében harántolja az orogént. Az utóbbi már húzóigénybevétel következménye is [7, 8]. A Vörös-tenger és a kelet-afrikai árkok Keletkezésükkel már sokan foglalkoztak (E. de Martonne 1897, U. Uhlig 1912, F. Kossmat 1913, I. W. Gregory, II. Rec.k 1923, E. Suess, H. Stille, L. Kober, E R. Schmidt stb.). A mai felfogás szerint a Vörös-tenger hajlító igénybevételre, felboltozódásra keletkezett kéregszakadás. Erről nemcsak az árkos beszakadások, hanem a húzóigénybevételre utaló és két végén báránybőrszerűen szétágazó forma is tanúskodik. A Nílus-meder keletkezésével, általános hegységszerkezeti és geomechanikai szempontból tudomásom szerint még nem foglalkoztak. Pedig kézenfekvő, hogy ez is kratogén szerkezet, amelyet a magyar vagy bulgár átlós törésekhez hasonlóak formáltak ki. így a Nílus feső folyását, mellékfolyóinak irányát, mint pl. az Atbara, a Kék Nílus, a Szobát, a Kar el Dzsebel iránya stb. De ilyen törésvonalak mentén helyezkedik el Délkelet- Afrikában a Zambezi és számos mellékfolyója, a Limpopo, Nyugat-Afrikában a Szenegál, a Niger, a Kongó, a Kubangó, a Kuitó és részleteiben az Oranje folyó is (7. ábra). Gyakorlati szempontból kétségtelenül igen nagy jelentőségűek az említett tektonikus folyók. A Níluson a hajózás és a szállítás, a tájolás, az öntözés, a folyam államalakító szerepe és É—D-i tengely elrendezése, valamint mindezek következményeképp az Egyesült Arab Köztársaság felvirágzása vízföldtani és mérnökgeológiai, gazdasági és kulturális lehetőségeinek korai és hallatlan fejlődése. IRODALOM f 1 ] Bonéev, Ek. : Über die tektonische Ausbildung der Kraistiden. (Kraistiden-Lineament). Oeologie. Jahrgang 7. Heft 3—6. Berlin, 1958. pp 409—419. [2] Bonéev, Ek. : Regmatische Gleitungen, Tiefenstörungen und Schollengeliderung der Erdkruste im 7. ábra. A Vörös-tenger és a Kelet-afrikai árkok hegységszerkezeti és geomechanikai viszonyai 0uzypa 7. reomeKmonmecKue u aeoMexanuiecKue ycAoeun KpacH0Z0 Mopa u Bocmonno—AippuKaHCKoeo noHunceHun Fig. 7. Orogenic and geomechanical condüions of the Red Sea and the East- African Trenches