Hidrológiai Közlöny 1966 (46. évfolyam)

5. szám - Dr. Goda László–dr. Lászlóffy Woldemár: A hidrológiai előrejelzések fejlődése a harmadik hidrológiai előrejelzési konferencia előadásainak tükrében

206 Hidrológiai Közlöny 1966. 5. sz. Dr. Goda L.—dr. Lászlóffy W.: A hidrológiai előrejelzések fejlődése A szerzők a felszíni és a talaj vízviszonyok kölcsönhatását vizsgálták a Csallóközben a felsődunai erőművek tervezése kapcsán. A földtani szelvények, a felszíni és a talajvizek szintváltozásai és a talaj mindenkori szabad hézagtérfogata ismeretében számítható az árhullámok szivárgási vesztesége ill. a talajból a mederbe áramló talaj vízhozam. De a határfeltételek megállapítása után az elektromos analógia alapján végzett hidraulikai vizsgálat is célhoz vezet. A szerzők a brnoi műegyetemen készült HYDRAL nevű analizátorral végzett vizsgálatokat ismertetik. 2. B. Csocslcov (Hidrológiai és Meteorológiai Intézet, Szófia): A talaj vízjárás várható változása a Karaboaz-i medencében a dunai erőműépítéssel kapcsolatban. A Duna Somovit-i vízlépcsőjének tervezésével kapcsolatban vizsgálták a csaknem 4 m-rel a LNV fölé történő duzzasztás hatását a környezet talajvízjárására. Erre a célra a 140 km

2 nagyságú Karaboaz-i öblözetet választották ki, amelyet 1931-ben ármentesítettek és belvizeinek levezetéséről is gondoskodtak. A vizsgálatokat a domborzat, a földtani szelvények, az altalaj szemösszetétele és a területen elhelyezett talajvízkutak 17 éves észlelési adatsora alapján végezték. A kutatás célja annak az átszivattyúzandó vízmennyiségnek a meghatározása, amely a létesítmény megépülése után jelentkezik és károsan hatna a mezőgazdasági művelésre. Az 1 : 700 méretarányú elektromos analógia modellen (EKDA) végzett kísérletek szerint 1—1,2 m

3/s/km vízzel kell számolni. 3. Csobok Veronika (VITUKI, Budapest): A felszínalatti vizek előrejelzése. A tanulmány szerzője általános képet nyújt a tavaszi max. talajvízállás és a karsztvízhozamok előrejelzésére a dr. Ubell Károly ill. dr. Kessler Hubert által kidolgozott és a magyarországi gyakorlatban alkalmazott módszerekről. Ezen túlmenően beszámol a visegrádi vízlépcső építése utáni talaj vízállás változások meghatározásáról. VII. A hidrológiai előrejelzéssel kapcsolatos egyéb kérdések 1. Body Károly (VITUKI, Budapest): A legutolsó 10 év rövididejű vízálláselőrejelzéseinek eredményei és tapasztalatai Magyarországon. Az árhullámok tetőzésének a vízgyűjtőterületre hullott csapadék és a felsőbb szakaszon bekövetkezett tetőzések alapján történő előrejelzésében, továbbá a 24 óránkénti folyamatos előrejelzésekben elért eredmények ismertetése. A Duna Pozsonyban ill. Budapesten várható tetőzését csapadékból 26 ill. 40 cm átlagos hibával sikerült előrejelezni. (A hiba szélső értékei +50 ill. +80 cm.) Az engelhartszelli tetőzésre alapított pozsonyi előrejelzéseket 13 cm átlagos hiba terhelte, a budapestieket 44 cm. A pozsonyi tetőzésből Budapestre ill. Mohácsra készült előrejelzéseket már csak 14 ill. 12 cm. A dr. Szesztay-féle segédletekkel 1—4 napra készült folyamatos előrejelzések átlagos hibája 2,6,6 ill. 11 cm, a tapasztalat szerint készített előrejelzésekénél 1, 1, 6 ill. 5 cm-rel kisebb. A Mohácsra kapott eredmények rendre 2, 5, 7 ill. 10 cm. A javulás ebben az esetben 1—3 cm. Hangsúlyozza a szerző a kiadott előrejelzések utólagos kritikája fontosságát és az előrejelzéseket terhelő hibák okának esetenkénti megkeresését, mert a legjobb segédletek is csak a mindenkori időjárási és vízjárási helyzet kellő mérlegelésével adhatnak kielégítő eredményt. Nem szabad őket gépiesen használni. A fejlesztés útját regionális előrejelzési központok létesítésében és a távjelző berendezések kiterjedtebb alkalmazásában látja a szerző. 2. Dr. Lászlóffy Woldemár (VITUKI, Budapest): Grafikus és numerikus kapcsolatok a hidrológiai előrejelzésben. A grafikus eljárások szemléletességét nem tudja pótolni a gép. Ezért, és mert olyan helyi szervek is kénytelenek saját céljaikra előrejelzéseket készíteni, amelyeknek nem áll rendelkezésre számítógép, a grafikus módszereket nem teszi nélkülözhetővé a gép. A figyelembe veendő változók kiválogatásában és a magasabbrendű összefüggések esetén is előnyben részesül a grafikus eljárás. A gép előnyei akkor érvényesülnek, ha nagy a változók száma, vagy már az észlelési adatok is lyukszalagon vagy lyukkártyán vannak rögzítve. Nem lehet tehát eleve egyik vagy másik eljárás mellett állást foglalni, de biztos, hogy a haladás záloga nem az ilyen vagy amolyan eljárás, hanem hidrológiai ismereteink elmélyítése. 3. Újvári J. (Bábes—Bolyai Egyetem, Földrajzi kar, Kolozsvár): A vízmérleg és a vízjárás alakulásának fő törvényei a Duna vízgyűjtőterületén. A szerző a Duna vízgyűjtőterületének egészére megszerkesztette az átlagos csapadék, a lefolyási magasság és — a kettő különbségeként — a párolgási veszteség térképét, és kijelölte azokat az azonos éghajlati befolyások alatt álló övezeteket, amelyeken a lefolyási magasságnak a tengerszint feletti magasság szerinti változása egyező törvényszerűségeket követ. Majd 315 vízhozam-nyilvántartó állomásra meghatározta az évi átlagos lefolyás évszakok szerinti százalékos megoszlását és ezek alakulásában ugyancsak megkereste a területül], magasság szerinti megoszlás törvényszerűségeit. Noha a sokévi átlagértékekre levezetett összefüggések az előrejelzésben közvetlenül nem használhatók fel, a szerző helyesen hangsúlyozza, hogy a vízgyűjtőterület természeti-földrajzi sajátosságainak beható ismerete jelentékeny segítséget nyújthat, különösen a hosszú-idejű előrejelzési feladatok megoldásához. * Szeretnénk, ha ismertetésünk széles körök érdeklődését keltené fel és így az 1967-ben Pozsonyban sorrakövetkező 4. hidrológiai előrejelzési konferencián kellő számú magyar tanulmánnyal jelennénk meg. Annál is inkább, mert az Előrejelzési munkaközösség, mint bevezetőben említettük, magyar kezdeményezésre jött létre.