Hidrológiai Közlöny 1966 (46. évfolyam)

5. szám - Dr. Szigyártó Zoltán: Hatásfok vizsgálatok a K. IV. öntözőfürt-főcsatorna üzemének jellemzésére

200 Hidrológiai Közlöny 1966. 5. sz. Dr. Szigyártó Z.: Hatásfok vizsgálatok szakban az üzemben levő vízkivételek, az azokon kiadott vízmennyiségek is nagyban eltértek egymástól, a műszaki hatásfok mégis változatlan maradt. Ez a gyakorlati tapasztalat is alátámasztja tehát azt a korábbi elméleti következtetésünket [3., 4.], hogy az általunk javasolt műszaki hatásfok értéke valóban a rendszer műszaki felkészültségének (műszaki állapotának, illetve üzemének) színvonalát tükröző egyetlen mutatónak tekinthető. Egyedül ez volt ugyanis az a körülmény, mely mindkét vizsgálati időszakban állandó, s azonosan ható tényezőnek volt tekinthető. Az alacsony műszaki hatásfok oka Az alacsony műszaki hatásfok okát vizsgálva abból kell kiindulnunk, hogy a műszaki hatásfok a rendszer vízhasznosítási hatásfokának és a vízkivételek vízbiztosítás hatásfokának a szorzata V> > V< f]M = r\H • rjb, hol r}

R = — es rj

b = —

; Vb VÜ s az utóbbi hatásfok értékekre sorban az ?7

t

f=53,7%, illetve 7^ = 47,3%, továbbá az 77&=76,4%, illetve t]

b= 90,5%, értéket kaptuk. Az alapbaj tehát a rendszer vízhasznosításában, a terven belül kiadott és a beadott vízmennyiség arányban van. Ennek pedig egyik oka lehet a nagy veszteség is. Ezért az, amit először szemügyre kell vennünk, a veszteségi tényező értéke, amely viszont jelen esetben, amikor a rendszerből kiadott teljes vízmennyiséget adagolni kellett, a szivárgásból, csurgásból származó, illetve az ezekhez mérten lényegesen kisebb párolgási vízveszteségek mértékét tükrözi. Tekintettel azonban arra, hogy ez a mutatószám mindkét vizsgálatnál igen alacsony értékre, xf=2,4%, illetve *

F = 4,0%-ra adódott, a hibát feltétlenül nem itt kell keresni. Ennek ellenére azonban célszerű itt egy pillanatra megállni, s megjegyezni azt, hogy ezeknek a százalékoknak átlagosan és kereken 90 l/s, illetve 200 l/s vízhozam felel meg. Ezek az értékek ugyanis jól alátámasztják a vízveszteségek megállapítása érdekében végzett korábbi vizsgálataink [6] végeredményét. Akkor ugyanis azt kaptuk, hogy e veszteség mértékadó értéke mintegy 350 1/s-ra tehető, s ez az érték nem a szóbanforgó két vizsgálati időszak mederteltségére, hanem az ekkori vízállásoknál lényegesen magasabban elhelyezkedő, úgynevezett mértékadó üzemvízszinre vonatkozik. Az alacsony műszaki hatásfoknak tehát nem a vízveszteség az oka. A bajt a vízkivételek vízhasznosításában kell keresni. A vízkivételek V

t Vh

=V

k összefüggéssel definiált vízhasznosítási hatásfoka ugyanis a szóbanforgó két vizsgálatnál az 7^ = 55,1%, illetve 7?*=49,3% értéket vette fel. Emiatt lett aztán a vízadagolás = V> • Vb összefüggéssel definiált hatásfoka is rendkívül alacsony, Va = 42,1%, illetve Va = 44,6% érték, s (az alacsony terhelési tényező mellett) végeredményként ez az oka a rendszer V

t ' m összefüggéssel értelmezett, úgynevezett ki használtsági hatásfoka segítségével, az 7^ = 28,5%, illetve 7^ = 35,2% értékkel jellemezhető alacsony kihasználtságának is. * A korábbi tanulmányainkban levezetett hatásfokrendszer szerint végrehajtott értékelés tehát arra az eredményre vezetett, hogy a műszaki hatásfokot a vízadagolás alacsony színvonala rontja, amely viszont a korábbiakban összefoglaltakra emlékezve két tényezőre, az üzemszervezés hiányosságaira, illetve a vízszolgáltató rendszer rossz műszaki adottságaira vezethető vissza. Az első bizonytalanná tette a vízigények meghatározását, a víz kormányzását, a második károsan befolyásolta az egyébként esetleg helyesen meghatározott vízhozamérték adagolásának pontosságát. Mindebből következett az, hogy a vízszolgáltató rendszer személyzete — mivel víz egyelőre még bőven volt — igyekezett az igényelt vizet lehetőleg nagy biztonsággal kiadni. Tette ezt már annál inkább, mivel a termelők a fölös víz miatt sohasem panaszkodtak. Nem panaszkodtak még akkor sem, ha ilyen módon (mint ahogy az első vizsgálati héten, az 1 + 759 és 2+178 szelvényből ellátott kukoricatáblán történt) a növény a túlöntözéstől kipusztult. De ebbe az irányba terelte a személyzetet másoldalról az is, hogy, ha a víz látszólag kevés volt, s ez többször ismétlődött, a termelők siettek felkeresni panaszukkal a fürt felettes hatóságait. Tennivalók A hatásfok vizsgálatok eredményeit és a helyszíni tapasztalatokat egybevetve a rendszer üzemének javítása érdekében szükséges tennivalók a következőkben foglalhatók össze : 1. Végre kell hajtani a tervszerű vízadagolás alapfeltételeit biztosító műszaki átalakításokat. Ezen belül a) helyszíni vizsgálatok alapján meg kell határozni a szükséges bögék számát, az egyes vízszinttartó műtárgyak által tartandó felvízmagasságot, a vízkivételek mértékadó felvízmagasságát, a vízkivételek és a túlfolyók méreteit ; b) a fa tiltókkal elzárható, illetve a kicsire adódó műtárgyakat (a fel- és al vízszint magasság különbségének megfelelően) ki kell cserélni palástos vízadagolókra, vagy csavarorsós zsilipekre; c) a műszakilag helyes kialakítású, de hibás műtárgyakat és berendezéseket ki kell javítani. 2. Ki kell dolgozni a rendszer üzemviteli szabályzatát. Ezen belül a) gondoskodni kell a vízigénylési nyomtatványok olyan átalakításáról, hogy az tartalmazza a szolgáltatandó vízmennyiségre és a vízkivétel üzemidejére vonatkozó összes adatot ;