Hidrológiai Közlöny 1966 (46. évfolyam)
5. szám - Dr. Szigyártó Zoltán: Hatásfok vizsgálatok a K. IV. öntözőfürt-főcsatorna üzemének jellemzésére
196 Hidrológiai Közlöny 1966. 5. sz. Dr. Szigyártó Z.: Hatásfok vizsgálatok nyeket támasztó július hónap látszott. Emellett azonban tekintettel kellett lenni arra is, hogy a termelők vízigénye a mezőgazdasági üzemek jelenlegi színvonalán a héten belül jellegzetesen változik : a szombatra és vasárnapra vonatkozó vízigény legtöbbször kicsi, míg a hét elejére és közepére általában a nagy vízigények összefutása a jellemző. Ezért a kiválasztott hónapon belül a vizsgálat időszakára feltétlenül a kerek egyhetes időszakok látszottak a legcélravezetőbbnek. így a legmegfelelőbb a július hónap négy, egymáshoz csatlakozó egyhetes időszaka lett volna — ha a vizsgálat időszakának hosszát nem korlátozta volna az azzal egyenesen növekvő, feldolgozásra váró adatmenynyiség. Ezért — az adatfeldolgozással kapcsolatos lehetőségek figyelembe vételével — a hatásfokvizsgálatok idejét július kétszer egyhetes időszakára korlátoztuk. Annak érdekében pedig, hogy a két vizsgált hét terhelési viszonyai lehetőleg minél jobban eltérjenek egymástól, s így a megfigyelési eredmények alapján mód nyíljék a terhelés-változásból előálló hatások értékelésére is, ezt a kétszer egyhetes időszakot egymástól lehetőleg minél távolabb helyeztük. Ilyen meggondolásokkal esett aztán a választás a július 2-án 6 órától 9-én 6 óráig, illetve a július 20-án 6 órától 27-én 6 óráig terjedő időszakra. A vízszolgáltatás színvonalára jellemző adatok beszerzése Mint ahogy az a már korábban bemutatott összefüggésekből kitűnik, ahhoz, hogy a szükséges hatásfok értékeket meg lehessen határozni, ismerni kell 1. a rendszerbe beadható maximális és 2. a rendszerbe ténylegesen beadott vízmeny nyiségeket, 3. az egyes vízkivételek (és a túlfolyó) üzemterv szerinti üzemidejét és vízszállítását, továbbá 4. ezek vízszállításának tényleges alakulását. Ezért szükség volt a) a fővízkivétel, illetve az ahhoz csatlakozó csatornaszakasz maximális vízszállítóképességét megállapítani, b) a vizsgált időszakra vonatkozó vízigényeket összegyűjteni, c) a vizsgált időszakban üzemben levő, hitelesíthető vízkivételi műtárgyak (és a fővízkivétel, továbbá a túlfolyó) hitelesítési egyenletét meghatározni, d) a vizsgált időszakban üzemben levő, de nem hitelesíthető vízkivételek vízszállítását lehető legsűrűbben ellenőrizni és e) a fővízkivétel, a túlfolyó és az egyes vízkivételek vízszállítására jellemző adatokat lehető legsűrűbben észlelni. A felsoroltakkal kapcsolatos leglényegesebb tudnivalók a következőkben foglalhatók össze : A főcsatorna maximális vízszállítóképességének, geometriai adottságainak, hidraulikai érdességének a megállapítása maga is külön vizsgálatot igényelt, melyre 1963 nyarának végén, illetve őszén került sor [5., 6., 7.]. Ezek szerint a mederbe adható maximális vízhozam 6,76 m 3/s, s a későbbi vizsgálatok szerint ezt a vízhozamot a fővízkivétel is szállítani tudja. A Tiszántúli Vízügyi Igazgatóság intézkedése alapján a vizsgált időszakokra vonatkozó vízigénylőlapokat a további feldolgozás céljaira hiánytalanul átadták. A hitelesítések, illetve az ellenőrző vízhozammérések elvégzésére ugyancsak a Tisztántúli Vízügyi Igazgatóság bocsátotta a rendelkezésünkre vízhozammérő szakmunkásait, a szükséges teljes felszereléssel és segédmunkásokkal együtt. Ezek az aznapi üzemnek megfelelő naponkénti eligazítás alapján, szükség esetén ugyanannál a vízkivételnél naponta többször is megmérték a vízhozamot. A sebességmérő műszerek ós a stopperórák megbízható működését, továbbá a jegyzőkönyvek kitöltését naponként rendszeresen ellenőriztük. így elértük azt, hogy ezeket a méréseket egymással teljesen összhangban levő módszerrel [8] végezték, s megbízhatóságuk megközelítette az adott körülmények között elérhető szélső pontosságot. Végül a műtárgyak vízszállítására jellemző körülmények folyamatos figyelemmel kísérését (a megfigyelési helyek nagy száma miatt) egy erre a célra betanított, három műszakban dolgozó külön észlelőszemélyzettel oldottuk meg. Az észlelők a két nappali műszakban óránként, az éjszakai műszakban kétóránként végigjárták a rájuk bízott szakaszt, s az észlelés percre pontos idejének bejegyzése mellett minden vízkivételnél leolvasták a fel- és alvízállást, s megállapították az előírt^ vízszállításra jellemző egyéb adatokat. A megfigyelési eredmények feldolgozása és értékelése A feldolgozási munka A munkarészek A megfigyelési eredmények feldolgozása, egyegy ilyen hatásfok-vizsgálatnál négv munkarészből álit: 1. az előkészítő munkából, azaz a) a vízkivételek (és a túlfolyó) üzemtervszerinti vízhozamainak és üzemidejének meghatározásából, b) a vízkivételek (és a túlfolyó) továbbá c) a fővízkivétel tényleges, folyamatos vízszállításának megállapításából; 2. az egyes vízkivételekre (és a túlfolyóra) jellemző vízmennyiségek, azaz az ott a) üzemtervszerint adagolandó, b) ténylegesen adagolt és c) terven belül kiadott vízmennyiségek meghatározásából ; 3. a vízszolgáltató rendszer vizsgált részére (vagyis a főcsatornára) vonatkozó jellemző vízmennyiségek, azaz a) a vízkivételek megfelelő jellemző vízmeny nyiségeinek és b) a fővízkivételen beadagolt vízmennyiségek összegezéséből, majd végül 4. a jellemző vízmennyiségek alapján a tanulmány elején bemutatott hatásfokértékek és mutatószámok meghatározásából.
