Hidrológiai Közlöny 1966 (46. évfolyam)

4. szám - Egyesületi és műszaki hírek

Borza D.-né: Az ICOLD VIII. kongresszusának anyagából Hidrológiai Közlöny 1966. 4. sz. 191 Mindenesetre megállapíthatók a következők: a) A második világháború után az energetika, •az ipar és öntözés fejlesztésével egyes országokban megnövekedett a nagy gátak építésének üteme. Számbeli növekedés mellett jellemző még a gátak magasságának növekedése is. b) Az újonnan létesített gátaknál a geológiai viszonyok bonyolultabbak, mint a korábban megépített gátaknál (a kedvező adottságok már hasznosítottak), sok esetben törésvonalak mentén, szeizmikus körzetben, repedezett sziklában, karsztban, nagy vastagságú alluviális rétegben és jégkorszakbeli üledékekben (Kanada), mocsaras vidéken, az „örökfagv" körzetében stb. kerül sor gátépítésre. További kedvezőtlen tényező, hogv a völgyeknek nagy a szélességük, ezért a gátak hossza több km-re terjed ki. c) Kedvező természeti körülmény esetén az íves völgyzárógátak a leggazdaságosabbak. Ezek terjedtek el Franciaországban, Portugáliában, sőt Japánban is, ahol a magasfokú földrengésveszély dacára az utóbbi években épülő gátak 30%-át íves völgyzárógátak alkotják. d) A gazdaságossági követelmények és a helyi viszonyok messzemenő figyelembevétele ahhoz vezet, hogy kiszorulnak a korábbi gravitációs gátak. e) A viszonylag széles szelvényekben létesülő betongátak építésénél könnyített szerkezeteket és a könnyítést elősegítő módszereket alkalmaznak (dilatáció, duzzasztómű erőteleppel való egybeépítése). A gravitációs gáttípusokat masszív támpilléres, vagy sokívű gátak váltják fel. * Jelen ismertetés csak kis töredéket ad a világon folyó gátépítés történetéből, de az egyes gátakról adott részletes ismertetés is jobban érthetővé válik, ha már előzőleg átfogó képpel rendelkezünk. S éppen ezt a célt kívánja az ismertetés szolgálni. IRODALOM [1] Grisin M. M. : Gátépítés a világ országaiban az utóbbi években, Gidrotyechnyicsesztcoje Sztr. 1965/3. [2] Eighth International Congress on Large Dams, Edinburgh, 1964. V. 4—8. Transaetions, IV. Gen. Pap. [3] Revista de Obros Publicas, Madrid, 1964. ápr. [4] Large Dams in Austria, Wien, 1964. [5] Szovjetunió nagy gátjai, Moszkva, 1962. (Ismertetésre került a Hidrológiai Közlöny 1965/5. számában.) [6] Jaeger, C. : Gondolatok a 8. Völgyzárógát Kongresszussal kapcsolatban (Reflections on the 8th Congress on Large Dams) Civil Engng, PWR, 1965/709/1177—1179. [7] Laroche, Ch. : Recentes recherches en matiere de barrages French Enginneering industries, 1965/9. Beszámoló a szegedi belvízvédelmi értekezletről (A „Tájékoztatás a Tiszántúl Vízgazdálkodásáról" c. folyóirat 1965. évi 2. számában Orlóci István által írt összeállítás felhasználásával.) A belvizek elleni védekezésben érdekeltek tájékoztatása, a vélemények egyeztetése és a közvetlen feladatok kijelölése céljából 1965. október 15-én az Alsótiszavidéki Vízügyi Igazgatóság belvízvédelmi értekezletet rendezett Szegeden. Az ország belvízzel leginkább sújtott területe a Tiszavölgy. Az értekezlet ezért a Tiszavölgy, illetőleg a Tiszántúl belvízképződési és belvízvédekezési tényezőivel és feladataival foglalkozott. A gyakorlati tapasztalatok és az elméleti megfontolások azt bizonyították, hogy a belvízvédekezés legeredményesebb módszere a károk megelőzése, illetve az elöntést lehetővé tevő okok megszüntetése. Az utóbbi évek éghajlati viszonyainak értékelése nedves időjárási periódusra utalt, s ez a körülmény igen fontos feladattá tette az 1966. év tavaszán várható belvízvédekezésre való felkészülést. Az értekezlet célját és jelentőségét Forgó Lászlónak, az ATIVIZIG igazgatójának megnyitója után Szászhelyi Pál, az országos vízügyi főigazgatóság vezetőjének helyettese határozta meg. Hangsúlyozta, hogy az 1966. tavaszi belvízre való felkészülésen kívül elsőrendű fontosságú a mezőgazdasági üzemek vízrendezésének és a vízkárelhárításra történő felkészülés folyamatosságának napirendre tűzése és fokozatos megvalósítása. Kienitz Gábor az elmúlt évek hidrometeorológiai adatait értékelte, és az 1966. évi belvízképződés várható mértékét vizsgálta. Megállapította, hogy 1963 óta egyértelműen felismerhető a nedves periódus kialakulása. Halló Iván a „belvízképződós és az elmúlt évek védekezésének értékelése" c. előadása keretében ismertette a Tiszántúl belvízvédelmi műveinek állapotát és értékelte a belvízvédekezés jelentőségét. Rámutatott a mezőgazdasági üzemeken belüli vízelvezető árkok kiépítésének fontosságára és a homokterületi-belvízképződés sajátosságaira. Szűk Tibor a belvízkárok csökkentésének és elhárításának lehetőségeivel foglalkozott előadásában. Elsősorban a mezőgazdasági üzemen belüli tevékenységeket vizsgálta, és rámutatott a komplex vízrendezés végrehajtásának ésa folyamatos vízkárelhárítási tevékenységének jelentőségére. Az előadás részletesen foglalkozott a vízvisszatartás üzemen belüli és több üzemet érintő lehetőségeivel, megvalósítási módszereivel, a többcélú tározók létesítésével. Karczagi Gábor a vízkárelhárítás ós belvízvédekezés szervezeti feltételeiről szólott. Ismertette az idevonatkozó rendeleteket, a vízügyi szervezet és az állami szervek közötti kapcsolat árvízvédekezésben tapasztalt eredményeinek belvízvédekezésre való kiterjesztésében is bebizonyosodó jelentőségét. Az értekezlet —az elhangzott hozzászólások után — emlékeztetőben foglalta össze a jelentősebb feladatokat és megállapításokat. Többek között javasolta, hogy a) a mezőgazdasági üzemen belüli vízrendezés és belvízvédekezés tervszerű fokozása érdekében valamennyi mezőgazdasági üzemben megfelelő képzettségű felelőst jelöljenek ki, b) a mezőgazdasági üzem termelési tervének (vetésterv, talajművelési terv stb.) összeállításánál figyelembe veendők a vízjárási viszonyok és gondoskodni kell olyan kiegészítő talajművelési tevékenységek elvégzéséről (gyűjtő barázdák, bakhátak kialakítása), amelyek kedvezően befolyásolják a talajok víztartalmát. V. I.