Hidrológiai Közlöny 1966 (46. évfolyam)
1. szám - Dr. Alföldi László: Hévízfeltárási lehetőségek a Kisalföld középső részén
HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 46. ÉVFOLYAM 1. SZÁM Budapest, 1966. január 1—48. oldal HIDROGEOLÓG1A Hévízfeltárási lehetőségek a Kisalföld középső részén* 0 r. ALFÖLDI LÁSZLÓ** A Kisalföld közepe felszínalatti vizekben mennyiségileg és minőségileg is Magyarország legkedvezőbb területe. Földtanával több tanulmány foglalkozik [3, 10, I I. 17, 20, 24, 27, 33, 37 stb.]. A héví/.hasznosítás napjainkban rohamosan növekedő jelentősége miatt a feltárási lehetőségek tisztázásához szükségesnek tartottam a terület földtanának teljes feldolgozását, minden fellelhető mélyfúrási és geofizikai adat újra való értékelésével. különösen pedig a földtani adatok kritikai vizsgálatával. A Kisalföld mélyszerkezetének közvetlen vizsgálatára a következő mélyfúrások használhatók: Nagyigmánd I—II, Szany I, Mihályi I —V", Pinye I—II, Pátfalu I—II, Pozsonyivánka, Báhony, Szene I — II, Nagyszombat, Guta, Deáki. Legfontosabb a győri hévízfúrás, mert ez az egyetlen 500 m-t meghaladó vízfeltáró létesítményünk a területen. Kzek az irodalomban legalább vázlatosan ismertetett [14, 17 j szénhidrogén kutató fúrások a Kisalföld mélymedencéjét körülölelik, a szegélyterületek mélyszerkezetét fő vonásaiban kirajzolják, de a mélymedencét nagyrészt elkerülik. Ez is egyik oka, hogy a mélyszerkezet elemzéséhez a legkisebb mélységű fúrásokat is fel kellett használni és a földtani kutatás közvetett módszereit nagymértékben alkalmazni. A szerkezeti elemzést megnehezíti, hogy a mélymedence területét teljes egészében pleisztocén és holocén takaró fedi, amely a térképező geológus előtt teljes egészében elzárja már a pliocén képződmények felszínének morfológiáját is. A területen ismeretes földtani szelvénnyel dokumentált 327 db vízkutató és feltáró fúrás adatainak felhasználásává 1 azonban a pliocén képződmények felszíne legalább ix fő vonásaiban kinyomozható. A pliocén képződmények felszíne A vízfúrások egy részéről kb. 60 évre visszamenőleg találunk többé-kevésbé megbízható rétegleírásokat. A rétegleírások egy része fúrómesterektől, másrésze geológusoktól származik. Az itt * A tanulmány számos olyan újszerű szemleletet tartalmaz, amelyet érdemes lenne megvitatni. Éppen ezért a tanulmányt a Szerkesztő bizottság vitaanyagnak tekinti. (A szerk.) ** Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet, Budapest. rögzített adatok felhasználása előtt meg kellett vizsgálni megbízhatóságukat. Ezt megkönnyíti, hogy a pleisztocén és pliocén képződmények között, legalábbis a rétegcsoportokra vonatkozóan, általában határozott kőzetfácies különbségek észlelhetők. A pleisztocén képződmények — leszámítva a néhány felszínen található eolikus eredetű roncsot kavicsos, homokos kavicsos folyóvízi, a pliocén kőzetei viszont finomhomokos agyagos tavi eredetűek. A teraszmaradványok és kavicsgödrök feltárásai és ritkábban a fúrások mutatják azt, hogy különösen a terület DK-i, K-i és D-i részén a pleisztocén öszletben is nemcsak homok-, hanem finomhomok- és agyagbetelepülések is vannak, ezek azonban a kőzettani alapon való korelhatárolás lehetőségét általában nem módosítják. Nem pedig azért, mert a teljes szelvényű vízöblítéses fúrási technológia miatt a kavicsrétegek közötti vagy azokkal váltakozó homok- vagy agyagrétegek szétválasztása a szokványos mintavételi eljárásokkal csak akkor lehetséges, ha annak vastagsága több mint 0,5 vagy inkább 1 méter. Éppen ezért, a rétegleírások gyakran jeleznek homokos vagy agyagos kavicsot és a pleisztocénben kimutatott homok- és agyagrétegek száma kevés, finomhomokra vonatkozó rétegleírás pedig a lehető legritkább. Az alkalmazott fúrástechnológia eleve a képződmények fő kőzettani vonásait domborítja ki és ezzel lehetőséget nyújt a kőzettani alapon való korelhatárolásra, legalábbis fő vonásaiban. A pannon és „levantei" képződmények azonban nemigen választhatók szét. Annak ellenére, hogy a D-i rész néhány fúrásában ,,levantei"-re utaló (pannon jellegű) vöröstarka képződményeket is jellemeztek, az elhatárolást meg sem kíséreltük, mindössze a pliocén-pleisztocén határ megvonására szorítkoztunk. A kőzetleírások megbízhatósága azonban nemcsak az átfúrt képződmények kőzettani jellegétől és a fúrási technológiától, hanem nem utolsó sor-