Hidrológiai Közlöny 1966 (46. évfolyam)

3. szám - Matyi-Szabó Ferenc: Az észak-bakonyi szénbányák vízemelésének hatása a Gaja-patak vízháztartására és a karsztvízszín alakulására

132 Hidrológiai Közlöny 1966. 3. sz. Matyi-Szabó F.: A vízemelés hatása a Gaja-patak vízháztartására A dudari üzem 1955 előtti vízemelési adatokkal nem rendelkezik. A víz hozamértékek megállapítása a szivattyúk üzemórái alapján, illetve a nagy vízbetörés után bukógáttal történt. A kisgyóni bányák 1957 előtti vízemeléséről nincs nyilvántartás A vízhozam számítása a szivattyúk üzemóráiból történt. Balinka-akna 1957 előtti vízemelése szintén nincs nyilvántartva. A vízhozam meghatározása részben a szivattyúk üzemóráiból, részben bukógátas mérésből történt. A nyilvántartás kezdete előtti időszak vízhozamadatait — a bányaműveletek kiterjedésének, mélységének, fekürétegsorának és az ismert vízfakasztásoknak figyelembevételével — becsülni tudjuk. Dudaron 1951—54. években az átlagos vízemelés 3,0 m

3/p-re becsülhető, a kisgyóni bányáknál 1951—56. években 2,0 m

3/p-re tehető. Balinkaaknán 1951-ben 0,2 m

3/p, 1952-ben 0,4 m

3/p, 1953-ban 5,0 m

3/p, 1954—56. években 2,3 m

3/p körüli átlagos vízemeléssel számolhatunk. Ezek után vizsgáljuk meg, hogy a jövőben kb. milyen nagyságú és milyen eredetű vízemelés várható. Dudaron — ha a főkarsztvíz-betörést sikerül végleg elgátolni, csak az 1,5 m

3/p körüli összhozamú rétegvizeket szükséges emelni. Kisgyónban 1967-ig 2,5—3,0 m

3/p, 1967— 1970-ig 2,1 m

3/p, 1970—72-ig 0,3 m

3/p átlagos vízemelés várható. Ebből a rétegvizek mennyisége végig 0,3 m

3/p-re tehető, a többi főkarsztvíz. 1972-ben a kisgyóni aknák mindegyike kimerül, ezzel a vízemelés is megszűnik. A főkarsztvíz öreg műveleteken tör át, így szennyezett. Ivóvízként való hasznosítása tekintélyes beruházást igényelne. Mivel a bánya rövid életű és a kisgyóni település a bánya kimerülésével csaknem teljes egészében megszűnik, a vízhasznosításra nagy összeget nem célszerű fordítani. Balinka-aknán jelenleg 25,8 m

3/p vízmennyiséget emelünk. Ebből átlagban kb. 0,2 m

3/p rétegvíz, kb. 1,8 m

3/p réteg-karsztvíz, a többi főkarsztvíz. A réteg-karsztvíz mennyiségét bukógáttal mértük, a rétegvizet a szivárgásokból becsültük. Az összes vízemelést szintén bukógáttal mértük. Amennyiben a cementálás nem jár sikerrel, úgy fenti vízmennyiséget a bánya kimerüléséig állandóan emelni kell. Ez vízfelhasználás szempontjából igen nagy jelentőségű lehet, mivel biztos vízhozamot jelent és a tervezésnek megbízható alapját képezheti. A terület típusvizeinek elemzési adatait az 5. táblázat tartalmazza. A kémiai összetételben mutatkozó legjellemzőbb különbségek a táblázatból leolvashatók. A főkarsztvízszín alakulása A nyugalmi vízszint alakulásának vizsgálatához igen kevés az adat, így csak tájékoztató jellegű szerkesztéseket lehet végezni. Jellemző az 1959-es év. Ekkor a terület bányái még nem csapolták meg a főkarsztkőzetet. A nyugalmi vízszint alakulását az inotai karsztkút, IszkaQ) ~ d. -5 C f ^ J

3 g X g a ói -a o k o o c s o; e K í ° 2^ £ « ín Cc £ "8 * 8. o ös 5

5 2 ^ a .o