Hidrológiai Közlöny 1966 (46. évfolyam)
3. szám - Dr. Molnár Béla: Lehordási területek és irányok változásai a Dél-Tiszántúlon a pliocénben és a pleisztocénben
124 Hidrológiai Közlöny 1966. 3. sz. Molnár B.: Lehordási területek és irányok változásai 3. ábra. II. I. Szemcseösszetétel. II. Nehézásvány összetétel. Abb. 3. I. Kornzusammensetzung. II. Schwermineralienzusammensetzung A : Untere Grenze der Sedimente des Wassergebiets der Tisza [m] 1000-100-200-300 -iOO -500FA Bt A NSEB ESTYEN / // E. EPERJES 1. II. / / MMM 1 F-V^. ] FINOM HOMOK. 2 IJ:^;." ^ APRŐSZEMŐ HOMOK 3 l>:°:v l KÓZÉPSZEMÜ HOMOK 4 HGGF L LAZA HOMOKKŐ 5 FÖÖA HOMOKKŐ EPERJES 2. II. O ö o'o'ö // I •• HIPERSZTÉN 6 [GGJ J KÉKESZÖLD AMFIBOL (HORNBLENDE) 1 B M EGYÉB PLR0XÉN 7 |>.°°s M GRÁ HAT 3 ^ ^ BARNA AMFIBOI 8 G§G G KALCIT-DOLOMIT 4 WU. MAGNETIT 9 H1 H EGYÉB ASVANY ÖSSZESEN 5 IR^ I KLDP'T 10 MÁLLOTT ASVANY eddigi elképzelések szerint ugyanis az ős-Duna, az egyesült É-i és K-i folyók is ide futottak, és itt rakták le üledékeik nagy részét [2, 3, 11, 21, 24, 25, 26, 29, 30], A dél-tiszántúli üledékekről — az újabb szénhidrogén és egyéb mélyfúrások anyagának vizsgálata alapján — mind több részletet ismerünk. A medencét kitöltő üledék származására, lehordási területére — és irányára vonatkozó eddigi ismereteket szeretnénk most a homoküledék nehéz ásvány-vizsgálati eredményeivel, illetve az abból adódó következtetésekkel még kibővíteni. Ezért a rendelkezésünkre álló fúrásanyagokat ilyen irányban feldolgoztuk. Az eredményeket részben táblázatban, részben pedig szelvényekben csoportosítottuk (1. táblázat, és a 2., 3., 4., 5. ábra). Az 1. ábra a szelvények helyszínrajza. Az I. szelvény (2. ábra) Gyoma és Szarvas között húzódik. A szarvasi ártézi kút fúrásban 0-tól 269 m-ig — ahonnan apró és középszemcsés homokmintákat vizsgáltunk — csaknem azonos nehézásvány-összetételű üledékek települnek. Ezeket jellemzi a hipersztén (9,2—16%), a monoklin piroxén, ez uralkodólag augitot jelent (9—17%) és barna amfibol (8,5—14%) együttese. Ez a magmás nehézásvány-összetétel jellegzetes Tisza-vízvidéki származást bizonyít [17, 27, 31], A 269 m alatti szakaszból 520 m-ig vizsgált aprószemcsés homoknak nehézásvány-összetétele eltér az előzőtől abban, hogy a hipersztén szerepe erősen csökken, vagy teljesen el is tűnik (0—1%). A monoklin piroxén és barna amfibol szintén kevesebb, a klorit viszont már több. A gránát változása nem törvényszerű. A mállott ásvány is igen sok (20—30%).' Az 1514 m-től 2400 m-ig tartó összletet Szarvas 3. sz. szénhidrogén-kutató fúrásból vizsgáltuk. A szelvényeken a —500 m alatti részt összevontabban ábrázoltuk ! Ezek magminták voltak, amelyet az 1. táblázatban ,,M" betű jelöl. Az első szelvényben (2. ábra) a szarvasi fúrásból 1514 m mélységtől (—1400 m-től) végig apróés középszemcsés homokkő került elő. Ezeket nehézásvánv-vizsgálathoz fagyasztással lazítottuk és apróztuk fel. Az O.K.G.T. Geológiai Laboratóriumának vizsgálatai szerint Szarvason 790 m-től 1580 m-ig felsőpannon, innen 2320 m-ig pedig alsópannon üledékek vannak [20]. Ezek szerint a most vizsgált szénhidrogénkutató fúrás mintái uralkodólag a felső- és alsópannon rétegekből valók. A nehézásvány-összetételüket az uralkodó klorit jellemzi (51—93%), a legalsó, 2390 m-ből származó alsópannon alatti rétegek kivételével. Az utóbbi mintában az elváltozott, mállott ásványok érnek el 93%-ot. Az uralkodó klorit mellett egyes esetekben, mint pl. az 1750—1800 m között a kalcit és dolomit fordul elő nagvobb százalékban (18%)Az összes előforduló ásványfajta, számát tekintve is kevesebb, mint az előző szintben. Az említett ásványokon kívül alig található még
