Hidrológiai Közlöny 1966 (46. évfolyam)

1. szám - Dr. Alföldi László: Hévízfeltárási lehetőségek a Kisalföld középső részén

Dr. Alföldi L.: Hévízfeltárási lehetőségek a Kisalföld középső részén Hidrológiai Közlöny 1966. 1. sz. 13 elemzése során az eddiginél pontosabb képet is valószínűsíthetünk, amit a VII. szelvényvázlaton ábrázoltam is. A részletesebb térképen ugyanis jól látszik, hogy a mosonmagyaróvári regionálisabb mágneses anomáliára a várostól K-re, pontosabban Horvátkimle Ny-i határában egy erőteljes lokális maximum anomália települ. A jelenséget kétféleképpen értelmezhetjük. Gondolhatunk arra, hogy egy nagyobb méretű fiatal bázisos magmabenyomulás és a belőle kiágazó vulkáni kezdemény van a mélyben. A legutolsó felszakadást figyelembe véve azonban ebben az esetben feltűnő geotermikus anomáliát kellene ugyanitt észlelnünk. Valószínűbbnek tartjuk azt az általunk ábrázolt feltevést (12. ábra), hogy a kiterjedt mágneses anomália egy idősebb gabbrótömeget jelez, amelyet fiatal bazalt tört át, és azért itt, mert a tektonikai térképvázlat szerint a várostól K-re több különböző értékű szerkezeti vonal találkozik. Idős felszíni gabbró van a Vashegyen [6]. Ugyanilyen meggondolás alapján jelöltem a III. szelvényvázlaton Kolarovo (Guta) környékére mélybeli bázisos intruziót. Hévízfeltárási lehetőségek A Kisalföld szerkezetének eddigi ismeretében a hévízfeltárási lehetőségeket közelítőleg felvázolhatjuk. Láthatjuk, hogy Győr és Mosonmagyaróvár lényegesen különböző szerkezetű és mégis sok tekintetben hasonló, mert mindkét város fő szerkezeti vonal közelében, vagy éppen azon fekszik. Győr. Győr hévízfeltárási lehetőségei egy 2000 méteres mélyfúrás adatai alapján ismertek. A győri fúrásban a hévízfeltárásra optimális alsó- és felsőpannon határt őslénytani alapon nem, kőzettani és vízkémiai alapon azonban meg lehetett állapítani. Gőbel E. az alsó — felsőpannon határt 1787 m-ben jelölte. Ezt jó közelítésnek tartom, mert a rétegpróbák vízelemzési adatai is igazolják. Az I. sz. próba az 1912,5—1925,0 m-ben levő réteget vizsgálta, a víz kloridtartalma 2250 mg/l volt, vagyis típusosán alsópannon jellegű víz. A II. sz. próba során 1789,5—1854,0 m közötti rétegek vizében már 160 mg/l a klórtartalom. Végül a III. sz. rétegpróba már 1512,5 és 1576 m között a biztosan felsőpannon rétegek vizében esak 13,0 mg/l klórt mutatott ki. Kétségtelen, az I. rétegpróba már alsópannon, a III. csak felsőpannon rétegeket érintett, a II-nál viszont alsó- és felsőpannon együttes vizsgálata valószínű, vagy átmeneti rétegekről van szó. A vízelemzési adatok alapján a határ kissé mélyebben van. Ha pedig figyelembe vesszük, hogy 1800 m-től lefelé a márga mennyisége, legalábbis időszakosan, több, akkor a határt 1800 m-nél mélyebben nemigen jelölhetjük ki. Érdemes a rétegsort a porózus rétegek menynyiségi aránya szerint is megvizsgálni (Bélteky L. módszere). A homokrétegek vastagsági arányát száz méteres mélységközönként vizsgálva szembetűnő, hogy egyetlen kivételtől eltekintve a homokrétegek részesedése 30% alatt maracl. 500 m mélységig egyenletesen 30%, 500 és 600 m között 21% és 1000 m-ig a 15%-ot is csak egyszer éri el. 900— 1000 m között pedig porózus réteg nincs. 1000 intői 1100 m-ig maximális értékként 40%-ot ér el, majd 1500 m-ig ismét kevés a homok. Meglepő, hogy 1500 és 2000 m között végig aránylag homokos a rétegsor, ami azt jelenti, hogy karottázsszelvény alapján a korhatár jelen esetben nem jelölhető ki, mert az alsópannon felső része is homokos. A homoktartalom aránya alapján azt is állíthatjuk, hogy Győr a felsőpannonban a medence szegélyétől távolabb helyezkedett el. A Rába vonal mentén a pannon emeletben tehát lényeges diszlokáció nem valószínűsíthető és a pannon süllyedék, mint ismeretes, K felé a Középhegység határvonaláig terjedt. A felsőpannon rétegek vastagságkülönbségeit az egykori medencehelyzet és jelentős mértékben a pliocén utáni feldarabolódást követő letárolás mértéke határozta meg. Ebből következik, hogy a város területén fúrásban a porózus rétegek jelentős növekedésére nem számíthatunk. K felé a homoktartalom kismértékű növekedése várható, viszont az alsó — felsőpannon határ 100—200 méterrel kerülhet magasabbra, ami különösen fűtővízellátás tekintetében kedvezőtlen lehet. Lehetséges, hogy a karsztosodott mezozoos alaphegység kb. .2500—2800 m mélységben elérhető, melyből már legalább 90 °C kifolyó víz lenne termelhető. Az ilyen jellegű fúrás kijelölését azonban megnehezíti, hogy a rátolódási vonal helyzete pontosan nem jelölhető ki és nem tudjuk, hogy vajon Győrtől kissé keletre vagy kissé nyugatra húzódik-e, azt sem tudjuk határozottan, hogy lapos dőlés menti rátolódás vagy meredek dőlés menti feltolódás történt-e, ami azt jelenti, hogy a kristályos képződmények alatt a valószínűleg mezozoos karsztos kőzetek esetleges mélységét még nem is becsülhetjük. A város Ny-i és E-i szegélyén a hévíztartó képződmények 2000 méteren belül valószínűleg mindenhol elérhetők. Az északi szegélyen viszont mélyebb helyzet is valószínűsíthető, ami fűtővíztermelésre kedvezőbb. Mosonmagyaróvár. Mosonmagyaróvár lehetőségeire vonatkozóan a legközelebbi támpont a Mihályi 4. sz. fúrás. Karottázs mérések alapján az alsópannon felső határát 2000 méterben jelölték ki, mert ennél mélyebben a karottázs szelvény főleg vastag márgasorozatot jelez. Érdemes összehasonlítani a mihályi és a győri fúrás felsőpannon rétegsorát. Feltűnő a homokrétegek %-os növekedése, ami az egykori medenceszegély relatív közelségét jelzi. 300 és 1600 m között száz méteres mélységközönként a homok vastagsága 25 és 60% között változik, sőt az átlag 44%. Ezen a szakaszon a vízfeltárási lehetőségek kedvezőek és a vastag homokrétegek is gyakoriak. 1600 és 1700 m között a homokréteg vastagsága hirtelen 15—16%-ra csökken és csak 1900 és 2000 m között növekszik, de akkor is csak 28%-ra. Ezen az alapon az alsó- és felsőpannon határt, legalábbis ami az átmeneti képződményeket illeti, már 1600—1650 méterben kijelölhetjük. Ha viszont az így kijelölt határt egyeztetve, a két fúrás 100 méteres mélység-