Hidrológiai Közlöny 1965 (45. évfolyam)

2. szám - Szászhegyi Pál: A vízgazdálkodás a mezőgazdaság szolgálatában

58 Hidrológiai Közlöny 1965. 2. sz. Szászhelyi P.: A vízgazdálkodás a mezőgazdaság szolgálatában Az új öntözőtelep-építés és berendezés éves üteme az alábbiak szerint alakult : 19G1. évben 46 000 kat. h (tényszám) 1962. évben 100 000 kat. h (tényszám) 1963. évben 176 000 kat. h (tényszám) 1964. évben 130 000 kat. h 1965. évben 48 000 kat. h (tervszám) Összesen: 500 000 kat. h A ténylegesen öntözött terület 1963-ban — az 1960. évi 164 600 kat. h-hoz képest — összesen 468 400 kat. holdon folyt, amelyből a szocialista szektor öntözése 458 700 kat. h, tehát az egyéni termelők öntözése elenyésző. A nagyarányú terü­leti fejlesztés mellett az öntözés az utóbbi évek­ben minőségi fejlődésen is átment. Ezt legjobban az öntözött növénykultúrák szerkezetében bekö­vetkezett kedvező változás tükrözi. Az 1960. évi 49 200 kat. h-as rizstermeléshez képest, mely az öntözött területnek még mindig 30%-át jelentette, 1963-ban már csak 33 100 kat. h-on folyt rizstermelés, 7 %-osterületi részesedéssel. .Jelentősen nó'tt a szántóföldi területek, főképpen a szántóföldi takarmány és kapásnövények aránya. Az összesen öntözött területnek — az 1960. évi 32%-ához képest, 1963-ban már 57%-át kép­viselte. Előrehaladás történt a zöldségöntözésben és növekedett az öntözött rét-legelő területek nagysága is. Jelentős fejlődést mutat a gyümölcs és a szőlő öntözése, különösen az alföldi és dunán­túli újtelepítésű gyümölcsösökben és csemege­szőlő-telepeken . A fejlesztés lehetőségét és szükségét vizsgálva, az egyes növénykultúráknál : — A rizsöntözés a lecsökkent és a jelenleg 33 000 kat. h stagnáló területe ellenére a rizsterme­lés technológiája terén közelmúltban elért eredmé­nyek (újfajta vegyszeres gyomirtás, műanyagfólia, új hazai minőségű fajta stb. alkalmazása) folytán itt is mennyiségi és főleg minőségi növelés lehet­séges. — A zöldségkertészeti növények, gyümölcs és szőlő, a szántóföldi kultúrák közül elsősorban a vízigényes takarmányos kapásnövények öntö­zésénél a fajlagos hozamnövelés mellett további területi kiterjesztése is indokolt. — A rét-legelő öntözés fontosságát külön is ki kell emelni, mert a 2,4 millió kat. hold kiterje­désű rét-legelőterületünk a jelenlegi összes szálas­takarmányterületnek mintegy 70%-a, de a rajta nyert takarmány csak 30%-át teszi ki takarmány­termelésünknek. Tehát a jelenlegi 65 000 kat. h-as rét-legelőterület nagyobb arányú kiterjesztése a legnagyobb tartalékként áll rendelkezésre a nagy tömegű és olcsó takarmány előállítására. Az öntözési módok arányát tekintve, az utóbbi években a felületi öntözéshez képest rohamosan növekedett az esőztető öntözés aránya. 1960-ban az esőztetéssel öntözött terület 43 600 kat. h volt, az összes öntözés 26,4%-a. 1963-ban ez 296 800 kat. h-ra növekedett, 63%-os részesedési aránnyal. A gépi öntözés térhódítása egészséges jelenség. Az adagolandó vízmennyiséget pontosabban lehet szabályozni a talaj és a növény igényei szerint, kisebb vízmennyiségek takarékos felhasználásával 8. ábra. A kalocsai esőztető öntözőrendszer déli szivattyú­telepe (Foto : MTI, Jármai Béla) <t>uzypa 8. lOncHaH nacocnan cmamfUH dojtcdeeaAbHoü opocumeAbHoü cucmeMbi e KaAoia Abb. 8. Südpumpwerk des Beregnungssystems Kalocsa lehet az öntözést megvalósítani. Mindebből azon­ban helytelen volna az esőztető öntözési mód ki­zárólagosságára következtetni. Az előnyök mel­lett az esőztető öntözés nagv beruházás-, energia­és anyagigényessége, a felületi öntözésnél jóval magasabb üzemelési költsége is arra int, hogy nem lehet egyetérteni a felületi öntözést lebecsülő, háttérbe szorító nézetekkel. Erre mutat az is, hogy iparilag fejlett, nagv öntözési kultúrával rendelkező országokban jóval kisebb az esőztető öntözés aránya, mint nálunk. Pl. Olaszországban az öntözéseknek mindössze 15%-a esőztető öntö­zés. Mindkét öntözési módnak megvannak az előnyei és a hátrányai. Ahol kellő mennyiségű víz áll rendelkezésre, továbbá a domborzati és talajviszonyok is megfelelőek, a kevesebb beruhá­zást igénylő és főleg olcsó üzemű felületi öntözési módok alkalmazása indokolt. Az ettől való tar­tózkodást a felületi öntözés korszerűbb módszerei­nek kialakításával különösen a tereprendezés, a vízvezetés és szétosztás vonatkozásában, álta­lában a műszaki fejlesztés meggyorsításával el lehet oszlatni. Az esőztető berendezések iránti igényt elő­segítette az a műszaki fejlődés is, ami az esőztető gépek hazai gyártásában is jelentkezett, az utóbbi években kialakultak a jobb hatásfokú szivattyús­gépcsoportok, a szórófejek, és a csövek gyártásá­ban is javulás következett be. Az esőztető öntözés továbbfejlesztése azonban már nem a kis- és közép­üzemek méreteinek megfelelő, gyorsan elhasz­nálódó, igen munkaigényes hordozható berendezé­sek felé irányul. A műszaki fejlesztés célja a nagy­üzem igényeihez jobban igazodó, földbeépített csőhálózati rendszerrel ellátott egy nyomásköz­pontú nagy telepek, újabban pedig automatikus működésű szivattyútelepekkel táplált több ezer holdas kiterjedésű esőztető öntözőfürtök, öntöző­rendszerek kialakítása (S. ábra). Ez utóbbiakra példa a Balatonaligán, Kalocsán és a debreceni löszháton, Nagyhegyes térségében megépült, il­letve épülő korszerű, nagyüzemű esőztető beren­dezés (9. ábra).

Next

/
Thumbnails
Contents