Hidrológiai Közlöny 1965 (45. évfolyam)

12. szám - Egyesületi és műszaki hírek

568 Hidrológiai Közlöny 1965. 12. sz. Érdi S.: Vizsgálatok a Tortyogói-vizmű felújításához Zufluss von Niederschlagwasser sowolil von den höher liegenden Gebieten des Perms über die tiefliegenden Berührungsflachen als auch durch die Schichtenaustritte des Brunnengebiets rechnen kann. Diese Art der Speichung konnte uucli mit verschiedenen Verfaliren der Wasserhaushaltsuntersuchungen nachgewiesen werden. Die Brunnen sehlagen drei untereinander liegende Wasserstockwerke an. Ilire Druckverháltnisse sind unterschiedlich, und zwar steigt der Wasserspiegel der seichteren Brunnen höher, nahez.u bis zur Gelándehöhe an, wáhrend der Wasserspiegel in den tiefern Brunnen tief unter dieser bleibt. Seit dem neben dem altén Brunnen mit Schlitzrohren ohne Filtergewebe zahlreiche mit Filtergewebe umhüllte Brunnen abgeteuft worden sind, steigt die Summe der Depressionen stürmisch an. Der Grund hierfür war wahrsoheinlich in erster Reilie der zunehmende Brunnenwiederstand, nicht aber der Aufbrauch des dynamischen oder elastischen Wasserdargebots. An 27 Brunnen wurdeneing ehendo Untersuchungen durehgeführt, die den Nachweis erbrachten, dass 21,3% der gesamten verrohrten Lángé, d. h. 28% der gesamten Filterlánge versandet sind. Die Ursache hierfür liegt einerseits in der schlechten Filterung der alten Brunnen, andererseits in ihrer Alterung. Auch konnte nachgewiesen werden, dass bei Brunnen mit langer'Fiit erfláche der überwiegende Teil des Wassereintritts auf der oberen Filterfláche erfolgt und dass ein grosser Teil der zu langen Filterfláchen überhaupt nicht arbeitet. Egyesületi és műszaki hírek Rovatvezető: VÁGÁS ISTVÁN Lápkutató Kongresszus Keszthelyen Az 1965. szeptember 12. és 17. között Keszthelyen megtartott IX. Lápkutató Kongresszus a keszthelyi Agrártudományi Főiskola és a Nemzetközi Tudományos Lápkutató Társaság közös rendezésében, nagyarányú nemzetközi összefogás eredményeként jött létre. Az általában kétévenként ülésező kutatótársaság idei kongresszusa iránt olyan nagy érdeklődés nyilvánult meg, hogy azon 21 nemzet, kereken 140 tudományos referátummal szerepelt, a külföldi résztvevők száma 300 körül volt. így csak négy szakirányú és egy plenáris szekció egyidejű üléseivel és több szimpozionnal sikerült a kiterjedt programot lebonyolítani, amely főleg hidrológiai és balneológiai szempontból volt számunkra jelentős. A négy szekció az egész jelenlegi lápkutatás irányzatait jól tükrözi. Az első az alapkutatásokat — így a geológiai és talajtani kutatásokat ölelte fel. Egyik főfeladata a lápkutatás nemzetközi terminológiájának egységesítése, a fogalmi téren még fennálló eltérések kiküszöbölése. Ezért a tudományos tanács 22 nyelvű „lápszótár" kidolgozását határozta el; a talajtani vonatkozások feldolgozására Kubiána professzort kérik fel. A szintén az alapkutatások szektorába tartozó hidrológiai és kémiai előadások elsősorban az állandó vízborítás feltételeit vizsgálták; szó esett a tőzegben levő humuszanyagok kémiájáról, a lápból kisajtolt „feketevizekről", s a tőzeges alkatrészek hasznosíthatóságáról. A lápok egészségügyi hasznosítását tárgyaló második szekció előadásai a hazai balneológia szempontjából voltak igen fontosak, mivel egyrészt a külföldi kutatások eredményei alátámasztották a magyar ku tatók (Schulhof, Richter, Strecker, Tóth, Gyimóthy és mások) eredményeit, másrészt, mivel országunk gyógyhatású iszapokban való gazdagsága kiterjedtebb gyógyászati alkalmazást tesz e téren is lehetővé. Schulliofnak a hévízi tó iszaprészecskéket tartalmazó gyógyvízének speciális hatásáról már korábban is leszögezett megállapításai többek közt Zsiray, Strecker, Gyimóthy megfigyeléseiből kaptak újabb igazolást. E szerint a hévízi tóéhoz hasonló közömbös hőmérsékletű egyszerű melegfürdőkkel, vagy borogatásokkal a vérkép azonosértelmű elváltozásait másutt nem sikerült elérni. A megfigyelések a tóvíz és iszap komplexen jelentkező hatásairól további kutatásokra ösztönözhetnek a hévízi iszap sokoldalú, véglegesen még le nem rögzített indikációs területe tekintetében. Éppen e sokoldalúságnak egyik bizonyságát adták Streckernek a gynekológiában a hévízi iszappal évek óta végzett vizsgálatai és Tóthnak a stomatobalneológia terén a( fogínykezeléseknél) elért kedvező eredményei. Az iszap nőgyógyászati alkalmazásának nagy jelentőségét több külföldi orvosnak, így K. Heyrofsky-nak és L. Glassmik tapasztalataiból is meg lehetett állapítani, főleg a meddőség terápiájában, ahol az iszapkezelés a fürdőés hormonkezeléssel igen jól kombinálható, s többnyire operatív beavatkozásoknál is kedvezőbb hatású. A zágrábi Hazain által ismertetett vizsgálatok az iszapoldatoknak az idegrendszert befolyásoló hatását hozták előtérbe, ami fizikai munkában túlerőltetett munkásnők ,,habilitációjá"-ban — a munkaképesség fenntartásában — gyógyhelyen kívüli kezeléseknél vezetett jó eredményekre. Magyar szempontból jelentősek voltak a mezőgazdasági és erdőgazdasági láphasznosítást tárgyaló harmadik szekció referátumai, éppen az e tárgyú kutatások és létesítmények kiterjedtsége, fejlettsége, sokszor úttörő jellege miatt. A nyugat-német W. Hadén vitaindító előadása a láptalajok hidrológiai állandóiról hasonló eredményeket mutatott ki, mint Bélák S. és Tóth A. e téren végzett kutatásai. (A vízkapacitás térfogatszázaléka pl. 60% körüli értéknek adódott, a hasznos víz 40—45 térfogatszázalék volt.) Stefanovits részletesen tárgyalta a hidrológiai viszonyok kapcsolatát a lápképződéssel, Entz B. a balatonkörnyéki berek vizek kémiáját mutatta be, Dvorák a csehszlovák humolittelepeknek forrásvizek összetételével való kapcsolatait, Reinhard az NDK-beli lápterületek glaciális vonatkozásait, az osztrák Lechleitner pedig a „feketevizek" ásványvízjellegét tárta fel. Az öntözés szempontjából új eredményeket mutatott be több előadás. így Bélák S. a hazai lápok vízrendezésével kapcsolatban kimutatta, hogy csak tavasszal kell a lápot vízteleníteni, nyáron ugyanazokon a csatornákon keresztül altalaj öntözésre van szükség, mivel a láptalaj csak 40 cm-re emeli a vizet. Fekete Z. magyar viszonylatban ugyancsak azt mutatta ki, bogy a tavaszszal víztelenített lápon a talajvíz nyáron mélyebbre süllyed egy méternél, ami a növénytermesztést lehetetlenné teszi. A berlini Baumann a túlöntözés tápanyagkimosó veszélyét emelte ki, hangsúlyozva, hogy az öntözési normákat nem a növények, hanem a hidrológiai állandók szabják meg. Szabó L., Csetneki I. és Szekrényt B. a keszthelyi lápterületek hidrológiai állandóit s az öntözés ill. víztelenítés elvi alapjait állapítot ták meg. Több részletkérdést tárgyaló külföldi előadó (Puustjavvi, Scholz, Gertel, Stuka) előadásai mellett főleg Tóth A. — egy évtizedes lápkísérleteiből levont — következtetését kell kiemelnünk, mely szerint az eredményes mezőgazdasági láphasznosítás elsősorban a hidrológiai rendezés függvénye. Dr. Bauer Jenő