Hidrológiai Közlöny 1965 (45. évfolyam)

12. szám - Reményi Péter–dr. Szabó László–Szalay Éva: A Pécsi medence talaj- és rétegvizének utánpótlódása

558 Hidrológiai Közlöny 1965. 12. sz. Reményi P.—Szabó L.—Szalay É.: A Pécsi-medence értékét. Az ígv nyert adatok alapján, de elsősorban a talajvíz készletváltozásának jellegétől függően a téli és nyári időszakok lehatárolhatok voltak. Példaként a 4. táblázatban a kitermelt vízmennyiségeknek, az 5. táblázatban pedig a felszíni lefolyásnak a (2) és (3) képletek szerint számított, az 1958—1959 téli félévre vonatkozó értékeit mutatjuk be. Megjegyezzük, hogy ezen idősorból a november 19. és december 14., valamint a január 29. és március 11. közötti időszakok kivételével csapadékos időjárás mutatkozott. Ezt egyébként nemcsak a felszíni lefolyás adatai (5. táblázat), hanem a Tettye-forrás hasznosított vízmennyiségei (4. táblázat) is jól tükrözik. A víz háztartási egyenletet a legkevésbé ismert tagra, a talajvíz feletti talajrétegben (és a termelt növényzetben) tározott vízkészletre megoldva, az egyenlet tagjaira az egyes vízkészlet-növekedési és csökkenési félévek viszonylatában a 6. táblázatban szereplő értékeket kaptuk. A táblázatban 1959— 1960 téli félévének az egy évvel előző időkhöz megfelelő adatához viszonyítva kisebb párolgási vesztesége az időkhöz legmelegebb hónapjának — az ájirilisnak — a hiányával magyarázható. A nagyobb vízkészletnövekedések viszont az átlagnál csapadékosabb időjárással indokolhatók. A csapadéknak a vizsgált 18 hónapos időközre számított 50 évi átlaga a Pécsi-medencében 1038 mm. A ténylegesen lehullott csapadék ennél 72 mmrel, vagyis mintegy 7%-kai volt magasabb. Esetünkben a vízháztartási egyenlet tagjának, vagyis a talajvízben fellépő készletváltozásnak (a dinamikus vízkészletnek) a számszerű meghatározása a leglényegesebb. Ennek értékét a 6. táblázat alapján biztonsággal 16 millió m

3-re vehetjük ami folyamatos vízsugárban 43,800 m?\nap hozamot képvisel. A vízföldtani adottságokat mérlegelve, ennek mintegy 40%-át, azaz — a vizsgálat időszakában kitermelt vízmennyiségeken túl — további 15—20 ezer m

3/nap vízhozamot még kitermelhetőnek tartunk a Pécsi medencéből. Az előző véleményt a rétegvizekkel szoros kapcsolatban lévő és a medence síksági részén kialakult egységes, összefüggő, jó vízvezetőképességű rétegekben tárolt, a peremvidékekről leáramló talajés repedésvizekből, valamint a helyi csapadékbeszivárgásból táplálkozó és nagy területeken felszínközeli talaj víztartomány jelenléte támasztja alá. A vizsgálatok időszakában 1960-ban a Pécsimedencéből kutakkal és a Tettyéből átlagosan kb. 25 000 m

3/nap vízhozamot termeltek ki. Ebből a Tortyogó víztermelése kereken 11 000, a Pellérdikútcsoportté pedig 6 000 m

3/nap volt. Azóta a Pellérdi-kútcsoport víztermelését újabb kutak telepítésével már kb. 13 000 m

3/napra emelték. így az 1960-ban javasolt 15—20 ezer m

3/napos többletből már 7 ezret hasznosítottak. Felhívjuk a figyelmet arra, hogy a Pellérdikútcsoport víztermelésének korlátozott mértékű fokozása mellett az utóbbi években kevésbé fejlesztett Tortyogói-kútcsoport jelenlegi területén még további kb. 4. ezer, a kútcsoport Ny-i irányában történő bővítésével pedig újabb 6—8 ezer azaz összesen még 10—12 ezer m

3\nap vízmennyiség tartós kitermelését tartjuk valószínűnek. Megjegyezzük, hogy a medence statikus vízkészlete a földtani adatok alapján 400—500 millió m

3-re becsülhető. Ezt az alapkészletet legfeljebb a féléves készletváltozási időszakokra kiegyenlítő tározóként vettük figyelembe. A második nagyteljesítményű vízszállító vezeték kiépítéséig tehát — az egyre növekvő vízigények biztosítására —- a helyi víztermelés fokozása javasolható. Ez a megoldás annál is inkább gazdaságosnak mutatkozik, mert a helyileg kitermelt vizek minősége jó, azok az eddigi tapasztalatok szerint vízkezelést nem igényelnek. Az ismertetett vízháztartási vizsgálatok adathalmaza a vízszerzési kérdések taglalásán kívül természetesen számos egyéb, most nem érintett témakör (pl. a lefolyási viszonyoknak a talajfajtájától, a terep esésétől és fedettségétől függő változása, a háromfázisú talajréteg nedvességtartalmának az időjárási elemektől függő változása, stb) részletesebb vizsgálatát is lehetővé teszi. Ezen túlmenően a vízháztartási vizsgálatok nagy előnye — mint láttuk — az, hogy a vizsgált kérdés többoldalú megvilágítására, a folyamatok részletes elemzésére és így az eredmények ellenőrzésére is lehetőséget nyújtanak. összefoglalás Pécs város és a környező ipartelepek fejlesztési tervei szerint az újabb vízigények biztosítására a már meglévő és 40 ezer m

3/nap vízhozamot szállító mohács—pécsi vezetéken kívül egy második, hasonló vízszállító képességű távvezeték megépítése szükséges. Ennek kivitelezéséig — az időközben is növekvő vízszükségletek kielégítésére — a helyi vízszerzési lehetőségek hatékonyabb kihasználását tartjuk gazdaságosnak. A helyi víztermelés alapját képező Tortyogóiés Pellérdi-kútcsoportnál, valamint a Tettye-forrásból jelenleg (1965-ben) átlagosan mintegy 25 000 m

3/nap vízmennyiséget hasznosítanak. A Tortyogói- és a Pellérdi-kútcsoport beszűrözött rétegeinek vízpótlódására vonatkozó szakértői vélemények eltérőek. Többen azt az álláspontot képviselték, hogy a helyi víztermelés káros következmények nélkül már nem fokozható. Az előző kérdések tisztázására az FTI 1958— 1960 évek során a helyi vízszerzések vízgyűjtőterületeit felölelő Pécsi-medencében vízháztartási vizsgálatokat végzett. Ennek eredményeként ide vonatkozóan az alábbiak voltak megállapíthatók : 1. Szerkezeti mozgások következtében a Pécsimedence földtani képződményei között olyan hidrológiai kapcsolatok lehetősége alakult ki, melyek révén a felszíni-, talaj-, karszt- és rétegvizek egymással keveredhetnek. így mind a Tortyogói-, mind a Pellérdi-kútcsoport mélységi vízadó rétegeinek vízpótlódása közvetett úton csapadékból származik. 2. A talajvíznek kb. féléves készletváltozásait alapulvéve vízháztartási vizsgálatokkal megállapítható volt, hogy a helyi vízszervezési lehetőségek kihasználásával a Pécsi-medencéből — a vizsgála-