Hidrológiai Közlöny 1965 (45. évfolyam)

12. szám - Dr. Rétháti László: A talajvízjárást befolyásoló természetes és mesterséges tényezők változásának vizsgálata

536 Hidrológiai Közlöny 1965. 12. sz. Rétháti L.: A talajvízjárást befolyásoló tényezők az ezekhez tartozó, az eltérések négyzetösszegéből számított szórást (cr) mutatja be. A következőkben vizsgáljunk meg két kérdést : a) indokolt-e a vízjárás szabályosságának megfelelően a kutakat két csoportba osztani, b) elegendő-e a 28 évi átlagokkal számolnunk, vagy célszerű az átlagokat naptári évenként is meghatározni ? Az első kérdés vizsgálatához képeznünk kell a 10 szabályos kút összes zl-értékeinek számtani közepót, elvégezve ugyanezen műveleteket a másik 8 kútra is. Majd képeznünk kell az így kapott átlagoktól való eltéréseket, és ezek négyzetét. A számítások eredménye (a részletellet mellőzve) a következő volt : a 10 szabályos vízjárású kútra A

d = 24,7%, a = ±11,8% a 8 szabálytalan vízjárású kútra A

á = 28,6%, o = ±15,1%, ami azt bizonyítja, hogv a kutak csoportosítása indokolt, mivel ezzel a szórás 22%-kal csökkenthető. Ami a második kérdést illeti, arra vonatkozóan a 4. táblázat ad feleletet. Az egyes naptári évekre kapott átlagos a értékek nagymértékben eltérnek a 28 évi átlagtól (a 24,7%-tól), a szórásértékek átlaga pedig % = ±9,2%, vagyis a megbízhatóság további 17%-kal növelhető. A jelek szerint a mélység hatását a relatív értékek képzésével sikerült kiküszöbölnünk : a 4. táblázatból kiválasztva az 5 magas KOV-ű kutat, ezek átlagos (/•értékeinek átlagára 26,4%, az alacsony KOV-ű kutakra 24,4% adódik, az eltérés tehát lényegtelen. A szórás értéke sajnos így is elég nagy, egyetlen év relatív maximumának és minimumának ismeretében a szélső vízjáték általában csak ±50% pontossággal határozható meg. Legyen pl. egy 1963-ban telepített megfigyelőkút évi két szélső vízállása —214 és —276 cm, akkor a több évtizedre várható szélső vízjáték valószínű értéke : 276 — 214 — = 194 cm, 0,32 m HERCEGSZÁNTÓ (-490) 226. NAEYII/ÁN (+401) vagv a szórást figyelembe véve 62 = 281 és 62 148 cm 0,32 — 0,099 0,32 ± 0,099 közötti érték (mint ismeretes, annak valószínűsége, hogy a szélső vízjáték 281 cm-nél nagyobb vagv 148 cm-nél kisebb legyen, kb. 32%). Gyakoriság és tartósság Egyes feladatok megoldásához feltétlenül iskell egy-egy talaj vízállás gyakoriságát. szintet meghaladó vízállások 16 14 12 10 8 6 4 2 0 2 4 6 Gyakoriság, [Y.] Gyakoriság, [7.] 6. ábra. A 999. és 226. sz. kút gyakorisági görbéje 0ueypa 6. Kpuean noemopaeMocmu ypoeHeü eodbt e ciceancuHax .Na 999 u 226 Abb. 6. Hdufigkeitskurve des Brunnens Nr. 999 und 226 mernünk illetve az ezen tartósságát. Az adott területre érvényes gyakorisági és tartóssági görbe előállítására igen ritkán van lehetőségünk. Ritkán vagyunk ugyanis abban a szerencsés helyzetben, hogy a vizsgálati helv közelében 20—25 éve észlelő megfigyelőkutat találjunk. Ennek hiányában — eddigi vizsgálataink során — meg kellett elégednünk az ásott kutak, pincék adataiból értékelt maximális és minimális talajvízszint ismeretével. A több évtizede észlelő helyi megfigyelőkút adatsorát más — ezzel egyenértékű — adathalmazzal vagy összefüggéssel nem tudjuk helyettesíteni. Egyes műszaki kérdéseket ennek ellenére még akkor is jobban meg tudnánk oldani, ha a gyakorisági és tartóssági görbét legalább közelítőleg ismernénk. A vizsgált 18 kút gyakorisági görbéjét felrajzolva azt tapasztaljuk, hogy ezek igen nagv mértékben különböznek egymástól. Eleve nem egyező a „függőleges" intervallum (a szélső vízjáték) nagysága, de nagy szórást figyelhetünk meg ezen túlmenően is : egyes görbék súlypontja az alacsonyabb, másoké a magasabb vízállások tartományába esik. Ha egy átlagos ,,jelleggörbét" akarunk előállítani (az adott körülmények között nagyobb célt nem is tűzhetünk magunk elé), két feladatot kell megoldanunk: a) a vízállás-intervallumokat függetlenítenünk kell a szélső vízjátéktól. b) a vizsgálatból ki kell zárnunk a „szabálytalan vízjárású" kutak adatsorát. Mindezt úgy érhetjük el, hogy a vízállások abszolút értékei helyett azoknak a szélső vízjátékhoz viszonyított értékeivel számolunk, másrészt, hogy az átlagképzésbe csak a 3. táblázatban feltüntetett kutakat vonjuk be. A kút szabálytalan vízjárásának következményeire a 6. ábra mutat rá. A 999. és 226. sz. kút 1936—63 között észlelt vízjárása a 3. ábra tanúsága szerint igen szabálytalan, amit az átlagtól vett eltérések 28 évi előjeles összege (—490 és ±401) is bizonyít. Ennek következménye, hogy a 999. sz. kút gyakorisági görbéjében az alacsony, a 226. sz. kút görbéjében a magas vízállások vannak túlsúlyban. Az intervallumok nagyságát 5%-ra vettem fel. A határok kijelölésére a 234. sz. kúttal végzett számításokat mutatom be példaként. A szélső vízjáték 504—151 = 353 cm volt ; ennek 1/20-ad része 17,65 cm. Az első intervallum tehát 151— 168,65, a második 168,65—185,30 cm sit. Az első intervallumhatárt így 168 cm-ben, a második felső határát 169 cm-ben, alsó határát 185 cm-ben célszerű felvenni, így a szakaszokra való bontás