Hidrológiai Közlöny 1965 (45. évfolyam)

11. szám - Bélteky Lajos: Magyarország ipari jelentőségű porózus hévizes víztartói

516 Hidrológiai Közlöny 1965. 11. sz. Bélteky L.: Magyarország hévizes víztartói mutatják a porózus rétegek megoszlását és összvastagságát [4]. A két gyulai nagymélységű fúrás távolsága pl. kb. 2 km, a karotázsszelvények mégsem mutatnak nagy hasonlóságot. Gyulán egy másik, négyes szelvény is bizonyítja ezt (3. ábra). Nevezetesen a fürdő területén, az 1. sz. kúttól kb. 120 m távolságban mélyítettek egy 950 m-es másik fúrást is. A 3. ábrán látható, hogy ebben a fúrásban a porózus rétegek néhány m-es szintkülönbséggel s vékonyabb kifejlődéssel jelentkeztek. Van ezenkívül természetes gamma szelvényünk 700 m-ig egy harmadik fúrásról is, melyet a negyvenes évek elején fúrtak le 1138,7 m-ig, kb. 300 m-re másik irányban az 1 sz. kúttól. A 4. szelvény a kertészet kútjának rétegződését mutatja. Ennek a négy kútnak a karotázsszelvénye ugyancsak igazolja azt a fenti megállapítást, hogy a felsőpannon üledékes rétegsor már kis távolságon belül is nagyon változó. Ha azonban 500 m-es mélységszakaszonként összevonva vizsgáljuk és hasonlítjuk össze a víztartók teljes vastagságat (4.ábra), az eltérés már sokkal kisebb. A két gyulai fúrás 500 m-es mélységszakaszaiban pl. csak 3—4 százalékos eltérések vannak a porózus víztartók összes vastagságát illetően, a teljes mélységre vonatkoztatva pedig a százalékos értékek közti különbség 0,2%-ra zsugorodik. Az is jól látszik az összevont karotázsszelvényekből, hogy a homokosodás mérve és helye a felsőpannonban is nagyon különböző és az általános megállapítás ellenére nem minden tájegységen a két pannon alemelet határán vannak kifejlődve a legjobb víztartók. Az előbbi megállapításokat és a gyakorlati tapasztalatokat figyelembe véve — véleményem szerint — a tájegységenként szerkesztett összevont szelvények, a lépcsős ábrák mégis alkalmasak arra, hogy jellemezzék az egyes tájegységek ipari típusú víztartóinak mélységbeli elhelyezkedését, a víztartók összvastagságát, ennek következtében bizonyos nagyságrendű tájékoztatást adjanak a tájegység terméGyu/a fürdő I. 25 Gyula kertészet 4. ábra. Porózus víztartók összvastagsága a két gyulai /lírásban 500 m-es mélységszintenként Puc. 4. CyMMapnaa MoufHocmb nopucmbix eodonocmix nnacmoe e deyx öypenunx e z. Rw/ia, e zopu30Hma/isix 500 M Abb. 4. Gesamtmáchtigkeit der porosén Wassertráger in den beiden Bohrungen zu Gyida, je Tiefenschichten von 500 m szetes vízkészletéről. Szükségesnek tartom azonban hangsúlyozni, hogy a tájegységek összevont szelvényei ezenkívül főleg relatív összehasonlításra alkalmasak s pontosabb értékelésre az ország területét a vízföldtani tájegységeknél is kisebb területekre osztva kell majd feldolgozni. A regionális tervek készítésénél és a különböző célú vízmérlegek összeállításánál azonban a bemutatott ábrázolás — véleményem szerint — elég jó tájékoztatást nyújt. így pl. arról is, hogy mennyi a tájegység természetes hévízkészlete, továbbá, hogy a jelenlegi vízhasználatot és a perspektivikus vízigényt is számításba véve a vízszükséglet a mélységi víztartókból kielégíthető-e, tehát hogy a terület vízmérlege hiányt mutat-e vagy felesleget. Az 500 m-nél mélyebb ipari jelentőségű porózus víztartók térfogata Mint már az előbbiekben is szó volt róla, a természetes vízkészlet kiszámításához első feladat megállapítani, kiszámítani a porózus víztartók összes térfogatát. A víztartók összes vastagsága 100 és összesítve 500 m-es mélységszintenként a lépcsősábrákról tájegységenként leolvashatók (2. ábra). Vannak azonban tájegységek, amelyeken belül csak kisebb területeken vannak a különböző mélységszintek kifejlődve. Jellemző példa erre a 42. sz. tájegység, ahol megtalálható mindhárom féle csíkozás és jelentős területen a felsőpannon fekümélvsége íiem éri el az 500 m-t. A mennyiségi értékek pontosabb megállapítása céljából minden egyes tájegységen meghatároztam km

2-ben a különböző mélységszakaszok kiterjedését, területét, ezután pedig a tájegységeken lemélyített, túlnyomóan szénhidrogénkutató fúrások karotázsszelvénye alapján megállapítottam 500 m-es szakaszonként az ipari típusú porózus víztartók átlagos vastagságát, majd ebből és a mélységszakaszhoz tartozó területrész nagyságából kiszámítottam a porózus víztartók összes térfogatát km

3-ben. Az így nyert adatokat tájegységenként az 7. táblázat foglalja magába. A táblázat jobb oldalán feltüntettem a mélységszakasz víztartóiból termelő hévízes kutak számát és vízhozamát is liter/percben, továbbá 100 éves időtartam alatt km

3-ben. Mivel az 7. táblázat ilyen alakban történt összeállítása az 500 m-es mélységszakaszokban levő víztartók áttekinthető összegezését nem teszi lehetővé, a 2. táblázat segítségével országrészenként külön összegezhető a különböző mélységszintek ipari típusú porózus víztartóinak térfogata. A hézagtérfogat a tapasztalati adatok alapján a felsőpannon homokkő és homokrétegekben 20—35%-ra tehető. Az üllési fúrásokból vett magmintákon végzett laboratóriumi vizsgálatok is ezt igazolták. Ezek alapján biztonságosan 25% átlagos hézagtérfogattal lehet számolni s ezzel a természetes vízkészlet a kötött vízzel együtt kereken 2115 km

3. A hézagtérfogat és a kötött víz különbsége jelenti a produktív, a kitermelhető vízkészletet, másszóval a vízleadó képeséget. A hazai kutatók a hézagtérfogatnak 20—25%-át tekintik kitermelhetőnek. 25%-kal számolva a 2. táblázatban