Hidrológiai Közlöny 1965 (45. évfolyam)

11. szám - Dr. Lászlóffy Woldemár: A Nemzetközi Hidrológiai Decennium magyar nemzeti munkaterve

Hozzászólások: A Nemzetközi Hidrológiai Decennium Hidrológiai Közlöny 1965. 11. sz. 501 alapvetően hidrológiai. Ám a hidroszféránknak az a csekély töredékű része, amely a hidrológiai körfolyamat révén vízgazdálkodásunk számára elérhető vagy felhasználható, a légkör legfontosabb vendéganyagaként, és a légkör troposzférájában lejátszódó folyamatok szállítmányaként teszi meg hosszabb vagy rövidebb útját a világtengerek felszínéről a szárazföldek belsejébe. Jelenlétével döntő mértékben módosítja Földünk légkörének energia-háztartását, halmazállapotváltozásaival pedig a földfelszín hőháztartását. A földfelszín és a légkör kölcsönhatása következtében előálló időjárások rendszere — s ezt nevezzük mi éghajlatnak., — szabja meg aztán végeredményben a földfelszín vízháztartását: a Föld minden egyes pontjának vízmérlegét, ennek a Föld különböző tájain a természetes évi periódusban mutatkozó deficites vagy fölösleggel záruló jellegét. Nyilvánvaló tehát, ha ennek a Hidrológiai Dekádnak az alapvetően hidrológiai érdekeltsége mellett — hogy ezzel a nem nagyon természettudományi terminológiába tartozó kifejezéssel éljek — második számú „főrészvényese" nemcsak a szűkebb értelemben vett hidrometeorológia, hanem maga a teljes meteorológia tudománya is, valamennyi ágazatával együtt. Ebből azonban természet szerint következik az is, hogy ha a Hidrológiai Dekád során végzendő kutatások eredményeként akár elméleti, akár metodikai téren új ismeretekkel gazdagodik a meteorológia — és itt talán elegendő a szinoptikában a csapadék mennyiségi és minőségi előrejelzésének még sok, tisztázásra váró elméleti és módszertani kérdéseire utalnom, — annak a társ- vagy rokontudományok közül elsődlegesen a hidrológia látja hasznát, a hidrológiai előrejelzések — iigy gondolom — szintén bő problematikájú területén. De nemcsak a praktikumot közvetlenül szolgáló kutatómunka terén vannak bőségesen közös problémáink, — amelyeket a Dekád itt ismertetett programja természetes hangsúllyal a szorosan vett hidrometeorológia területéről sorol fel, — akad még szép számmal az eredmények megoldásában a hidrológia és meteorológia feltétlen együttműködését megkívánó feladat az alapadatok gyűjtésében s a helyzetképek és kataszterek kidolgozásában is. Az önálló magyar meteorológiai szolgálat néhány év híján százesztendős múltra tekint vissza. Nem egészen két évtizeddel kevesebbre a hidrológiai szolgálat. Hidrológiai és meteorológiai alapadatok gyűjtése terén, de — hála a népidemokratikus államunk nyújtotta tágabb lehetőségeknek — különösen helyzetképek és kataszterek tekintetében a világ számos, nálunk nagyobb államához képest is, jobban állunk. Úgy érzem, a nemzetközi együttműködés során eddig is akadt, ezután is akad adnivalónk módszertani tapasztalatok tekintetében, hidrológiai és meteorológiai téren egyaránt. De — és itt legyen szabad a Meteorológiai Világszervezetnek a Nemzetközi Hidrológiai Dekád programjában vállalt nagyméretű és aktív szerepére utalnunk, — tennivalónk e két említett irányban is bőségesen van. Szolgálatunkra különösképpen ösztönzően hat a Világszervezet Hidrometeorológiai bizottságának, nemkülönben az Éghajlati, valamint a Műszerek és Megfigyelések Bizottságának a meteorológiai szolgálatok állandó fejlesztésére korszerű irányokat kijelölő ténykedése. Aligha szükséges például hangsúlyoznunk, milyen jelentős lépése a WMO Hidrometeorológiai Bizottságának az úgynevezett „nemzetközi referencia-csapadékmérő műszer" létrehozatala, az egyes államokban használatos műszerek és e referencia-műszerek szolgáltatta eredmények összehasonlításának megszervezése. Az adatszolgáltatás pontosabbá-tétele és a nemzetközi méretű, regionális kutatások céljaira való felhasználhatóság fokozása érdekében a magyar meteorológiai szolgálat is bevezette már ezeket az összehasonlító méréseket. Úgy vélem, nem kis jelentőségű ez a munka a magyar hidrológiai kutatások szempontjából sem, hiszen a mintavízgyűjtőkben folyó kutatások eredményeiből nagyobb területre érvényes, illetve általánosítható törvényszerűségeknek a megállapításában az adatok homogén volta alapkövetelmény. Nem szeretném az igen tisztelt Bizottság tagjainak a figyelmét általánosan ismert elvek recitálásával, fölöslegesen igénybe venni. Csupán szolgálatunk nevében annak dokumentálására adtam hangot itt néhány gondolatnak, hogy a magyar meteorológiai szolgálat — már csak a Meteorológiai Világszervezetben vagy a szocialista államok meteorológiai szolgálatainak legutóbbi igazgatói konferenciáján vállalt kötelezettségei folytán is, — de nem utolsósorban a magyar hidrológiai és meteorológiai szolgálat közel évszázados, szoros, és termékeny kapcsolatai folytán is, a maga mérő, adatgyűjtő és feldolgozó, valamint &iífctóó-apparátusával egyetértő helyesléssel, teljes mértékben magáénak érzi a Nemzetközi Hidrológiai Dekád Nemzeti Bizottsága által kidolgozott munkaterv megvalósításában reá háruló feladatokat ; és minden tőle telhetőt elkövet, hogy annak megvalósulása mind az egyetemes, mindpedig a hazai hidrológia, illetve meteorológia számára hathatós, népgazdaságunk javát előbbrevivő ismeretgyarapodást jelentsen. Dr. Entz Béla a biológiai tudományok kandidátusa Közismert tény, hogy ahol élet van, ott víznek is kell lennie. Ezt a gondolatot a biológus szemével úgy szeretném tovább elemezni, hogy ahol víz van, ott életnek is kell lennie, ami másrészről azt jelenti, hogy ahol bármilyen vízzel kapcsolatos kérdés merül fel, a kérdés megoldásánál élőlényekkel mint tényezőkkel — egészen extrém esetektől eltekintve (pl. erősen savas víz +95 C°-os hőmérséklet stb.) •— mindig számolni kell. A felvetett problémakörök szempontjából a vízi élőlények több szempontból jöhetnek tekintetbe. Ezekkel kapcsolatos néhány — véleményem szerint idevágó — kérdést szeretnék felemlíteni. Ismételten felmerült a rendelkezésre álló édesvízkészlet megtartásával kapcsolatban a vízfelületek párolgásának a kérdése. E tekintetben