Hidrológiai Közlöny 1965 (45. évfolyam)

2. szám - Szászhegyi Pál: A vízgazdálkodás a mezőgazdaság szolgálatában

HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 45. ÉVFOLYAM 2. SZÁM 49—96 oldal Budapest, 1965 február VÍZGAZDÁLKODÁS A vízgazdálkodás a mezőgazdaság szolgálatában SZÁSZHELYI PÁL az Országos Vízügyi Főigazgatóság helyettes vezetője A magyar mezőgazdaság szocialista nagy­üzemi átszervezésének kezdeti nehézségein túl­jutva, ma a fejlesztés főfeladata a mezőgazda­sági termelés belterjes irányban való tovább­fejlesztése és ennek keretében elsősorban a biz­tonságos takarmányalapok megteremtése és a talaj termékenységének állandó fokozása. Ezen célok elérésének főbb eszközei : a tápanyagellátás, a szerves- és műtrágyázással párosult korszerű talajművelés, a mezőgazdasági vízgazdálkodás (belvízrendezés, lecsapolás, öntözés stb.), a talaj­javítás, vagyis a komplex melioráció. Az utóbbi évek nagyarányú gépesítése és kemizálása mellett a vízgazdálkodás területén is jelentős változá­sok és intézkedések történtek a mezőgazdaság fejlesztése érdekében. A mezőgazdasági vízgazdálkodás jelentőségét és célját vizsgálva azt a mezőgazdaság alapvető termelőeszközének kell tekinteni, amely a talaj termőképessége fenntartásának és növelésének egyik legfőbb eszközeként szervesen beilleszkedik a mezőgazdasági termelés egészébe. A tápanyag­ellátás és a talajművelés hatalmas tartaléka a termelés fokozásának, azonban ezek hatása is csak az okszerű vízgazdálkodással érvényesülhet. A vízgazdálkodás növeli a közvetlenül ható ter­melési ráfordítások hatékonyságát és fordítva a termelési ráfordítások (agrotechnika) előnyösen befolyásolhatják a vízgazdálkodást. A mező­gazdasági vízgazdálkodás szemléletében és gya­korlatában a korábbiakhoz képest ma a leglénye­gesebb változás, hogy a műszaki, agrotechnikai és biológiai tényezők együttes alkalmazásával kívánja a növény számára a legkedvezőbb élet­körülményeket kialakítani. Mivel az időjárás alapvetően meghatározza a mezőgazdasági terme­lés eredményeit, a felsorolt beavatkozásokkal a termelés érdekében a mezőgazdasági vízgazdál­kodás a természet vízháztartásában is be kell, hogy avatkozzon. Tehát ma a szocialista nagyüzemi mezőgazdaság létrejöttével a fejlesztés érdekében a mezőgazdasági vízgazdálkodás egyfelől a hidro­lógiai, műszaki, másfelől a termelési és közgazda­sági feltételeket és lehetőségeket együttesen vizs­gálja az optimális feltételek elérése érdekében. A talaj optimális vízállapotát biztosító külön­böző vízgazdálkodási beavatkozások között éles határvonalat húzni nem lehet, mert a megvaló­sítást szolgáló eljárások, módszerek és eszközök egyaránt azt célozzák, hogy kiegyenlítsék a meny­nyiségben kevés vagv sok és eloszlásban pedig gyakran kedvezőtlen csapadék hatását. A tartós, biztonságos magas terméshozamok elérése érde­kében szükséges vízgazdálkodási beavatkozáso­kat, illetve azok mértékét az átlagcsapadékok nem jellemzik, mert azok természetben ritkán fordul­nak elő és az egyes évek termelési nehézségeire nem jellemzők. A rendkívüli hazai csapadék­ingadozásokra jellemző néhány meteorológiai állo­más adatsorát az 1. táblázat tartalmazza. 1. táblázat 50 év alatt 50 éves évi átlag egy évi maxi­mum egy évi mini­mum | mm] Békéscsaba 560 857 341 Túrkeve 547 821 343 Szeged 565 867 348 Székesfehérvár 569 818 367 721 1161 458 Az adatokból látható, hogy milyen nagy­arányú eltérések mutatkoznak a sokévi átlagtól és a növényeknek ezeket a szélsőségeket el kell tűrni, ami természetesen mindkét irányban ter­méscsökkenést okoz. A csapadéktól függően vál­toznak a talaj jellemzői, változik a növény fejlő­dése, a szár hosszúsága és vastagsága, összetétele, vagyis minden olyan tulajdonsága, ami a termés­eredményeket, de művelés közben is a termelői munkát még a gépi munkát is befolyásolja. A csa­padékos és aszályos évek csapadékmennyiségének jellemzésére kiragadok néhánv közelmúltbeli ese­tet (2. táblázat). Ezek az adatok is bizonyítják, hogy kor­szerűen belterjes mezőgazdasági termelés csak sok­oldalú, magasszínvonalú vízgazdálkodással valósít­ható meg, mely rugalmasan alkalmazkodik a mező-

Next

/
Thumbnails
Contents