Hidrológiai Közlöny 1965 (45. évfolyam)

11. szám - Dr. Lászlóffy Woldemár: A Nemzetközi Hidrológiai Decennium magyar nemzeti munkaterve

496 Hidrológiai Közlöny 1965. 11. sz. Hozzászólások: A Nemzetközi Hidrológiai Decennium 2. A hidrológus-képzés A hidrológiát ma még általában mérnöki segédtudománynak tekintik. A külföldi műegyetemek nagy részén nem is külön tárgyként, hanem a vízépítéstan keretében oktatják. Á geográfusok és geológusok többnyire csak a természeti-földrajz, ill. az általános földtan egy-egy fejezeteként hallgatják. Ennek ellenére világszerte sokan nevezik magukat hidrológusnak. Pedig gyakori, hogy még olyanok is, akik elmélyült tudásra tettek szert a hidrológia valamelyik ágában, nagyon is egyoldalúak : nélkülözik az átfogó szemléletet. így aztán éppen nemzetközi viszonylatban fordul elő, hogy a különböző országok hidrológus kiküldöttei nem értik egymást, mert más-más malomban őrölnek. A vízgazdálkodásnak ma már olyan hidrológusokra van szüksége, akik egyformán tájékozottak a különféle természettudományok vízzel kapcsolatos fejezeteiben, de kellően fel vannak vértezve matematikai és mérési feladatok megoldására, továbbá ismerik hazájuk földrajzát és vízgazdálkodási problémáit, amelyeknek szolgálatába szegődtek ; vagyis az élet minden vonatkozásában szerephez jutó vízre vonatkozóan valóban komplex szemléletre tettek szert. A Szovjetunióban már néhány évtizede felismerték, hogy a hidrológia önálló és egyenrangú társként áll a többi tudományszak között, és ezért külön hidrológiai főiskolákat szerveztek. A mi hidrológus-szükségletünk csekély. Nem követhetjük a Szovjetunió példáját. De bizonyos, hogy a jelenlegi helyzet semmiképpen sem kielégítő. A gyakorlatban nevelődés egyoldalú, hosszadalmas és ezért igen drága. A decennium egyik terven felüli feladata, hogy a hidrológusképzést is megoldjuk. Addig is, amíg ez megtörténik, műszaki utasítások sorával kell biztosítanunk a vízügyi igazgatóságok szakelőadói révén immár decentralizált hidrológiai szolgálatunk egységét, és gondoskodnunk kell egy, a gyakorlat igényeinek megfelelő hidrológiai kézikönyvről. Az ennek megírására vonatkozó megbízás kiadása a megoldásnak természetesen csak egyik része. Nehezebb dolog, de valamiképpen mégis a tervbe illesztendő a szerzők más feladatok alóli átmeneti felmentése. 3. A regionális együttműködés Fontos kérdés a regionális együttműködés továbbfejlesztése a dunai országokkal. Alapjait a nemzetközi vízjelző szolgálat megszervezésével már több évtizede megvetették. Tudományos vonatkozásban a dunai országok kétévenkénti hidrológiai előrejelzési konferenciái képezhetnék a fejlődés magját, hiszen az előrejelzésben az egész hidrológia benne van. Tudvalevő, hogy az első dunai előrejelzési konferencia 1961-ben magyar kezdeményezésre ült össze. Vele egyidős a kárpátmeteorológiai konferenciák sora, amelyet a szlovákok nyitottak meg. Valamivel régebb a limnológusok dunakutató munkaközössége : 1956-ban alakították meg bécsi székhellyel. A magyar hidrológia nagy múltja, nemzetközi tekintélye és hazánk központi fekvése arra kötelez, hogy hatékonyan kivegyük részünket a Decennium regionális programjából. Nemzeti bizottságunk ezért szept. 27-ére előkészítő értekezletre hívta meg a dunai országok nemzeti decennium-bizottságainak képviselőit, hogy együtt jelöljük ki közösen megoldandó feladatainkat. A meghívással egyidejűleg megküldtük saját nemzeti munkatervünket. A csehszlovák nemzeti bizottsággal ettől függetlenül is közvetlen kapcsolatba léptünk. 4. Nemzetközi kötelezettségek Nemzetközi viszonylatban nagy feladatokat és szép lehetőségeket ígér a Decennium, de súlyosak a vele járó terhek is. a) Hidrológus-berkekben nagyon megélénkült az élet. Egyedül 1965-ben négy nemzetközi szimpozionról és két regionális konferenciáról van szó!

1 Már ez az egv tény is bizonyítja, hogy ugyanakkor, amikor a magyar hidrológusoknak ki kell venniök a részüket az együttműködésből, szellemi és anyagi erőinkkel egyaránt okos beosztással kell élnünk. A kongresszusokra kiküldendő dolgozatok mellett nem hanyagolhatjuk el a hazai és külföldi szaklapokat sem, és munkatervünkben szerepel évente legalább két idegen nyelvű szakmunka kiadása. Mindez rendkívüli terhet ró hidrológusainkra, de talán még nagyobbat csekélyszámú szakfordítóinkra. Mivel a Decennium révén mintegy kirakatba kerültünk, fokozott szigorúsággal kell ügyelnünk a kikerülő dolgozatok tartalmára, és legalább ugyanolyan mértékben a fordítások minőségére. Inkább kevesebbet, de jót kell adnunk, és a sokféle szereplési lehetőség között okosan kell válogatnunk. Az idegen nyelvű kivonatokról, amilyeneket minden szaklapunk közöl, kiderült, hogy aránylag csekély hatásfokkal érvényesülnek. A kongresszusi jelentéseken kívül tehát nagy súlyt kell vetnünk a kimagasló értékű tanulmányok teljes terjedelmű fordításának közlésére. Ezzel kapcsolatban két gondolat vethető fel: 1. Adjon ki a Decennium tartama alatt a Hidrológiai Társaság félévenként egy-egy teljes egészében idegen nyelvű füzetet, amelyben a legjobb dolgozatokat tenné közzé teljes terjedelmű fordításban. 2. Az ezekben a füzetekben megjelenő fordítások nyelvi felülvizsgálatát végeztessük el fiatal külföldi szakemberekkel, akik részére hosszabbrövidebb időre magyarországi ösztöndíjat biztosítunk. 1 A Meteorológiai Világszervezet es a Nemzet közi Hidrológiai Szövetség Québec-i szimpozionja az észlelőhálózatok tervezéséről, az UNESCO és a Hidrológiai Szövetség belgrádi szimpozionja a repedezett kőzetek hidrológiájáról, a Nemzetközi Hidrológiai Szövetség budapesti szimpozionja a kísérleti területekről és a Hidrogeológusok Nemzetközi Szövetségének hannoveri konferenciája. A regionális konferenciák közül a III. dunai előrejelzési konferenciát (Bukarest) és a III. Kárpátmeteorológiai konferenciát (Belgrád) kell említenünk.