Hidrológiai Közlöny 1965 (45. évfolyam)

10. szám - Schmieder Antal: A rétegvíz utánpótlódás mennyiségi vizsgálata a Mátra- és Bükkalján (II. rész)

Hidrológiai Közlöny 1965. 10. sz. 447 A rétegvíz utánpótlódás mennyiségi vizsgálata a Mátra- és Bükkalján (II. rész) SCHMIEDER ANTAL* A tanulmány első része** vízföldtani vizsgálat alapján megállapítja, liogy a felsőpannoniai, valamint annál fiatalabb víztároló üledékek és idősebb földtani képződmények között esak lényegtelen a kommunikáció. A kommunikáció gyakorlati hiánya miatt a felsőpannoniai és annál fiatalabb víztároló üledékek vízutánpótlódása — ha van — csak csapadék eredetű lehet. A vizsgálat kimutatta, hogy a csapadékvízutánpótlódás vízföldtani előfeltétele adott, vagyis a felszínre hullott csapadékvíz közvetlenül vagy közvetetten beszivároghat a talaj és rétegvíztárolókba. A talajvlz-utánpótlódás a talajvízszín tartós megfigyelési adataiból (I. rész 4. ábra) közvetlenül bizonyítható, addig a rétegvíz utánpótlódás meghatározása további vizsgálatot igényel. A víztároló rendszereknek akkor van vízutánpótlódásuk, ha a vízmérlegük külső bevételt is kimutat. A vízmérleg : 9 p 9 (nV) Qu + —dT + P dt (1) A vízmérleg bal oldalán a bevétel, a jobb oldalán a kiadás szerepel. A képletben Q

u a rendszer vízutánpótlódását, a QT = 9(nV)dt a rendszer tárolt vízkészlet-változását, Q

R = fi*-V-dpdjt a rendszer rugalmas vízkészletváltozását és Q

e a rendszerből elvont vízmennyiséget jelenti. A vízmérleg meghatározása csak az egyes tényezők számbavételével történhet, amihez ismernünk kell a vízföldtani adottságokat, a rendszerben kialakult mozgásállapotot, a megcsapolás mértékét és a dinamikai jellemzők idő szerinti változását. Erre lehetőség adódik a regionális és a helyi viszonyok vizsgálatából, ami a visontai területen megadható még az eredeti és a megcsapolás utáni állapotra is. 3. A rétegvíz utánpótlódás lehetőségének dinamikai vizsgálata a Mátraalján és Bükkalján A vizsgálathoz a földtani, a vízföldtani kutatás és a rétegvízvédelem mérésadatait használjuk fel [43, 44, 60, 61, 65, 66, 84, 93]. A mérésadatok alapján szerkesztett térképmellékleteket és diagramokat a 8—16. ábrák mutatják be. A 8/a, b ábra a vizsgált víztároló kőzetek átlagos szivárgási tényezőjét és szemcseszerkezetét, a 9. ábra a rétegvíztárolók átlagos piezometrikus vízszínét, a 10/c, d ábra a visontai terület III/O és IY/0 jelű víztároló rétegeinek eredeti állapotra vonatkozó, illetve a 12/a, b ábra a vízszínsüllyesztés hatására kialakult nyomásfelületeket, a 10/c és 12/c ábra az eredeti ós a lesüllyesztett állapotra vonatkozó nyomásszelvényt, a 11. ábra a megcsapolás mértékét és a piezometrikus nyomásváltozást, a 14/a, b ábra a kútcsoportos vizsgálatok jelleggörbéit, a 13. ábra a III/O jelű víztároló rétegben kialakult vízszínsüllyedést szemlélteti. A bemutatott ábrák csak kiragadott példák, sőt mellőztük a víztároló rétegek vastagsági, fekiiszintvonalas és más jellemzőit ábrázoló térképek közlését is. * Bányászati Kutató Intézet, Budapest. ** Megjelent a Hidrológiai Közlöny 1965. 8. számában a 362. oldalon. A mérésadatokból látható, hogy a víztároló kőzetek szemcseösszetétele heterogén. Hasonlóan nagy különbségek vannak az egyes víztároló rétegek átlagos szivárgási tényezői között is. Ez a jelleg mindkét területen, sőt az egész vizsgált területre, azonosnak mondható. A rétegjellemzők alapján megállapítható, hogy a víztároló kőzetek vízvezetőképessége, ha nem is túl nagy, de jónak mondható. A bemutatott tároló rétegekben különböző mélységben különböző nyomás mérhető [43, 44, 55, 60, 65, 66, 84, 85], azonban a hegységperemektől néhány km-re az Alföld felé már csak olyan kis változások mutathatók ki, hogy lehetőség adódik egy átlagos hidroizohipszás térkép szerkesztésére. A szerkesztés eredményét a 9. ábra mutatja. A piezometrikus nyomásfelület közel a térszínnel azonos magasságban a peremek felől az Alföld felé lejt és a grad h értéke ugyanebben az irányban csökken. A piezometrikus nyomásfelület térbeli helyzetéből megállapítható, hogy a rétegvíztárolók általánosan vízzel telítettek. A nyomás gradiens alakidása grad h =h 0 arra utal, hogy a tároló rétegekben szivárgó vízmozgás van, egyben, hogy a szivárgási sebesség a peremektől távolodva csökken. A regionális adottságok elemzése mellett differenciáltabb és pontosabb vizsgálati lehetőséget kapunk a helyi mérésadatokból. A 10. ábrák 2 rétegre vonatkozóan mutatják a vízszín alakulását. Ezekből is megállapítható, hogy a piezometrikus nyomásfelületek a peremektől az Alföld felé lejtenek. A nyomásfelületek térbeli helyzete, gradiense egymástól különböző, amit szemléletes módon a 10/c ábra mutat be. A nyomásszelvény iránya a 10/a, b ábrán látható. A lielyi mérésadatok is arra utalnak, hogy a vizsgált tároló kőzetekben szivárgó vízmozgásnak kell lenni, mert grad hi =h 0. 2. táblázat A vizsgált víztároló rélegek potenciálterének hidraulikus gradiense és szivárgási tényezője Taójiuiia 2. riidpaemnecKUÜ epaduenm u KoacfiuuueHm cpuAbmpaquu nomeHifuaAbHoü oö-iacmu paccMompemtbix eodonocHbix CAOee Tabelle 2. Hydraulische Gradiente und Sickerbeiwert des Potentialraumes der untersuchten wasserspeichemden Schichten A víztároló réteg jele Visonta Bükkábránv A víztároló réteg jele iá [m/m] ká [m/sec] iá [m/m] ká [m/sec] f 0,018 <1 .10~

4 0,0040 1,5 • 10~

4 II/O 0,008 4,5 • 105 0,0035 1,0-10"

5 III/O 0,015 3,0 -105 0,0025 3,0 • 105 IV/0 0,005 7,0 • 10~

5 0,0025 2,0.106