Hidrológiai Közlöny 1965 (45. évfolyam)

10. szám - Dr.Léczfalvy Sándor: Néhány vízkutatás és vízbeszerzés a gyakorlatban

Léczfalvy S.: Néhány vízkutatás és vízbeszerzés Hidrológiai Közlöny 1965. 10. sz. 445 175 22. ábra. A szalonnai Nádas forrás geológiai szelvénye Puc. 22. reoAOZuiecKuü pa3pe3 ucmomuKa Hadam e c. Cajionna Abb. 22. Oeologisches Profil der Nádas-Quelle bei Szalonna bukóval tudjuk mérni, amely az építkezés ideje, alatt is vízmérésre szolgál. A tervező és művezető a VlZITERV volt, kivitelező a Közlekedésépítő Vállalat. A feltáró fúrásokat a Hídépítő Vállalat készítette. i 3. Szalonnai Nádas forrás foglalása A forrásfoglalás Szalonna község és a Rakacai völgyzárógát létesítményeinek vízellátására készült. E létesítmény is jó példa arra, hogy egy forrásfoglalást mindig a lehető legtöbb víz megnyerésére kell kiépíteni, mert a vízigények a számításoknál mindig nagyobbra nőnek. A kis kb. 100 1/p-es forrás bőven elegendőnek látszott a völgyzárógát vízellátására, ezért a felszín alatti víztározást nem is alkalmaztuk az építésnél. Erre pedig ma már nagy szükség lenne, a tó körüli üdülőtelep ellátása céljából. A forrás maga karbon mészkőből ered, és karbon agyagpalán bukik keresztül és fakad fel az agyagpalára, egyéb helyen rátelepült, de itt lesuvadt agyag határán (22. ábra). A feltárás előtt az agyagos platón kb. 100x100 m-es területen mindenütt fölyott a víz, majd a plató szélén húzott övárokkal sikerült két helyre koncentrálni az összes felfakadásokat. Az egyik helyen közvetlenül a karbon mészkőre települt görgeteges murvából jött a víz, a másik helyen a mészkőre települt agyagból, egy nagyobb járatból. Mindkét főfakadási helyre 3 m mélyen perforált kútgyűrűket helyeztünk, körülötte szűrőréteggel. A forrásfőből kiindulva pár méter hoszszon kavicságyba rakva még perforált azbesztcementcső gyűjti a vizet, majd ezekből perforálatlan azbesztcementcsövek vezetnek a vízgyűjtő aknába, ahonnan a víz gravitációsan jut tovább. Épült 1961-ben, tervező és művezető : VÍZITERV, kivitelező a Vízügyi Építő Vállalat volt. HEKOTOPbIE BOflOflOBblMH H BOflOPA3BE^KH HA nPAKTHKE III. JIeif@aA8U B CTaTbe H3;iarai0TCH HEKOTOPUE BOAOAOÖMMH n Boaopa3BeflKH, KOTopue ocymecTBjiajiHCb Ha npaKTHKe npn noMomn KOJIOANEB, BepHee KanTawa HCTOMHHKOB. AJM npHMepa BOAOAOÖMMH H3 KOJIO/weB paccMaTpnBasoTCH 6ypeHHe KOJIOAUCB, co3AaHHbix A-M OÉECNEIEHHH BOflOCHaöweHHH r. BapnanoTa H ajih BOA0np0B0AHbix coopy>KeHHH cc. EajiaTOHifiajlflBap, 3aiwapflH H THxaHb. H3jraraioTca B CTaTbe MeTOAHKa H HHTepecHbie pe3yjibTATBI B0A0PA3BEFLKH, NPOBEFLEHHON B r. Bapnajioia, r^e oflHH KOJiOfleu c rjiyÖHHon 83 m (3HaK0M y 170) Aaji aeÖHT, paBHbin 4000 JI/MHH, pacTeKarornHH Ha noBepxHoc™. BypeHHH, npoBeaeHHbie B capMaTCKOM H3BecTHHKe AJifl B0fl0np0B0flHbix CTaHnnft 3aMapflH, EaJiaTOH(j)3JiABap H TnxaHb 5IBJ1HIOTCH npHMepaMH cnoco6a yxoaa 3a KOJIOAuaMH. npn noMomn oöpaöoTKH KOJiOAUa —• öypeHHe, HOÖABJIEHNE KjiopHAa HATPHH H AoSaBneHHe cyxoro jibAa — yflajiocb yBejiHHHTb nepBOHaMaJibHbiií neSm KOJinaneB Ha 300—1500% (cyxoft neA — C0

2 B TBCPAOM BH«e). JLOSBIIA BOflbi H3 HCTOMHHKOB (JJAKTHHECKH 03HAMAET KanTa>K HCTOMHHKOB. B CTaTbe H3JiaraeTcn OAHH HOBMH MeTOfl KanTawa, KOTopbin 03HanaeT KanTa>K c aKKyMyjwPOBAHNEM nofl NOBEPXHOCTBIO. 3TOT METOA COOTBCTCTBeHHO TpeÖOBaHHHM MO>KeT H3MeHHTb fleÖHT HCTOMHHKa, BO BPEMH Manbix BOA YBEJINIHBAET, a BO BPEMJI BMCOKHX BOA YMEHBIUAET ero. B 33BHCHMOCTH OT Toro, MTO HCTOMHHKOM OÖECNEIHBAETCÍ! H3 noA3eMHoro aKKyMyjinpyiomero npoeTpaHeTBa roAOBOfí, MecjiMHbiH H cyTOMHbift nnK noTpeÖHOCTeft roBopwM o KariTa>Ke HCTOMHHKa, ocymecTBjiHiomero roAOBoe, MecHMHoe HJIH cyroMHoe AKKYMYJIHpoBaHHe. B KaMecTBe npHMepa ro«oBoro aKKyMyjiHpoBaHHH PAECMATPHBAETCH B CTATBE CTp0HTejibCTB0 N 3KCNJIOATANHH HCTOMHHK3 OepeHU, KOTOpbIH MOJKeT aKKyMyjIHpOBaTb 50—65 Tbic. M

3 BOÁM xopomero KaqecTBa ajih oőecneMeHHH jieTHHx nHKOB. B CTaTbe paccMaTpHBaeTCH H KanTaw HCTOMHHKa HHOW, KOTopbiíi aKKyMyjiHpyeT 100 TbIC. M

3 BOAbI B nejIHX yBejIHHeHHH JieTHHX MHHHMaJIbHblX pacxoAOB. B CBH3H C HCTOMHHKaMH HOCTOpH, MOIHO H JIa36epiI paecMaTpHBaioTCH B CTaTbe Apvrne KanTawii HCTOMHHKOB, ocymecTBJiHiornHX noA3eMHoe aKKyMyjinpoBaHHe. no MacuiTaöy OMenb HHTepecHbiií KanTa>K HCTOMHHKa CHHBa nsifi oSecneieHHH B0A0CHa6>KeHHH r. MHiiiKOJibn. CpeflHHií AeÖHT HCTOMHHKa 21 TbIC. JI/MHH, HO MHKCHMajibHO flocTHraeT H 200 Tbic. JI/MHH. ABTOPOM H3JiaraH3TCH pa3BeAKa H CTpOHTeJIbCTBO 3TOrO HCTOMHHKa, BblTeKaiomero H3 TpnacHbix H3BecTHAK0Bbix nemep COBMCCTHO C ApyrHMH, HeSOJlbUIHMH, nOCTpOeHHbIMH H3 ApyrHX (SCTeTHMeCKHX) TOHeK 3peHHH HCTOMHHKaMH. Eini^e Wassergewinnungsanlagcn und Wasserforschungen aus der Praxis S. Léczfalvy Der Beitrag berichtet über einige Wassergewinnungsanlagen und Wasserforschungen aus der Praxis, die mit Brunnen beziehungsweise Quellfassungen gelöst worden sind. Als Beispiele für die Wassergewinnung aus Brunnen behandelt der Beitrag die Wassererkundung im Interesse der Versorgung der Stadt Várpalota, ferner die Brunnenanlagen für die Wasserwerke von Balatonföldvár, Zamárdi und Tihany. Bei der Wassererkundung für Várpalota wird über die Methodik der Forschung und über einige interessante Ergebnisse berichtet, da zum Beispiel eine 83 m tiefe Schürfbohrung (Nr. V. 170) einen Quellerguss von 4000 l/Min in Gelándehöhe ergab. Die im sarmatischen Kalkstein für die Wasserwerke Zamárdi—Balatonföldvár, beziehungsweise Tihany abgeteuften Bolirungen sind Beispiele für die Behandlungsmethode der Brunnen. Mit, Brunnenbehandlungen bestehend aus Sprengungen, Atzung mit Salzsáure und Behandlung mit Trockeneis (Trockeneis = festes CO

a) gelang es, die ursprüngliche Brunnenergiebigkeit im 300—1500% zu steigern. Die Wassergewinnung aus Quellen bedeutet eigentlich Quellfassungen. Es wird über eine neue Quell-