Hidrológiai Közlöny 1965 (45. évfolyam)

9. szám - Dr. Rónai András: A felszínalatti vizek minőségének változása a mélységgel az Alföldön

Rónai A.: A felszínalatti vizek minősége Hidrológiai Közlöny 1965. 9. sz. 425 dolgozhatunk. Az 1. táblázatban Kecskemét területére közölt talajvízminta egy a sok közül. További tíz talajvízminta Kecskemét környékéről különböző helyekről a következő koncentrációt mutatta: 147 sz. minta 336 mg/l összes oldott só 152 sz. minta 631 mg/l összes oldott só 160 sz. minta 863 mg/l összes oldott só 163 sz. minta 934 mg/l összes oldott só 167 sz. minta 1037 mg/l összes oldott só 173 sz. minta 1224 mg/l összes oldott só 177 sz. minta 1517 mg/l összes oldott só 183 sz. minta 1849 mg/l összfes oldott só 184 sz. minta 2313 mg/l összes oldott só 187 sz. minta 5140 mg/l összes oldott só Természetesen, ha egy-egy kisebb terület kútjait vizsgáljuk, a vízminőség közelebb eshetik egymáshoz. így a VITUKI vizsgálatai során a csőkutas öntözéssel kapcsolatban 5 kútban a víz összes oldott só tartalma 235 és 447 mg/l között váltakozott. (Dr. Szebellédy Lászlóné szíves közlése.) A felszínalatti vizek kémiai jellegének tanulmányozása arra mutat, hogy a negyedkori rétegekben mélyebben mozgó víz nem old ki nagyobb sómennyiséget a tároló kőzetekből. Bár a víz hőmérséklete néhány száz méter mélységben magasabb a felszín közeli ún. „talajvíz" hőmérsékleténél és a vízre ható nyomás is nagyobb 1 atmoszféránál, tehát az oldásra kedvező körülmények állnak fenn, mégis az oldott só mennyisége literenkint általában az 1 g alatt marad. A durvaszemű rétegekben az összes oldott anyag gyakran az 500 mg/l-t sem éri el, a finomszemű rétegekben az valamivel több. Ugyanakkor a legfelső talajvíztartó réteg vizében 2—3 g, szélsőséges esetekben 10—15 g, sőt 50 g oldott sót is találunk. Nyilvánvaló, hogy a sótartalom megnövekedése az atmoszférával való érintkezéssel van összefüggésben. A talaj víztükörnek a talaj hézagain át a levegővel való érintkezése és a szabad pórusokban tározódó széndioxidgáz a víz oldó képességét növeli. A hőmérséklet a talajfelszín közelében nagymértékben ingadozik, ugyancsak ingadozik a talajvíztükör is. Ez a mozgás a bepárlódást, újra feloldást, kilúgozást és újra bepárlódást elősegíti. így halmozódnak a sók a talajvízszint-ingadozás övezetében, s minthogy az Alföld lapályos részein, de még a homok-dombvidékeken is, a felszín magasságkülönbségei kicsinyek, oldalirányú vízmozgás alig van, a helyben kioldott anyagok jelentkeznek a talajvízben igen változatos egymásutánban, ill. egymás mellettiségben. Az eddig leírt általános képet néhol módosítják a tektonikai mozgási síkok mentén megkönynyített úton felfelé szivárgó vizek. így konyhasós víz juthat nagyobb mélységből a kis oldott só tartalmú tartományba és fel egészen a felszínig. Ilyen helyeket jelölnek a különlegesen meleg vizek is, a felszín közeli langyos vizek. IRODALOM [1] Rónai A. : Magyarország talajvizeinek vegyi jellege. Hidrológiai Közlöny. 1955. 1 p. 42—54. [2] Rónai A. : A magyar medencék talajvize. M. Áll. Földtani Intézet Évkönyve. XLVI. Budapest, 1956. 245 p -f VI. t. [3] Magyarország vízkészlete. IV. Minőségi számbavétel. Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet. Budapest, 1959. 1 : 200000. 70 t. [4] Rónai A. : Az Alföld talaj víztérképe. A Magy. Áll. Földtani Intézet Alkalmi Kiadványa. Budapest, 1961. [5] Schmidt E. R. : Magyarország vízföldtani atlasza. Kiadja a Magy. Állami Földtani Intézet. Budapest, 1962. 73 t. H3MEHEHHE KAMECTBA n0fl3EMHbIX BO,q 110 rjlYEHHE HA EOJlbllIOft BEHTEPCKOfí HH3MEHHOCTH d-p A. Ponau no«3eMHbie BOÁM B KANECTBEHHOM OTHOmeHHH pa3AeJiHioTCH Ha Tpii SoJibiiine rpynnbi B pbixjiOM oca^OMHOM cjioe BoJibuioro HH3MeHHoro őacceÜHa, KOTopbiií HMeeT MOmHOCTb HeCKOJTbKO TblCHH MeTpOB. BŐJ1H3H OT nOBepXHOCTH HA rnyŐHHe HeCKOJTbKO MeTpoB HaxoflHTcn ropn30HT rpyHTOBbix BOA, KOTOPAA O^eHb öoraTafl B COJIHX H HMeeT pa3Horo XHMH^ecKoro cocTaBa. Boaa B Sojibuinx rjiyÖHHax, B naHHOHCKOM cjioe Ha rjiyŐHHe 2—3000 M coaep>KHT cojib HaTpHH. Co«ep>KaHne COJIH MeHHeTCH ; HO xapaicrep ocTaeTcn. Meway YI<A3AHHBIMH ABYMH nOflCaMH, B HeTBepTHIHblX H B BepXHHX naHHOHCKHX CJIOJIX HaxoflHTCH npecHaji Boaa xopomero KanecTBa, KOTopaa npHroaHafl HJIH pa3Hbix nejieft. KpoMe 3Toro BOfla 3T0r0 MOIHHOrO (OK. 800 M) BOflOHOCHOrO CJIOH oieHb 3flopoBaji. flBa THna BOA MO>KHO HaxoflHTb B öojibIHOM KOJlHMeCTBe. EjTH3K0 K KpaflM HH3MeHH0CTH MO>KHO H3HTTH KajlbUHH-BOflOpOflHO-KapÖOHaTHbie BOflbl, H B rpyőbix neciaHbix H rpaBejiHCTbix CJIOJIX cpejiHetí qacTH SaccefiHa, a aajibuie OT KpattHbix yqacTKOB h B rjiHHAHbix nopo^ax MOWHO HaHTTH HaTpHH-BOAOpOBHO-KapŐOHaTHbie BOflbl. AHajrorHMHbie K noBepxHocTHbiM BOHHUM pecypcaM, nojryMaeMbiM H3 ocaaKOB BOflbi MO>KHO HaxoanTb Ha Kpaax SacceiÍHa Ha rJiyŐHHe 300—400 M, a TaKwe B CEPEAHHE őacceÜHa Ha nomweHHbix nacTax Conbuioro flyHaíiCKOro BbiHoca 0Tji0>KeHHH jio rjiyŐHHbi 200—250 M. Changes in Groundwater Quality aceording to Depth in the Great Hungárián Plain By Dr. A. Rónai Groundwaters in the loose sedimentary complex of the basin of the Great Hungárián Plain, having a thickness of somé thousand metres, consist of three large zones in qualitative respect. The groundwater to be found near the surface at a depth of several metres is generally rich in salts and its chemical composition is highly variable. The water springing from Lower Pannonian layers, i. e. from a depth of 2000 to 3000 m or deeper than that contains sodium chloride. Salinity is varying but the character is identical in these waters. Between these two layers, in Quaternary and Upper Pannonian strata, water with good quality and suitable for diverse purposes can be found. The water of this sequence of strata of great extension and considerable thickness (about 800 m) is greatly uniform. AH in all two water types occur in greater spreading. In the vicinity of the Plain fringes and in the coarse sand and gravel layers of the inside of the basin waters with calcium hydrocarbonate eontent, while in the clayey layers farther from the fringes those with sodium hydrocarbonate are to be found. Waters resulting from precipitation and of similar type as surface waters are found at the skirts of the basin at a depth of 300 to 400 m, and in the middle of the basin, in the sunken parts of the great Danubian talus, down to a depth of 200 to 250 m.