Hidrológiai Közlöny 1965 (45. évfolyam)

9. szám - Dr. Szesztay Károly: Gondolatok a hidrológiai észlelőhálózatok tervezéséről különös tekintettel a hegyvidéki területekre

Szesztay K.: A hidrológiai észlelőhálózat tervezése Hidrológiai Közlöny 1965. 9. sz. 391 A vízben oldódó kőzetekből (mészkő, dolomit) felépülő hegységek belsejének járatait és üregeit kitöltő, gyakran nagykiterjedésű összefüggő vízrendszert alkotó karsztvizeknek mind a bányaművelés, mind a környező területek vízellátása szempontjából egyre nő a gyakorlati jelentősége. Sztatikus és dinamikus vízkészletük, továbbá vízszíningadozásaik és minőségi viszonyaik törvényszerűségeinek megismerése széleskörű és rendszeres adatgyűjtést kíván. A lavinaképződés törvényszerűségeinek és elhárításuk lehetőségeinek megismerését célzó adatgyűjtés távol áll a vízkészletgazdálkodás problémáitól, de — minthogy emberéletekről van szó — fontosságban a kérdéses területeken minden mást megelőz. Nem véletlen, hogy a Nemzetközi Hidrológiai Decennium irányítói mindkét kérdést már az első évben külön szimpózion tárgyköréül választották. 6. A szokványos hidrológiai észlelések körében is adódnak — a 2. pontban már említetteken kívül — különleges hegyvidéki szempontok, illetve lehetőségek: a) A hidrológiai adatgyűjtés elsődleges feladata, a vízfolyásokban lefolyó vízmennyiségek nyilvántartása torén különleges figyelmet kell fordítani a nyilvántartási szelvények megválasztására. A sok görgetett hordalék és a hirtelen mederváltozások miatt többnyire csak igen markáns kontroli-szelvények (vízesések feletti küszöbök, szűk sziklaszorosok stb.) alkalmasak erre a célra. Ugyanezen okokból gyakran lehetetlenné válik a sebességmérő szárnyak alkalmazása és a jelzőanyaggal végzett vízhozammérés kerül előtérbe [5]. b) Rendkívül nehéz feladat — ma még többnyire szinte megoldhatatlan — a hegyvidéki vízfolyások által szállított görgetett hordalék nyilvántartása. A jelzőanyagok széleskörű alkalmazása fog talán ezen a téren is kiutat nyitni. c) Különleges feladat elé állítják a hegyvidékek a hálózat tervezőit a másik alapvető hidrológiai tényező a térszínre hulló csapadék nyilvántartása terén is [7], A domborzat és a kitettség szerint igen szeszélyesen változó tényező folytonos területi nyilvántartásához elegendően sűrű állomáshálózat gazdaságilag elképzelhetetlen. A viszonylag ritka állandó jellegű alaphálózat és a néhány évenként más-más helyre telepített mozgó hálózat együttes alkalmazása, továbbá a 4. pontban vázolt „mutatószám-rendszer" következetes érvényre juttatása biztosíthatja ezen a téren a ráfordítható költségek leghatékonyabb hasznosítását. 7. A már említett nehézségek miatt hegyvidékeken különösen fontos szerep jut a hidrológiai jelenségek 'esetenkénti, alkalomszerű megfigyelésének, ami jól kiegészíti — bizonyos mértékig pótolhatja is — a hálózat szolgáltatta adatokat. A hóhatár tengerszint feletti magasságának változásait pl. figyelemmel lehet kísérni alkalmasan megválasztott időpontokban készült légifényképek összehasonlítása útján. A kisvízi vízhozamoknak, vagy a vízminőségi jellemzőknek a vízfolyások hossza szerinti változásairól jól lehet tájékozódni néhány jellemző vízjárási helyzetben végzett mérési sorozat segítségével. Néhány napos, vagy hetes expedíciók keretében a hóviszonyok, a lehetséges párolgás, vagy más tényező területi eloszlásában mutatkozó törvényszerűségek megismeréséhez lehet adatokat gyűjteni. 8. Tágabb értelemben a hidrológiai adatgyűjtés feladatkörébe tartozik a térszín állandó, vagy időszakonként változó adottságainak feltárása és nyilvántartása, amelyeknek az észlelőhálózat szolgáltatta adatok értékelésében, területi és időbeli általánosításában van fontos szerepe (a domborzat, geológiai felépítés, talajviszonyok, növényborítás, talajművelés stb.) Hegyvidékeken ezek a munkák is több nehézséggel járnak, mint a sík területeken, bár a korszerű közlekedési eszközök és mérőberendezések ma már sok nehézséget áthidalnak. A hálózat-tervezés programja A fentebbi vázlatos áttekintésből is kitűnik, hogy a hidrológiai észlelőhálózatok tervezése rendkívül sokirányú mérlegelést kíván. Ma még elképzelni sem lehet olyan számítási eljárásokat, amelyek a kiindulási feltételekből egyértelműen elvezetnének a legcélszerűbb, leggazdaságosabb állomáshálózat megállapítására. A természetes vízháztartás és a hidrológiai viszonyok módszeres feltárását célzó észlelőhálózatok tervezésének, vagy felülvizsgálatának főbb tennivalóit — M. A. Kohler fejtegetéseihez kapcsolódva [1] — az alábbiakban lehet összefoglalni: 1. Tájékozódás — a természeti adottságokról (domborzat, felszíni vízhálózat, geológiai felépítés, növényzeti viszonyok stb.) — a gazdasági tevékenységekről (a várható fejlődésre is gondolva) — a hidrológiai adatgyűjtés eddigi eredményeiről. (Szükség esetén ideiglenes jellegű „előtanulmányi" észlelőállomások létesítése.) 2. Az állandó jellegű állomáshálózat megtervezése. Előbb tényezőnként (a csapadékra, a folyók vízszállítására, a párolgásra stb. különkülön), majd a célszerűség, illetve a lehetőségek engedte összehangolások figyelembevételével. 3. Az ideiglenes jellegű (5—10 évenként más helyre telepített) állomások hálózatának megtervezése az előbbihez hasonló módon. 4. A kiegészítő adatgyűjtések (az árvízviszonyok feltárása, esetenkénti hófelmérések stb.) programjának elkészítése. 5. A létesítés, a fenntartás és az adatfeldolgozás költségeinek, munkaerőszükségletének és a megvalósítás programjának összeállítása. Valójában a sorrend többnyire fordított, mert adott (illetve a gazdasági viszonyok alapján becsülhető) a hidrológiai adatgyűjtésre fordítható költség és ehhez kell igazítani az adatgyűjtés programját. A legcélszerűbb megoldás általában fokozatos közelítés (több változat összehasonlítása) útján érhető el.