Hidrológiai Közlöny 1965 (45. évfolyam)

8. szám - Dudás János–Szitkey László: Európa nagyobb városainak vízellátása

Dudás J.—Szitkey L.: Európa nagyobb városai Hidrológiai Közlöny 1965. 8. sz. 379 1. Santander Sevilla Valencia . Vallacolid Vigo SVÁJC Basel Bern Genf Lausanne Zürich SVÉDORSZÁG Göteborg Malmö . Stockholm . . . SZOVJETUNIO Moszkva

2 5000 93,0 880 000 > 100 525 > 2 700 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 104 86,5 3 337 62 101 98 1,1 406 58,8 6 555 22 75 205 0,9 527 80,3 9 291 50 60 284 0,7 98 72,6 3 629 46 140 85 1,2 100 42,4 2 010 65 131 86 2,1 219 99,8 14 756 49 185 460 2,1 160 98,9 15 261 71 265 336 2,1 194 99,9 24 813 59 350 652 3,4 124 99,7 11 035 65 244 296 2,4 417 99,6. 26 462 54 175 694 1,7 377 99,7 17 183 49 128 713 1,9 193 97,0 11 900 68 175 398 2,1 781 98,5 106 106 x x 100 380 x

x 1 298 1,7 0,6 Jelmagyarázat : + Intézményeknek, közületeknek szolgáltatott vízzel együtt, ipari vízhasználat nélkül. x Iparnak szolgáltatott vízzel együtt, de intézményi, közületi, vízfogyasztás nélkül. x x Intézményi, közületi ós ipari vízfogyasztíasil együtt, tehát az összes szolgáltatott vízmennyiség. 1 Csehszlovákiai forrásmunkából vett adatok. 2 G. S. Gorin : „Moszkva város vízellátása ós csatornázása" (L'eau. 1961. június hó) cikk nyomán. A táblázat adatai a hágai Nemzetközi Statisztikai Intézet 1959. ós 1960. évi hivatalos kiadványaiból szármáznak ós 1955-re vonatkoznak. finn, francia városok túlnyomó részében is. Nagyobb eltérés mutatkozik az olasz és spanyol nagyvárosok ellátottságában, bár ezek többségében is magasabb a színvonal a magyar városok legtöbbjénél. Csak Jugoszlávia városaiban található hazánknál alacsonyabb ellátottsági színvonal. Mint ismeretes, a városi vízvezetékhálózatok kiterjedtségét az ország gazdagságán, a lakosság életkörülményein, higiéniai és kultúrszínvonalán kívül a települések nagysága és jellege is lényegesen befolyásolja. A városi lakosság országos ellátottsági szintjéből és a 100—200 ezer fős városok adataiból egyaránt megállapítható, hogy a gazdag országokban a kisebb városokban is csaknem az egész lakosság részesül vízvezetéki vízben. A településnagyság, a történelmi fejlődés és a gazdasági jelleg (ipari, mezőgazdasági, közlekedési, közigazgatási stb.) hatása a közművesítés fokára a gazdaságilag közepesen fejlett európai országok városaiban, így a francia, főként pedig az olasz és spanyol városokban figyelhető meg hasonlóképpen, mint hazánkban, a külföldi példáknál ugyan kisebb lélekszámú, de közel azonos adottságú Dunaújváros, Eger, Gyöngyös, Pápa, Sátoraljaújhely, Vác, Várpalota, Veszprém stb. esetében. A külföldi városok ellátottsági adatai igazolják azt a fejlesztési és tervezési irányelvet, mely a városokban teljes vízvezetékes ellátás kiépülésével számol. E téren hazánkban sem lehet engedményeket tenni, legfeljebb a kimondottan mezőgazdasági jellegű, ritka beépítésű, kisebb alföldi városoknál számíthatunk még 10—15 év távlatában a külső területeken élő lakosság (10—20%) közkifolyós ellátásának fenntartásával, illetve átmeneti kiépítésével. Vízfejadag Az 1 lakosra jutó napi átlagos vízfogyasztás, a vízfejadag, többféleképpen értelmezhető. E mutatók közül a lakosság által ténylegesen felhasznált vízmennyiséget az 1 ellátott lakosra jutó napi átlagos háztartási vízfogyasztás mutatja, ezt tüntetik fel a táblázatok is. A vízfejadag nagysága a vízigényektől, illetve a vízszolgáltatási lehetőségektől függ. Ha az igények kielégítéséhez szükséges víztermelési kapacitás rendelkezésre áll, a vízfejadag a lakosság mindennapi életében ténylegesen felmerülő vízhasználat mennyiségével azonos. Ilyenkor a vízfejadag nagyságát az éghajlati (hőmérsékleti) viszonyok, a lakások felszereltsége (fürdőszobával, vízöblítéses YVC-vel rendelkező lakások számaránya az összes lakáshoz), a lakosság higiéniai és kultúrigényei, hagyományos vízfogyasztásszokásai határozzák meg. Az éghajlatot leszámítva, a felsorolt tényezők alakulását bizonyos fokig a település lélekszáma, gazdasági, illetve közigazgatási jellege is befolyásolják. Az európai városokban kialakult fejadagokat vizsgálva megállapítható, hogy e tényezők közül, a lakosság hagyományos vízfogyasztási szokásai a meghatározók. A magas kultúr- és életszínvonalú, gazdag európai államokban az egyes városokban a vízfejadag egy-egy országon belül közel azonos szinten alakult ki. Így pl. Nagy-Britannia és Észak-Írország városaiban 100—120 liter, Hollandiában 80—100 liter, az NSZK-ban 80—110 liter, Svájcban 180—250 liter/fő/nap, lényegében függetlenül az éghajlattól és a település nagyságától. A többi ország városaiban kialakult vízfejadagok között valamivel nagyobb szóródás mutatkozik, valószínű azonban, hogy a túl kis fejadagok oka vízhiány, a magas fajlagos víz-